Hova tűntek az aranyos, értékes, érzelmes lányok?

Utolsó vagyok. Hozzátenném, hogy ezek a lányok a legcsinosabbak is, mert egyrészt pénzük is van rá, másrészt nem gondterheltek, vagyis van idejük arra, hogy ápolják a külsejüket, nőiesen öltözködjenek stb.

Lehet, hogy körülötted vannak, csak olyanok mint én, és nem mutatják ki, hogy ők aranyosak és kedvesek. Én alapjáraton nagyon antiszociális vagyok, nem mosolygok az utcán, nem kezdeményezek beszélgetést idegenekkel (pl. a főiskolán képes vagyok egy egész napot egyetlen szó nélkül eltölteni, ha éppen nincsenek a barátnőimmel közös óráim). Viszont ha valakivel megismerkedek és megkedvelem, vagy már régóta a barátom, azzal nagyon kedves vagyok. Nem tudom miért alakult ez nálam ki, valószínűleg sok csalódás ért régebben. Érzelmes is vagyok, nagyon tudok szeretni, viszont ezt egy idegen nem gondolná rólam, mert elég ridegnek tűnhetek kívülállók számára. Tudok szeretni, tudok örülni minden apróságnak, mosolyogni is tudok, ha van rá okom, és főleg baráti körben, és a humorérzékem is elég jó, sokakat megnevettettem már. És én is foglalt vagyok. Egy először rettentően unszimpatikus férfinak sikerült egyszer lebontania az előttem lévő falat, és beengedtem őt. Megismerhette az igazi énemet. Lassú folyamat volt, és igazából a mai napig tart. Sosem fog tudni teljesen kiismerni, hisz néha úgy érzem, még magamnak is tudok meglepetést okozni. Boldog vagyok vele, és ő is velem, sokat nevetünk, viccelődünk, ha vele vagyok, akkor talán a külvilág is kedvesnek és barátságosnak lát, mert mellette képes vagyok úgy viselkedni. Talán körülötted is ilyen lányok vannak, mint én, és nem látod az igazi énjüket, mert amúgy tapasztalom, hogy sokan nem a valódi arcukat mutatják, és kizárják a külvilágot.