Szerintetek mi a baj a kapcsolatommal? Lehet így boldog közös jövőnk?

Leírtad a lényeget kérdező. Ő magányos típus, neked meg hiányzik a hangzavar. Nem illetek össze. Évtizedeket is le lehet úgy élni valakivel, hogy igazából nem illenek össze az emberek.

Ha lesz gyereked, még magányosabb leszel.

Én akárhova megyek, akárhova sodor az élet, mindig könnyen szerzek ismerősöket. Nem barátokat, mert azt ennyi idő alatt nem lehet, de ismerősöket igen. Csináld te is. Illetve csinálhatod, csak az a baj, hogy nem illesz össze a pároddal. Ha egyikőtök nem változik át temperamentumban, akkor bukta. Várni kéne a házassággal.

Kedves Kérdező!

Szerintem egyáltalán nem ilyen egyértelmű ez a helyzet. Ha úgy érzed, hogy szeretitek egymást és ez kölcsönös is, akkor biztos van keresnivalótok egymás mellett, de ez önmagában mégsem oldja meg a problémádat, és szerintem okosan teszed, hogy keresed a megoldást, mert ez a helyzet magától nem fog megjavulni. Szerintem az amit leírsz a párodról, nem "típus" kérdése, nem azon múlik, hogy ő befelé forduló, te meg kifelé forduló vagy. Egy befeléforduló típusú embernek - befelé fordulva is - lehet sok érdekes tevékenység, gondolat, téma az életében, csak a lehetőségek közül esetleg nem a zajos társaságokat választja, hanem mást talál érdekesnek (pl. olvas, szemlélődik, gondolkozik, megfejti az élet nagy réjtélyeit, vagy éppen utazik, kirándul, főz stb.) Például remek beszélgetéseket lehet folytatni vele. De ahogy leírod, a párod (illetve így mindkettőtök) élete nem befelé forduló, hanem egyszerűen lapos. Unalmas. Üres. Ez pedig soha nem egy egészséges állapot, még ha ezt valaki nem is éli meg problémásnak. (Feldmár András szokta mondani, hogy ha a halaknak szemináriumot tartanánk a vízről, akkor csodálkozva kérdeznék, hogy az meg mi, mert ők még soha azon kívül nem jártak, ez a természetes közegük.)

Az igaz, hogy ha az ember fáradt, akkor sokszor nem képes másra, mint hogy este vacsora után leheveredjen a tévé elé, de ez még nem teszi egészségessé ezt az életmódot. Csak annyit jelent, mintha azt mondanám, hogy ha valaki mindennap hideg szélben biciklizik sapka nélkül, akkor természetes, hogy mindig fáj a füle. Természetes, de ha tenne ellene valamit pl. sapkát húzna, akkor akár változtatni is lehetne rajta. Csak ahogy leírod, éppen az a probléma, hogy a párod nem is éli meg problémaként ezt a pocsolya-állapotot, pedig az. És igazad van abban is, hogy most kellene valamit tenni, mert ha esküvő lesz, gyerekek, akkor sokkal nagyobb szükség lesz az aktivitásra, és nem valószínű, hogy a párod lelkesedni fog majd a gyereksétéltatásért, a szánkózásért, a játszóterezésért, a közös programokért, vagy akár azért, hogy téged kihúzzon néha az anyukaszerepből. Akkor pedig még jobban be leszel már szorítva.

Egy kapcsolatben mindig meg kell legyen valamiféle feszültség, energia ahhoz hogy működjön, és ez az emberek nagy tévedése, hogy azt hiszik, hogy ez magától fennmarad. De ez nincs így - ezt ezer és ezer ellaposodott házasságot élő vagy éppen elvált pár bizonyítja.

Sokszor mondják, hogy egy kapcsolatba bele kell fektetni, hogy izgalmas maradjon, és ez igaz is, de alapvetően szerintem az embernek önmagába kell energiát fektetnie, ahhoz, hogy izgalmas EMBER maradjon, és akkor tud izgalmas TÁRS is lenni. És ez mindkét félre vonatkozik.

Az izgalom nem valami mesterséges dolog, az ilyesminek a hétköznapokban kell benne lennie, két ellaposodott ember kapcsolata lapos lesz és unalmas... nem elég házassági évfordulókon felvenni egy csábító fehérneműt, hogy az újdonság izgalmára valahogy emlékeztessük magunkat.

De szerintem, ha valakiből hiányzik az az igény, hogy önmagával foglalkozzon, hogy "élőn" tartsa a lelkét, annak mindig vannak mélyebb okai, és a lelki elkényelmesedés mögött általában komoly "takarítanivalók" állnak, amik előbb-utóbb egészen biztosan meg is mutatják magukat, ha az élet élesebb helyzeteket hoz.

Szóval nem tudom mennyit tudtam segíteni, de bátorítalak, hogy kezdjél el kapirgálni, tegyél lépéseket, esetleg próbálj meg nyomást gyakorolni, mert most még javítható a helyzet, de csak akkor ha nem söpröd te is a szőnyeg alá a problémát. Ne higgy azoknak, akik összemossák a változtatás igényét a kapcsolat felrúgásának a szándékával. És ne próbáld meggyőzni magad arról, hogy túl sokat akarsz, mert egyikőtöknek sem teszel jót azzal, ha visszahajtogatod magad egy dobozba, amiben lassan megfulladsz.

Látom a válaszok értékelésénél is, hogy azok kapják a legtöbb lájkot, akik arra buzdítanak, hogy fogadd el a helyzetet és türelemmel tarts ki. De én a szavaidból éppen azt érzem, hogy pont azért szeretnél változtatni, hogy ne veszítsétek el egymást. Én is arra buzdítalak, hogy tarts ki, de tegyél valamit!

A kitartás nem azonos a néma tűréssel és beletörődéssel - olyan dolgokba, amiken lehet változtatni. Ha akarsz.

Szeretettel gondolok rád és drukkolok. Bátorság! :)