Szerintetek mi a baj a kapcsolatommal? Lehet így boldog közös jövőnk?

6 éve vagyunk együtt a párommal, ebből bő 5 éve együtt is lakunk. Részben nagyon jó a kapcsolatunk: tudunk beszélgetni, nincsenek titkaink egymás előtt, nincs féltékenykedés, abszolút bízunk egymásban.. ő a legjobb barátom. Viszont már egy ideje gyötör belül az az érzés, hogy rettenetesen unalmasnak találom az életem és nem érzem szerelmesnek magam. A napjaink szinte mindig ugyanúgy telnek: én 6kor elindulok dolgozni, este 7körül hazaérek, főzök gyorsan vmit másnapra, teszek-veszek a lakásban és együtt megnézünk vmi sorozatot. Hétvége hasonlóan telik, csak néha elutazunk hol az ő, hol az én családomhoz, esetleg ritkán elmegyünk együtt vásárolni, vagy beülünk esete vhová sörözni. Szeretek vele lenni, de hiányzik más emberek társasága. A baráti társaságunk nagyon szűk és nincs is sok alkalmunk összefutni velük. Többször jeleztem már a páromnak, hogy jó lenne többször kimozdulni, másokkal is találkozni, de az a baj, hogy erre sok lehetősünk sincs illetve ő egyáltalán nem is igényli az ilyesmit. Tudom, hogy ő is nagyon szeret, talán szerelmes is, de nála is nagyon elkényelmesedtek a dolgok. Hiába mondom, hogy befásultnak érzem magam, semmi változás nincs. Néha úgy érzem, mintha nem is 27 évesek lennénk, hanem legalább 50. Én viszont nagyon szeretnék kicsit mozgalmasabb életet. Hiányzik a jövés-menés, kicsit nagyobb társasági élet.

De tényleg szeretem a párom, ragaszkodom hozzá, nem tudnám elképzelni nélküle a jövőmet, és nem bírnék fájdalmat okozni, de nem vagyok igazán boldog, sem szerelmes (bár gondolom ez úgyis elmúlik mindenkinél) és egyre többet gondolkozom azon, jó e ez így nekem, mert jövőre tervezzük az esküvőt és onnan nincs visszaút.

Kérem, ha valaki volt/van hasonló helyzetben, vagy tudna nekem tanácsot adni, az segítsen, mert egyre jobban elkeserít a helyzetem és szörnyen tanácstalan vagyok, hogy lehetek e így igazán boldog.

Köszönöm annak, aki végigolvasta.

27/N