Szerintetek normális ahogy a férjem lereagál dolgokat?

Nem értem mibe telt volna levenni a pulcsit, mert azért szeptember van, biztos nem 6 réteg ruhát kellett magadra aggatnod, hogy elvidd a gyerekedet az oviba.

Nyugodtan mondhattad volna, hogy vigye el őket, nem értem a problémádat. A gyereknek meg nem okoz lelki törést ha helyetted ő viszi őket oviba, akkor sem ha nem szóltatok 3 héttel előtte. A sz@rból csináltál elefántot. Lehet azért volt ilyen indulatos, mert már sokadszorra fordul elő, hogy kioktatod.

De, véded, de még ezt sem vagy képes belátni. Igen, a szeretet kevés. Sok más is kell mellé (és egyik sem anyagi). Mindig van gond, kérdés, hogy az mi, mekkora súlyú. Nálatok a probléma az, hogy nincs problémamegoldás, ez pedig nem tesz jót a gyerekeknek.

Szülj még neki vagy hatot, közben hisztizzétek végig az életeteket a gyerekek meg hallgassák végig! Az ilyen jellegű problémákat a gyerekvállalás előtt kell megoldani. Hiába szeretitek egymást, ha a gyerekek azt látják, amit most.

Tanácsot akartál, megkaptad, nem tetszik. Ne haragudj, hogy nem tapsikolok, mikor azt látom, hogy az emberek szülik sorra a gyerekeket, mert az milyen jó, közben meg olyan dolgokat nem oldottak meg előtte, ami most a gyerek kárára válik.

Lehet nem az a normális amit én vallok, de nem érdekel, inkább leszek "hülye" a "normálisak" közt.

"ennyitől is képes a szekrénybe beleverni, és ez nem most kezdődött, hanem már az elején, mikor megismerkedtünk!"

Ha így ismerted meg, így kell elfogadnod. Te nem tudsz neki segíteni, ő tud csak magán. Én írtam, hogy én is ilyen voltam. Ha magától rájön (rájött), hogy ez így nem oké, akkor tud változtatni. Ő, egyedül. Nekem pl. a meditálás segített, és az, hogy addig kutattam önmagamban míg (nagyjából) rájöttem, hogy nálam mi okozza, és elkezdtem azon dolgozni.

Neked nem rajta, hanem magadon kell segíteni. Ha segíteni akar, akkor nem az a válasz, hogy de miért nem találtad ki előbb, hanem az, hogy köszönöm drágám ez nagyon kedves tőled, de most már elviszem én a gyereket, mert én már fel vagyok öltözve. Vagy köszönöm drágám ez nagyon kedves tőled, de már ennyi és ennyi az idő, én már fel vagyok öltözve, nekem egyszerűbb elindulni velük. Lehet hogy erre elmaradt volna az ő kiakadása is.

Az a baj, hogy így ki van ragadva 1-2 példa, ebből nem lehet tudni, hogy mi lehet a problémája. Ez amit utoljára írtál kicsit más irányba viszi a dolgot, mint amire eddig gondoltam volna. Erre pl. már nem áll az "én is ilyen voltam".

Az viszont tény, hogy bármilyen úton is indul el, neki kell akarnia a változást, másképp nem működik.

Szerintem vedd meg a John Gray - A férfiak a Mars-ról, a nők a Vánusz-ról jöttek c. könyvet. Eleve a könyv szerintem jó lehet még akkor is ha csak te olvasod el (de elolvashatjátok mindketten), másrészt van a könyv végén egy úgynevezett szeretetlevél technika. Lehet hogy beválna nálatok, ha már így nem akarja megbeszélni a dolgokat.

Illetve ez jutott még eszembe, hogy olvasd/olvassátok el:

[link]

Agresszív. Minden héten el akar hagyni a kezdetek óta és ezzel zsarol=lelkileg terrorizál az első hét óta.

NEM, nem viselkedik normális módon. Te meg hagyod.

Te pedig szültél neki egy gyereket. Szép.