Normális ez? Más is van ezzel így? Szakember segítségére van szükségem?

Nem vagyunk egyformák. Szerintem nincs szakemberre szükséged, de elvileg az ember egy társas lény.

Nekem bárcsak lenne legalább egy barátom is a páromon kívül.

Ezeket a skizoid tüneteket minden visszahúzódó emberre rá lehetne húzni, aki szexuálisan sem túl aktív! Meg a rejtett skizoidot főleg. Azta...mindenből betegséget csinálnak! Már az is baj, ha valaki nem túl átlagos, úgy látszik.

Szerintem ez nem betegség. Nem mindenki kufircol világba, meg nem mindenki olyan, hű de nyitott személyiség, aki sosem akar egyedül lenni.

Normális vagy, szeretsz egyedül lenni, ennyi. Ha naponta nincs pár órám, hogy egyedül legyek, az engem is megvisel.

Inkább az érdekesebb, hogy párkapcsolatra sem vágysz, de sokan vannak így ezzel is. Na, akkor itt van 2 szomszédom, ők is skizoidok a leírás alapján, szóval annyira általános leírás, hogy rájuk is illik.

Ez pontosan én vagyok.

Már tinédzserkoromban is utáltam a táborokat, kirándulásokat, ottalvásokat, mert senki nem értette meg, hogy miért vonulok külön. Csak tágra nyílt szemekkel kérdezgették, hogy mi bajom van.

Aztán ahogy betöltöttem a 20-at, szabályosan rettegni kezdtem, hogy pasit "kell" majd találnom, akivel együtt "kell" élnem, szexelnem "kell" vele, együtt aludni, várni, amíg végez a fürdőben, egyáltalán nézni, ahogy éli az életét, és az egész olyan rossz érzés volt.

Egyébként a párkapcsolatnak nem vagyok ellene, csak biztos vagyok benne, hogy soha nem fogok megfelelő embert találni, akinek megfelelne az "együtt, de külön" élet.

(Woody Allen és Mia Farrow is külön lakásban éltek, Helena Bonham Carter és Tim Burton is).

Nekem az együtt alvással van a legnagyobb bajom, imádok egyedül aludni, a világ legjobb dolga megtalálni a legkényelmesebb pózt a takaró alatt, és jól odakucmorogni, és már a puszta gondolat is felidegesít, hogy valaki mellettem fekszik, szuszog, mozog, karol.

24/L