Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Hogyan lehetne így közös jövőnk?

Hogyan lehetne így közös jövőnk?

Figyelt kérdés

Bármilyen tapasztalat érdekel.


25 évesek vagyunk mindketten, egy éve együtt. Nem élünk együtt, viszont minden nap találkozunk, mivel egy városban lakunk. Nagyon szeretem őt, de mostanában egyre inkább nyomaszt, hogy nem tudom, az anyagiak miatt van-e jövője a kapcsolatunknak.


Helyzet: én 1,5 éve fejeztem be az egyetemet, otthon nem volt munka, így nagyon messzire mentem szakmabeli munka, és tapasztalatszerzés végett (Csondrád megye - Somogy megye). Most közalaklmazottként dolgozom, és albérletben lakom. Nincsenek nagy igényeim, és nem szórom a pénzt, de félre tenni így szinte semmit nem tudok.


Vele itt ismerkedtem meg, ahol dolgozom, ő a családjával lakik. Most ugyanannyit keres, mint én, de neki van esélye pályázni, váltani, és szerencsével találhat ennél bőven jobban fizető állást is. Én a szakmámban mindegy, merre mennék, közalkalmazottként ugyanennyi lenne a bérem.


Ő leginkább maradna helyben, hogy itthon lakhasson, és félre tudja tenni a keresete nagy részét, amit meg is értek. Én viszont fejben egyre nehezebben viselem, hogy nincsen félre tett pénzem, és ha a téli hónapokban kabát, vagy cipő kellene, azt is a családom veszi meg nekem, 25 évesen. Én mindenképpen mozdulnék, mert ezt nem érzem így tartható állapotnak. Külföldre is elmennék, ha ez lenne az ára, hogy összeszedjem magam anyagilag.


Őt viszont inkább helybeli munkakeresésre ösztönzi a család. Nekem azt mondják, keressek másodállást. De ha belegondolok, nem segítene sokat rajtam, ha havonta megmaradna 50.000 ft-om a másodállás révén, ez még nagyon messze van attól, hogy saját lakásom, vagy autóm legyen.

30 éves korom táján pedig szívem szerint már gyereket szülnék. De 100.000 ft-os kersetek mellett igen nehéz gyereket nevelni, saját otthont teremteni ebből, ezt meg szinte lehetetlennek érzem.


Úgy érzem, innentől minden, itt töltött időm csak időpocsékolás, mert ha pénzt akarok gyűjteni, azt még az előtt kell megtennem, hogy bevállalok egy gyereket.

Nem olyan típus vagyok, akinek annyira nem fontos a család, és inkább karierrt építget, ha partner lenne hozzá, én 30 évesen már szülni szeretnék. Később már attól is félnék, hogy beteg lesz a gyerek.


A barátom szeret engem, de őt ez a baba dolog a "majd egyszer" szintjén érthetően nem foglalkoztatja, és inkább itthon maradna, mert tud otthon lakni, és elrakni a pénzét.

Engem viszont egyre jobban nyomaszt, hogy 5 évet tanultam, most viszont ruhát alig tudok venni magamnak, ha kell, nem hogy mást.


Hogyan lehetne kezelni az ilyen helyzeteket? Ha az egyik menne, a másik maradna, akkor a kapcsolatnak vége?

Mert szerintem érthetők és jogosak egyformán mind a kettőnk szempontjai.


2012. nov. 13. 11:35
1 2 3 4 5
 41/47 A kérdező kommentje:

Hű, jó sok gondolatot sikerült ébresztenem mindenkiben, köszönöm az összes választ.


A gyerek dolgot nem úgy említettem, hogy Most kell gyereket nemzenünk.

És ha az anyagiakkal rendben lennénk, fel sem hoztam volna, hiszen "csak" egy éves a kapcsolat.


Olyan szinten említettem, hogy én 30 éves koromban szülni szeretnék. De ha semmit nem változtatunk a munka és egyéb körülményeinken, akkor hiába szeretnék én családot 5 év múlva, ha az anyagilag lehetetlen.

2012. nov. 13. 15:24
 42/47 A kérdező kommentje:

Az is érthető, ha egy 25 éves srácot a hideg ráz ki egy éves kapcsolat után az ilyen kijelentéseken,


de nőként az is érthető az én szemszögemből, hogy muszáj előre gondolkodnom, mert nem 33 évesen kellene rádöbbennem, hogy ketyeg az óra, de nincs miből gyereket nevelni.

2012. nov. 13. 15:26
 43/47 anonim ***** válasza:
79%

15:02 vagyok.

Nem az én terveim,hanem a mi terveink.Nem kellett erőltetnek sosem semmit,magától mondta hogy költözzünk össze.Ahogy magától nézeget gyűrűket mostanság,pedig még bőven van időnk hogy gyerekvállalás előtt házasodjunk,bár nyáron egy esküvő kapcsán részletes leirást kaptam hogy milyet szeretne (igen,ő,a férfi). És nem én nyúzon az ismerősök gyerekeit,hogy de édesek,x év múlva csináljunk mi is ilyen aranyos gyereket.



Férfi 40 évesen is nemzőképes,nem ketyeg semmi.Oké,persze.De normális esetben 40es férfi max a pénzéért kell egy 25-30 közötti nőnek,vagy apakomplexusos. És azért elég ciki nyugdijasként ballagásra menni...

2012. nov. 13. 15:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 44/47 anonim ***** válasza:
79%

"de nőként az is érthető az én szemszögemből, hogy muszáj előre gondolkodnom, mert nem 33 évesen kellene rádöbbennem, hogy ketyeg az óra, de nincs miből gyereket nevelni."


Ez így van. Mondom, én nem vitatom az igazatokat. Ha megpróbálom egy nő szemszögéből nézni a dolgokat, akkor én is így gondolkodnék. De mivel férfi vagyok, így azt írom, amit én(mi férfiak) gondolok(unk).

2012. nov. 13. 15:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 45/47 anonim ***** válasza:
79%

15:26!


Nem mondtam, hogy nincsenek kivételek. Ezek szerint te szerencsés vagy. De azért valljuk be őszintén, a férfiak nagy rész nem így gondolkodik. Igaz?


"Férfi 40 évesen is nemzőképes,nem ketyeg semmi.Oké,persze.De normális esetben 40es férfi max a pénzéért kell egy 25-30 közötti nőnek,vagy apakomplexusos. És azért elég ciki nyugdijasként ballagásra menni..."


Azért ezzel szerintem sokan vitába szállnának. Manapság már simán elfogatott egy 10éves korkülönbség. Nem kell messzire menni, itt a GYK-n is hányan írják... Illetve a való világban(nem arra a szennyre gondolok) is mennyi példa van rá. A férfiak különben is lassabban öregednek, mint a nők. Nézz meg egy 40éves sportos férfit, aki nem hanyagolja el magát és nézz meg egy 40éves nőt.

2012. nov. 13. 15:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 46/47 anonim ***** válasza:
54%
Azért ne általánosítsunk, nem minden férfi gondolkodik így...
2012. nov. 13. 15:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 47/47 anonim ***** válasza:
54%

Nem irigylem a helyzeted. Nagyon különböztök a barátodtól és a céljaitok sem egyformák és én most itt egyikőtök javára sem akarok dönteni, sem beszélni. Mindkettőtök álláspontja érthető a saját szemszögéből. Ha mindkettőtöknek tényleg fontosak a saját céljaitok és hogy úgy éljétek az életeteket és ott, ahol szeretnétek és ki is tartotok mellette, akkor nem akarlak elkeseríteni, de nem biztos, hogy lesz jövője ennek a kapcsolatnak.

Azt is megértem, ha valaki ki szeretne menni külföldre a jobb megélhetés reményében, de azt is, aki nem. Én sem szeretnék, inkább megelégszek átlagos színvonallal, de egyedüli gyerek vagyok, a szülők, nagyszülők nem egészségesek, másra nem számíthatnak, nem akarok elérhetetlen távolságra költözni tőlük, hacsak nem kényszerülök rá.

2012. nov. 13. 17:51
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4 5

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!