Mi legyen? Ő akar gyereket én nem.

Egyikőtökkel sincs baj. Hogy miért változott meg a véleménye? Mert az ember fejlődése közben sokszor változik. Ez pláne a világképére igaz. Ahogy okosodsz, többet tapasztalsz, úgy formálódsz. (De ez a hobbira is igaz, pl szeretsz fantasyt olvasni gyerekként, felnőttként meg inkább krimit. Villanyszerelő szeretnél lenni, de 10 év múlva inkább programozó. Stb. Nem kell gyerek, kell gyerek. Nem akarok házasodni, akarok. Elég a lakás, családi ház kell.)

Mivel nem egyeztek, szét fogtok menni. Vagy békében (mostanában) vagy méreggel (később).

A párod lassan felnö, és rájött, hogy gyerek nélkül nem teljes az élete.

Ha valakit tizenévesen vagy a huszas évek elején meg akarnak fogni a "családosdival", az érthetö, hogy nem tetszik neki, de harminc körül már a legtöbb egészséges lelkületü ember családra és gyerek(ek)re vágyik.

Az MINDEN kapcsolatban benne van, hogy az emberek változnak, és ami 20 évesen feltétel volt, az 30 körül már nem az, söt sok esetben éppen az ellenkezöjét tarta fontosnak valaki. Mindenki változik az élete során folyamatosan, ha párkapcsolatban él, akkor viszont az nem garantált, hoyg mindkettö ugyanabba az irányba fog fejlödni.

Ha neked ennyite gond a szüleid házassága/válása, akkor érdemes lenne - ettöl a problémától függetlenül is - pszichológushoz menned, aki segit feldolgozni a multat, mert igy elöre várható, hogy minden párkapcsolatban elöbb-utóbb felmerül valami, ammi ezzel a foóbiáddal öesszeütközésbe fog kerülni.

A 22-es válasszal mindent elmondtál.

Első körben fel kellene dolgoznod az életedben kapott sebeket, csak aztán belemenni olyan kérdésekbe, hogy akarsz-e házasságot és gyereket, mert óriási változások lehetnek benned!

Én se akartam sose gyereket, se házasságot, aztán eltelt 6 év a kapcsolatomban és arra keltem, hogy nekem erre szükségem van. Szerencsére párom megvárt, mert ő férfi létére jobban akar gyereket és házasságot, mint bármelyik nő.

Teljesen normális, hogy vele is ez történt, ez bele van kódolva az emberekbe (vagy előjön vagy nem az már más kérdés).

Én csak egyet nem értek: örökké vele tudnál élni, de házasságra nem vagy hajlandó, mert csak egy papír. Akkor nem tök 8? Neked utána is ugyanolyan jó lenne. :D

Mióta vagytok együtt?

Azt akartam kérdezni, hogy milyen lelki okai vannak annak, hogy így gondolod.

Aztán láttam leírtál pár traumát.

Könnyen lehet, hogy ha rendbe rakjátok a lelkedet, akkor benned is kialakul ez az érzés.

Gyógyuláshoz nagyon jó motiváció lehet párod szeretete.

Semmi sem kötelező.

Viszont én átgondolnám, hogy lehet mások hülyesége miatt dobok el magamtól egy boldog életet és elmennék szakemberhez, főleg ha ilyen súlyos traumák értek, mint amiket leírtál.