Kapcsolat szerelem nélkül?

"Vagy beleszeretsz másokba"

Erre csak annyit, hogy az ember úgy is bele tud szeretni másokba, ha élete szerelméhez ment hozzá. Ugyanis a szerelem múlandó, még ha fáj is elfogadni ezt a tényt. Jön egy csinibb, szexibb, kedvesebb, sokkal érdekesebb egyén, és bumm! Megvan a nagy szerelem. Közben pedig otthon vár életed értelme, szakadt melegítőnadrágban, izzadtan, kissé meghízottan a mindennapos szövegével, és este megnézitek a barátok közt következő epizódját, esetleg ágyba teszitek a gyerekeket, és mentek csicsikálni.

Ez nem azt jelenti, hogy rossz lenne így az élet, ezzel csak azt akarom mondani, hogy az nem garancia a hűségre, ha szerelemből házasodtál.

Ha még vonzalom sincs, az baj.

Amikor együtt voltatok, az milyen volt?

Igazán akkor lesz baj, ha te leszel szerelmes, vagy ő.

Én szerelemből házasodtam olyan emberrel, akiről a legtöbben le akartak beszélni és olyat utasítottam vissza, akit az Isten is mintaférjnek teremtett, de nem voltam szerelmes belé.

Az idő engem igazolt, a párommal azóta is nagyon boldog a házasságunk, ő a szerelmem és a legmegértőbb, legodaadóbb társ is egyben.

Ez az egyik oldal. A másik az, hogy én személyesen ismerek olyan párt, akik nem szerelemből házasodtak, mégis nagyon boldog, kiegyensúlyozott a kapcsolatuk és nem bánták meg.

A döntés a tiéd. Gondold át, mi a legfontosabb neked és hogy ha most emellett a férfi mellett döntesz, nem fog-e hiányozni később a szerelem, vagy ha egyszer elkezdesz vonzódni valaki máshoz, ki tudsz-e tartani a párod mellett és nem romli-e meg a kapcsolat? Tudom, ezeket nem lehet előre tudni, de ilyen helyzetek előfordulhatnak.

Tudom, hogy faj, de a szerelemnek nem kell elmulnia. Csupan keves szavunk van a dologra. Attol mert nem olyan mint az elejen, attol az meg bizony szerelem (lehet). Es ebbe buknak bele sokan: azt hiszik, az mar nem az, mert mas. A "mely szeretet" is szerelem (szamomra), hiszen ez megiscsak masfajta kotodes, mint a masok iranti szeretet.

Talan pont a kezdeti langolasra kellene mas szot talalni...

Borzasztoan megkinlodtam egy szakitasomat, pedig lassan alakult eros sodrasu mely folyova a szerelmem, nem voltam rozsaszin kodben vele soha, es nem hulyultem el a szenvedelytol. De eddigi eletemben senkit nem is szerettem meg nala jobban.

A kerdesre valaszolva: ha a kapcsolat halad valamerre, kell hagyni neki idot. Ertekelni ami jo es ami van. Es elgondolkodni: tenyleg az-e az igazi szerelem, amit legtobben fujnak, es ami 2-3 ev mulva (szerintuk es altalaban) cserbenhagy?

"Talan pont a kezdeti langolasra kellene mas szot talalni... "

Lehet szerelembe esni és szerelembe emelkedni. Már a kezdetétől más a kettő.

:)

Én még sosem estem szerelembe.

Én nem hiszek a "rajtunk kívülálló dolgokban". Nincs olyan erő, ami az "igazitól" el tudna választani. Szerintem felesleges áltatnotok magatokat és a másikat. Próbálkozni lehet, de lesz még ezer rajtatok kívülálló dolog, és ismét szétmentek, és csak bántjátok egymást feleslegesen. A szerelem nélküli kapcsolat létezik, van rá egy jó szó is: barátság. Legyetek barátok, és legyetek boldogok - mással.

Te is megérdemled a szerelmet, és ő is megérdemli, hogy aki vele van, szeresse.

Igaz, hogy elmúlik a szerelem idővel, de ha az elején sincs meg, nem lesz mire emlékezni, és üres lesz az egész, valami mindig hiányozni fog.