Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Szerintetek normális ahogy a...

Szerintetek normális ahogy a férjem lereagál dolgokat?

Figyelt kérdés
Véleményekre vagyok kiváncsi, ugyanis teljesen ki vagyok borulva...nem tudom bennem van e a hiba, de már nagyon sok amit megenged magának. A ma reggeli eset: gyerekek ovira készen. Elkezdek felöltözni, hogy elviszem őket, félig sikerül is, már csak a pulcsit kellett fölhúznom. Erre a férjem mondja, hogy elviszi ő őket! Mondom neki, hogy figyelj, már elkezdtem fölöltözni, elviszem én őket, miért nem mondtad hamarabb hogy Te akarod őket vinni! Mire közölte velem, hogy én elrontom a gyerekeket azzal, hogy mindig én viszem őket /persze ő is szokta, csak ritkábban/. Elmondtam neki szerintem normális hangnemben, hogy ne szórakozzunk a gyerekekkel, az lett nekik mondva hogy anya viszi őket, és egyébként ne akkor szóljon már, amikor már majd indulásra készen vagyunk, ő meg egy szál gatyában téblábolt a szobában...na erre ő totál kikelt magából, teljesen kiakadt, hogy én mit veszekszek vele állandóan, ő csak segíteni akart, stb...na aztán odáig fajult a dolog, értetlenül állok a dolog előtt, hogy neki milyen egy s..r felesége van, hogy ilyen problémákat csinál, mire belevert a szekrénybe a gyerekek előtt, de úgy hogy én is megijedtem. Aztán közölte velem /minden héten közli velem mióta együtt vagyunk/, hogy el fog húzni a ....-ba, mert elege van belőlem! Hozzáteszem, 4,5 hónapos a pici fiunk, a nagyobbak 6 és 4 évesek, ők nem közös gyerekeink. 2,5 éve vagyunk együtt, de minden héten el akar költözni, el akar hagyni, mióta az eszemet tudom. Nem élünk rosszul, vannak problémáink, de hát hol nincsenek? Én úgy gondolom nagyon szeretjük egymást, én őt biztosan, de ha valami kis vita van, máris ilyen nagy problémát kreál belőle és mindig én vagyok a hibás! Rossz anya vagyok, rossz feleség, stb...pedig igyekszem a maximumot kihozni magamból minden téren és mindig mellette állok mindenben! Szerintetek mi lehet a baj?
2012. szept. 18. 09:41
1 2 3 4 5
 11/43 A kérdező kommentje:

Én 28 éves vagyok, ő 35 éves. Köszönöm az eddigi válaszaitokat! Egyébként nagyon jó ember ő, nagyon sokat segít mindenben nekem, elfogadta a másik két gyermekemet is, nagyon szereti őket is és viszont! Csak egy valamiben hibádzik: szerintem nem tud konfliktust kezelni, nem tudom vele megértetni sokszor, hogy nem jó ahogy lereagál dolgokat! Persze ilyenkor hajthatatlan és hajtja a magáét! Tanácstalan vagyok! Gondoltam valami szakemberhez elmennénk...de szerinte nincs rá szükségünk. Szerintem pedig van!

Kedves utolsó! Rendben, el fogom neki mondani ezeket a dolgokat! Köszönöm! :)

2012. szept. 18. 10:49
 12/43 anonim ***** válasza:
53%
El akarta vinni a te gyerekeidet. Te nem akartad. Szép gesztus tőle. De ami számomra meglepő, hogy te nem azt mondtad: vigyük el őket együtt, vagy vidd el őket, hanem kijelentetted, hogy ne. Én ebben a helyzetben azt mondtam volna páromnak, hogy már én is felöltöztem, de menjünk akkor 4-en. Gyerekek is örültek volna.
2012. szept. 18. 11:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/43 anonim ***** válasza:
Valami miatt kisebbségi komplexusa van. Nem lehet, hogy sokszor leszúrod valamiért? Mert általában ha valaki úgymond ilyen "kis dolog" miatt ennyire kibukik az azért szokott lenni. Emlékszem exanyósommal olyan nehéz volt együtt élni, hogy a végén már a legkisebb szavára is ugrottam, pedig lehet, hogy nem is úgy mondta, nem is úgy értette, nem gondolt mögé semmit. Nem biztos, hogy a kiabálásból van elege, lehet szépen is kiosztani a másikat, lehet, hogy nem is veszed észre. Amit leírtál, az nekem nem tűnik nagy gondnak, vagyis én úgy reagáltam volna le, ahogy az egyik válaszoló írta, hogy örültem volna, hogy elviszi a férjem a gyerekeket vagy mondtam volna neki, hogy mivel már én is felöltöztem, akkor vigyük ketten.
2012. szept. 18. 11:09
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/43 anonim ***** válasza:
73%

HA valóban el akarta volna vinni a gyerekeket, akkor nem egy szál gatyában ácsorgott volna a szoba közepén, mikor a két gyerek menetkész, és anyuka is félig már fel van öltözve.

Ha el akarja vinni, akkor időben felkel, időben elkészül, és időben szól.

Apuka itt csak úgy csinált "mintha", mert tudta, hogy vissza lesz utasítva.

Szerintem párod keresi az ütközéspontokat. Van valami baja, amit lehet, hogy még magának sem fogalmazott meg, ezért kötözködik annyit.

Te nem vagy rossz anya és feleség, Ő viszont egy lázadó kamaszkorban leragadt férfi, akinek semmi sem jó, de mindent elvár.

2012. szept. 18. 11:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/43 A kérdező kommentje:
igen-igen, mehettünk volna 4-en is aki ezt írta...de mi nem 4-en vagyunk, hanem 5-en! Írtam, hogy a pici fiunk 4,5 hónapos! Aludt! Hogyan vittük volna el mindketten őket? Azon a témán pedig,hogy én gyerekem, te gyereked, mi gyerekünk, már régen túl léptünk. Ilyenekből sosem volt probléma.
2012. szept. 18. 11:14
 16/43 anonim ***** válasza:

Szerintem az a probléma, hogy ő minden héten kijelentette, hogy elhagy stb., te meg mégis vele maradtál. Ha meg nem zavart, hogy ilyen, akkor most se zavarjon. Ha zavart, akkor minek kellett tőle gyerek, amíg vele sem harmonikus a kapcsolatod?

Ebben a kérdésben meg mindkettőtöket meg lehet érteni. Nem olyan nagy hercehurca megvárni, amíg ő is felöltözik és ő viszi el a gyerekeket. Nem hiszem, hogy fél órás művelet lenne. Viszont tény, hogy szólhatott volna előbb is.

Amit nem értek, az az, hogy miért baj az, ha a gyerekeknek az lett mondva, hogy te viszed el őket, utána meg mégsem? Ha nem azt látja a gyerek, hogy ez egy veszekedés közben lett leharcolva, akkor nem lesz ezzel semmi baja. Max megkérdezi, hogy miért, de nem azért mert baja van ezzel, hanem mert a gyerekek eleve kíváncsiak. A válasz a következő lehetne: mert apa azt mondta, nagyon szeretné, ha ő vihetne el titeket. A gyerek még örülne is, nemhogy azt érezné, hogy szórakoznak vele.

2012. szept. 18. 11:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/43 A kérdező kommentje:
De igenis zavart mindig is, hogy ilyen...eleinte butaságnak tűnt az egész,de azt hittem ez majd idővel megszűnik. A gyerekkérdést mellőzném, ezt nem kellene belekeverni hogy minek kellett tőle gyerek stb...ez kicsit durva megfogalmazás. De leírom Neked: szeretem és ő is engem. Szeretett volna ő is babát, közösen szerettünk volna közös babát is. Nem minden nap így élünk, ahogy fentebb is írtam, nem élünk rosszul, csak ha vannak vitáink, annak mindig ez a vége. Tanácsot szerettem volna kérni, hogyan kezeljem ezeket és mit tehetnék, mert már ebbe belefáradtam. Ennyi.
2012. szept. 18. 11:28
 18/43 anonim ***** válasza:

hihiihiii

detto ugyan ez volt :-)


akkor változott meg mikor a legközelebbi alkalommal segítettem neki összepakolni és kinyitni az ajtót és kitessékeltem h jó akkor menj

pápá és becsuktam az ajtót

csak állt a bambán az ajtó előtt vagy 10 percig (lestem a kukucskálón keresztül) majd elment vagyis elcammogott

persze másnap visszajött a pakkal együtt

nya akkor leültem vele és elmondtam mi is a helyzet

szépen végig hallgatta megbeszéltük letettünk néhány szabályt és

azóta sokkal normálisabb

ha bedurvul akkor már veszem is elő a bőröndöt és kiteszem az ágyra ált erre befejezi


szal kicsit úgy kellet vele bánni mint egy gyerekkel szerencsére tényleg csak a szája volt nagy igazából nem akart elhagyni minket

2012. szept. 18. 11:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 19/43 anonim ***** válasza:
65%

"ő csak segíteni akart"

Valahogy nekem is ez jött le abból, amit írtál. Ha nem is akartad, hogy ő vigye a gyerekeket, ezt másképp is elmondhattad volna neki, nem úgy, hogy miért nem mondtad hamarabb!


A kiakadása ismerős, én is ilyen voltam, pillanatok alatt felkaptam a vizet és olyat mondtam amit nem kellett volna. Én így vesztettem el valakit aki fontos volt nekem, akkor jöttem rá, hogy ezen változtatnom kell. De előtte nem igazán láttam át, hogy mennyire nem normális ahogy viselkedek. Sőt, még most is van, hogy meg vagyok győződve róla, hogy jogosan akadok ki, aztán 1-2 óra múlva látom meg, hogy megint a bolhából csináltam elefántot.

2012. szept. 18. 11:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 20/43 anonim ***** válasza:

Lehet, hogy nem tetszett, de attól még asszisztáltál hozzá. Már az elején lépni kellett volna és változtatni ezen. Nem tetszett amit írtam, de attól még igaz, hogy hülyeség addig közös gyerekben gondolkodni amíg két ember között nincs minden rendben. Persze egyből neki álltál védeni őt és a kapcsolatotokat. Na látod, ez a gond. Nem védeni kell, hanem elgondolkodni azon, hogy minden rózsaszín-e vagy sem. Amint írtad, nem. Akkor meg nem védeni kell, hanem átgondolni, hol a gond, honnan indul, mihez lehetne vele kezdeni. Te ismered a párodat, te tudod, mit hogyan reagál le, mi fér bele neki. Valakinél tényleg hatásos és jó, amit most előttem írtak, hogy segítesz neki összecuccolni, és akkor észhez tér. De nem mindenki ilyen, valaki egy életre megsértődne és otthagyna, akkor is, ha szeret, mert az egoja nem engedné neki, hogy ezt lenyelje. Ha áltatod magad, hogy milyen szép és milyen jó az a kapcsolat, majd hozzáteszel egy hatalmas nagy DE-t, akkor ne várj csodát. Persze lásd meg a jó dolgokat és értékeld, de attól még nem lesz minden rendben. A közös gyerekhez meg az kevés, hogy szeretitek egymást.

Szóval könnyű azt mondani, hogy a párod milyen rosszul reagálja le a dolgokat stb., de te meg ebben segédkeztél, szóval ugyanúgy tehetsz róla te is. Nem csak neki kell változtatni, hanem neked is.

2012. szept. 18. 11:45
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4 5

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!