Hogyan lehetne így közös jövőnk?
Bármilyen tapasztalat érdekel.
25 évesek vagyunk mindketten, egy éve együtt. Nem élünk együtt, viszont minden nap találkozunk, mivel egy városban lakunk. Nagyon szeretem őt, de mostanában egyre inkább nyomaszt, hogy nem tudom, az anyagiak miatt van-e jövője a kapcsolatunknak.
Helyzet: én 1,5 éve fejeztem be az egyetemet, otthon nem volt munka, így nagyon messzire mentem szakmabeli munka, és tapasztalatszerzés végett (Csondrád megye - Somogy megye). Most közalaklmazottként dolgozom, és albérletben lakom. Nincsenek nagy igényeim, és nem szórom a pénzt, de félre tenni így szinte semmit nem tudok.
Vele itt ismerkedtem meg, ahol dolgozom, ő a családjával lakik. Most ugyanannyit keres, mint én, de neki van esélye pályázni, váltani, és szerencsével találhat ennél bőven jobban fizető állást is. Én a szakmámban mindegy, merre mennék, közalkalmazottként ugyanennyi lenne a bérem.
Ő leginkább maradna helyben, hogy itthon lakhasson, és félre tudja tenni a keresete nagy részét, amit meg is értek. Én viszont fejben egyre nehezebben viselem, hogy nincsen félre tett pénzem, és ha a téli hónapokban kabát, vagy cipő kellene, azt is a családom veszi meg nekem, 25 évesen. Én mindenképpen mozdulnék, mert ezt nem érzem így tartható állapotnak. Külföldre is elmennék, ha ez lenne az ára, hogy összeszedjem magam anyagilag.
Őt viszont inkább helybeli munkakeresésre ösztönzi a család. Nekem azt mondják, keressek másodállást. De ha belegondolok, nem segítene sokat rajtam, ha havonta megmaradna 50.000 ft-om a másodállás révén, ez még nagyon messze van attól, hogy saját lakásom, vagy autóm legyen.
30 éves korom táján pedig szívem szerint már gyereket szülnék. De 100.000 ft-os kersetek mellett igen nehéz gyereket nevelni, saját otthont teremteni ebből, ezt meg szinte lehetetlennek érzem.
Úgy érzem, innentől minden, itt töltött időm csak időpocsékolás, mert ha pénzt akarok gyűjteni, azt még az előtt kell megtennem, hogy bevállalok egy gyereket.
Nem olyan típus vagyok, akinek annyira nem fontos a család, és inkább karierrt építget, ha partner lenne hozzá, én 30 évesen már szülni szeretnék. Később már attól is félnék, hogy beteg lesz a gyerek.
A barátom szeret engem, de őt ez a baba dolog a "majd egyszer" szintjén érthetően nem foglalkoztatja, és inkább itthon maradna, mert tud otthon lakni, és elrakni a pénzét.
Engem viszont egyre jobban nyomaszt, hogy 5 évet tanultam, most viszont ruhát alig tudok venni magamnak, ha kell, nem hogy mást.
Hogyan lehetne kezelni az ilyen helyzeteket? Ha az egyik menne, a másik maradna, akkor a kapcsolatnak vége?
Mert szerintem érthetők és jogosak egyformán mind a kettőnk szempontjai.
válasza:Az meg, hogy nem ismerik egymást... nem is fogják, ha nem költöznek össze!
A kérdező épp ezen volna!
válasza: válasza:
válasza: válasza:32.
Akkor kívánom neked, hogy mielőbb tapasztald meg a szerelem érzését!!
Ha az leszel, nem lesz kérdéses ez a dolog és nem így fogsz vélekedni.
Kedves Kérdező!
Ez a párbeszéd párunk között azért alakult ki, hogy levedd belőle azt, amit kell.
Ha a párod szerelmes lenne, nem értene egyet a Kedves Válaszolóval , aki cáfolt itt bennünket!
válasza:Akkor 25 évesen mégis mikor "kell" összeköltözni?
Ugyanilyen pasit hagytam ott miután 4 évig csak huztuk egymás idejét.Oké,még egyetemistaként jó volt a járogatás,de utána se összeköltözés semmi...én 24,pasi 27 volt akkor...
25 vagyok,alig egy éve együtt párommal,ebből fél éve összeköltözve.Érdekes módon ő nem menekült el a kérdés elől hogy mik a jövöbeli tervei. 5 év múlva gyerek,előtte egyszer esküvő. Nem,nem hárpiamód letámadtam,csak a tisztánlátás végett.Mert ha elpazarlok 25 évesen 4-5 évet járogatással egy pasira,akkor mi van ha 30 évesen derül ki hogy mégsem illünk össze? Szüljek gyereket az elsőnek aki felcsinál,mert ketyek a biológiai órám?
Azért egy 1-2 éves kapcsolatba nem tanácsos gyereket szülni.
Teljesen érthető a kérdező,25 évesen ha összekötlöznek,27-28 évesen összeházasodnak,akkor 30-31 mire gyereket vállanak,addigra pasi feje lágya is benő...
mi ebben a rossz?
Nem most akarja leláncolni
válasza: válasza:"Akkor kívánom neked, hogy mielőbb tapasztald meg a szerelem érzését!!
Ha az leszel, nem lesz kérdéses ez a dolog és nem így fogsz vélekedni. "
Jól gondolod, még soha nem voltam... De szerintem itt szó sincs szerelemről. Ha szerelmes lenne, már rég oda költözött volna hozzá. Szerintem.
válasza:Azt mondtad, bármilyen tapasztalat érdekel, úgyhogy leírom az enyémet, Kérdező, remélem, kicsit segít perspektívába helyezni a dolgokat (hogy más is lehet egy kapcsolat 1 év után).
A férjemmel az egyetem utolsó éve előtti nyáron jöttünk össze, szinte minden nap együtt voltunk, aztán menni kellett vissza az egyetemre. Légvonalban 600 km-re voltunk egymástól, távkapcsolat volt majdnem egy évig. De úgy éreztük már akkor is, hogy ebbe van értelme időt, energiát fektetni. Aztán 1 év után (ahol ti most vagytok kb) amikor lediplomáztunk, úgy döntöttünk, összeköltözünk. Valahogy természetesen jött ez a lépés, mindketten akartuk, pedig megtehettük volna mindketten, hogy otthon a szüleinkkel lakunk (akik amúgy közel laknak egymáshoz) és gyűjtögetünk... mert huszonévesen is lehet önálló életre igénye valakinek!
Közös kasszán is voltunk elég hamar, és el se tudtam volna képzelni soha, hogy látja hogy lerohad a cipő már a lábamról, és nem vesz nekem újat pedig lenne neki miből! Ez nagyon gáz szerintem...
A babatémáról: kb 1, másfél év után már simán beszéltünk erről is, ha szóba került, azóta sem tabu, mindig ő is mondja az aranyos babákra hogy várja már, hogy nekünk is legyen egy akit szeretgethetünk. Még nem most, de pár év múlva.
Még mindig csak huszonévesek vagyunk, de úgy érzem, nem is kívánhattam volna ilyen szempontból érettebb embert, mint a férjem. Lehet, hogy vannak az embernek gyerekes dolgai, amiket vagy kinő vagy nem, de a kapcsolatához való alapvető hozzáálláson szerintem nem nagyon lehet változtatni - ha neki nincs igénye elköteleződni, márpedig ez jön le a viselkedéséből, akkor azzal te nem tudsz úgyse semmit kezdeni.
TEhát a helyedben én kimennék külföldre, vagy akárhova az álmaim után - ha ő eléggé szeret akkor kitart melletted és lesz belőle valami, viszont ha meg nem, akkor ne legyen 30 évesen benned a keserűség, hogy hány évet elpocsékoltál ezzel az emberrel, és nem is léptél előre, ő meg éli vidáman világát...
válasza:15:02!
Igazad van. Azonban én férfi szemszögből próbálom leírni a dolgokat. Egy nőnek ketyeg a biológia órája. Ezzel szemben egy férfi még 40évesen is simán nemzőképes. Így gondolom érthető, hogy nem akarja elkapkodni a dolgokat.
A párod pedig nem magyarázat semmire. Az egy dolog, hogy mit mond. Az meg egy másik, hogy mi lesz... A jövő útjai kifürkészhetetlenek.
De ettől függetlenül kívánom, hogy minden úgy alakuljon, ahogyan eltervezted:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!