Elkeseredtem, mit tennétek? Anyósjelölt gond

Menekülj amig nem késő.

Ismerősöm volt hasonlóan,15 évig éltek így, a pasi plusszmunkát,túlórát hazudva járt hozzá,otthon épolta a mamát.A nő türelmesen várt,elviselte hogy mindig a mama az első.Mire a mama meghalt,a nő belecsúszott a változókorba,a pasi meg otthagyta,mert ő gyereket akar,a nő meg már nem képes szülni...

ma 08:58!!!

ezt olvasgatnám egy párszor a helyedben,kérdező

Kedves Kérdező!

Ma 00:06-os vagyok. Egyetértek az előttem szólóval, hogy tanulmányozd erősen 8:58-ast. Nem akarlak elkeseríteni, mert a te döntésed lesz. Tudom, hogy így is sokat szenvedsz. De hidd el ez semmi, ahhoz képest, ahová fajulhat ez az ügy, ha nem felejtesz azonnal. Mi nem dönthetünk helyetted. De mivel itt segítséget kértél, felhatalmaztál rá minket, hogy felnyissuk egy kicsit a szemed. Szerintem oktatni kellene iskolákban a deviáns személyiségtípusokat, hogy akik NORMÁLIS családi életre vágynak, messziről felismerhessék és elkerülhessék az ilyen defekteseket.

Én túl fiatal voltam, amikor belementem ebbe a kapcsolatba. Férjem 32 volt. Előttem anyós mindenkit elüldözött mellőle, senki nem volt elég jó. Ez sem volt elég intő jel. Majd nekem sikerül, gondoltam naivan!

Nagy szerelemmel mentem hozzá, senki nem tudott lebeszélni róla. Nem mértem fel, hogy anyuka 1 szem pici fia mennyire súlyosan INFANTILIS. Soha nem fog felnőni, még ha anyuka nem lesz, akkor sem. Mert ez egy rendellenesség.

Azóta utánaolvastam. Ő is szenved tőle, de ez kevés. Tenni nem tud ellene. Nálunk dupla kötődés volt, mert élt az anyai nagymama - egy háztartásban mama, anya fia. Azt képzeld el! Én meg bedőltem, hogy elköltözünk. Persze a valóság más lett. 16 évig éltem együtt velük.

Az ilyen fiúk érzelmi fejlődése valahol elakadt gyerek szinten. Tehát ép felnőtt kapcsolat kialakítása vele lehetetlen. Meg lehet próbálni! De láthatod, hogy tragédiába torkollik. Orvosi segítségre lenne szüksége a leváláshoz? Mindenképpen, ha ez az egészséges folyamat nem következett be valahol 18 éves kora körül.

Azóta rokonságon belül is hallottam (rém)történetet erre, hogy egy ilyen anya hogy meg tudja keseríteni az egész környezete életét. Sok asszonyi sors végződött ilyen esetben bűncselekménnyel, tragédiákkal. A válás is az.

A mi sztorink 1 fokkal jobb/szebb (?) mert engem eleinte nem utáltak nyíltan a szemembe, csak a hátam mögött. De mire ez világossá vált számomra, már késő volt. Csapdába kerültem. Szültem "nekik" egy fiút.

Ápoltam a mamát... és mindig mindent rosszul csináltam - szerintük.

Az emberi aljasság és a mérhetetlen gyűlölet hadd ne soroljam fel, mire képes! Főleg, ha kifelé jóságba van csomagolva.

Tőlem konkrétan ELVETTÉK és ellenem nevelték a gyermekemet. Mert az az Ő trónörökösük. Az övék! Nekem semmi közöm hozzá - szerintük. Nem bírói ítélettel, hanem önkényesen vették el. A gyermekelhelyezési per folyamatban van. Hogy ezen kívül még miket tettek, és azokra hogyan reagáltam... már vagy 30 oldalnál tartok a könyvem írásában. És ez csak a vázlat.

Ha ilyesmi kapcsolatot szeretnél...hát nyugodtan menj fejjel a falnak. Én pár napja kaptam egy tippet: kineziológushoz mentem. (Ismerős gyereken segített.) A szakember mondott pár dolgot a gyűlölettel szembeni harcra. Meg létezik családállítás is. Ilyesmikkel próbálkozhattok pároddal, hátha rajtatok még segít.

De mindenképp vidd pszichológushoz egy állapotfelmérésre legalább. Ezt nem rosszból mondom.

Minden segítségre szükségetek van. Ha nem megy, és nem lehet segíteni: el kell engedned. Akkor egyértelmű, hogy a mamát választja.

Az idős mama? Ismerek olyant, aki otthonba adta. Attól látogatja az egész család, szakellátásban részesül. De nem teszi tönkre generációk életét. Ezzel az erővel lehetne tiltakozni a bölcsődék és óvodák ellen is. Mindennek megvan az előnye és a hátránya.

Csak meg kell találni a helyes utat, a jó döntéseket. Remélem nektek sikerül!

Bár én is előre láttam volna, hogy csak kudarccal végződhet ez a kapcsolat! Akkor még időben tehettem volna ellene - bármit. Talán most mással élnék boldog családban több gyerekkel... Még maradt pici időm. Talán sikerül. Csak a fél életem elvesztegettem egy defektes kapcsolatra. Ahonnan nem tudom, ki tudom-e menteni a gyerekemet.

Ez a legszomorúbb, sok minden más mellett.

Remélem tudtam segíteni?

Ha vannak még kérdéseid, nyugodtan tedd fel. Jó úton haladsz! Bízz magadban. Te is lehetsz még boldog, csak soha ne add fel. Az út megtalálása is boldogság, és ketten végigcsinálni? Nekem ez nem adatott még meg. Egyedül akartam azt a házasságot, valójában pedig vagy 4-en voltunk benne. Nem ez a boldogság kulcsa!

Ne hagyd te sem, hogy érzelmileg zsaroljanak. Ha párod nem tud a sarkára állni még szakemberrel sem, akkor neked kell. Hidd el, a válópernél minden jobb.

Sok erőt kívánok a döntésedhez!