Vállalnátok 45 évesen gyereket?

Én nem. De nem azért, mert "késő" lenne, hanem mert nem bírnám feladni az éltem. A gyerekeim akkor már nagyobbak lesznek, nem bírnék bevállalni még egy babát ( megjegyzem, most sem akarok, pedig csak 36 vagyok ).

Én 38 évesen kerültem válaszút elé. Szívesen babáztam volna, de a születendő gyermek érdekeit figyelembe véve nem szültem, mert féltem, hogy vagy öreg szülei lesznek, vagy esetleg nem sokáig lesznek mellette a szülei. Sajnos részben már beigazolódott a félelmem. 10 éves körül félárva lett volna - akkor halt meg a férjem - és az akkori jómód helyett most az időközben munkanélkülivé vált anyukájával (velem) éldegélne .

Ha 45 lennék és csak a páromnak lenne 1 gyereke nekem meg 1 se tuti szeretnék.

Szerintem, ezt kettőtöknek kell eldönteni, leendő szülőknek+orvos is kell, hogy nyugtázza, a kor miatt.. (a fiad tanulása fontos, de önzésből nem akarja, nem akadályozná az annyira.. könyvtárban is lehet tanulni, meg megoldhatnátok úgy, külön szobája legyen...sokan tanulnak így, hogy van egy kis műsor a szomszédban)

Hát igen, csak a fiad két év múlva elkerül az egyetemre és a koleszosok vidám életét fogja élni. Ha most lemondasz a babáról, akkor két év múlva dupla űr lesz a szívedben.

Igen, persze hárman döntötök, de a fiad azért már nem olyan sokáig lesz veletek egy háztartásban. Gondolom továbbtanul, egyetem, kollégium, utána meg lassan saját család vagy önálló élet. A kisebbik gyerek (ha vállaltok) fog azért tovább veletek maradni. Így aztán ez inkább a te döntésed kell, hogy legyen. Ha szervezeted engedi és a férjed is meg te is szeretnéd akkor vágjatok bele, ne a fiadra hárítsd a döntést. Olyan sok gondolkodási időd nincs. Nekem a válaszaidból úgy tűnik, hogy a fiad mögé bújsz inkább. Mire a kicsi akkora lenne, hogy őt zavarná lehet, hogy már nem is fog veletek élni.