Vállalnátok 45 évesen gyereket?

Nem vállalnék.

1.) Mire a gyerek 10 éves, én már 55 lennék, nagymamámnak ekkor már több unokája is volt.

2.) Van már egy fiad, akit még segíteni kell, főleg, ha esetleg orvos lesz.

3.) Nem lenne energiám babázni.

4.) Kínosan érezném magam a fiatalabb szülők között.

5.) Lehet, hogy nem kislányom születne.

6.) Nagy a kockázata, hogy beteg lesz.

én vállalnám ha meglenne hozzá az egészségem és külön szobát tudnék biztosítani a nagynak vagy legalább egy helyiséget hogy tudjon tanulni.

persze az aggasztana hogy élek-e addig míg felnőttként talpra áll, de mivel fiatalon is bármikor meghalhat valaki, így ez a tény, a korom önmagában nem befolyásolná a döntésem.

meg természetesen úgy vállalnám hogyha a férjem is szeretné.

Nem vállalnám.

Az idősebb gyerek miatt sem. Egy kamasz önmagban is elég súlyos eset, de ha még valami olyan történik körülötte, ami teljesen felforgatja az életét.. senki nem járna jól.

És sajnos még ha 45 évesen teljesen egészséges is vagy 50 felett mindenképp jönnek az öregedés jelei, a férjed a mai átlagéletkorral számolva alig érné meg a gyereke érettségijét. (ha egyidős veled)

Ebből a szempontból mindenképp jobb lenne egy idősebb gyerek örökbefogadása, bár gondolom a cél a közös gyerek lenne. :S

Nem vállalnám be. 38 évesen vállaltam a 2.-ik gyereket,majdnem beölehaltunk. Anyám engen 42 évesen szült,hugomat 45 évesen.Mire 5 éves lettem lerokkant,utánna szellemileg is épült lefele... 10 évesen nekem kellett a gyógyszereit rendezni,idöben kiiratni,stb.... Nem volt sem gyermek sem fiatal korom... 20 évesen menekültem otthonról,több éves psychoterápia van a hátam mögött,mire feldolgoztam..

41N