Szerintetek normális ahogy a férjem lereagál dolgokat?
Én 28 éves vagyok, ő 35 éves. Köszönöm az eddigi válaszaitokat! Egyébként nagyon jó ember ő, nagyon sokat segít mindenben nekem, elfogadta a másik két gyermekemet is, nagyon szereti őket is és viszont! Csak egy valamiben hibádzik: szerintem nem tud konfliktust kezelni, nem tudom vele megértetni sokszor, hogy nem jó ahogy lereagál dolgokat! Persze ilyenkor hajthatatlan és hajtja a magáét! Tanácstalan vagyok! Gondoltam valami szakemberhez elmennénk...de szerinte nincs rá szükségünk. Szerintem pedig van!
Kedves utolsó! Rendben, el fogom neki mondani ezeket a dolgokat! Köszönöm! :)
HA valóban el akarta volna vinni a gyerekeket, akkor nem egy szál gatyában ácsorgott volna a szoba közepén, mikor a két gyerek menetkész, és anyuka is félig már fel van öltözve.
Ha el akarja vinni, akkor időben felkel, időben elkészül, és időben szól.
Apuka itt csak úgy csinált "mintha", mert tudta, hogy vissza lesz utasítva.
Szerintem párod keresi az ütközéspontokat. Van valami baja, amit lehet, hogy még magának sem fogalmazott meg, ezért kötözködik annyit.
Te nem vagy rossz anya és feleség, Ő viszont egy lázadó kamaszkorban leragadt férfi, akinek semmi sem jó, de mindent elvár.
Szerintem az a probléma, hogy ő minden héten kijelentette, hogy elhagy stb., te meg mégis vele maradtál. Ha meg nem zavart, hogy ilyen, akkor most se zavarjon. Ha zavart, akkor minek kellett tőle gyerek, amíg vele sem harmonikus a kapcsolatod?
Ebben a kérdésben meg mindkettőtöket meg lehet érteni. Nem olyan nagy hercehurca megvárni, amíg ő is felöltözik és ő viszi el a gyerekeket. Nem hiszem, hogy fél órás művelet lenne. Viszont tény, hogy szólhatott volna előbb is.
Amit nem értek, az az, hogy miért baj az, ha a gyerekeknek az lett mondva, hogy te viszed el őket, utána meg mégsem? Ha nem azt látja a gyerek, hogy ez egy veszekedés közben lett leharcolva, akkor nem lesz ezzel semmi baja. Max megkérdezi, hogy miért, de nem azért mert baja van ezzel, hanem mert a gyerekek eleve kíváncsiak. A válasz a következő lehetne: mert apa azt mondta, nagyon szeretné, ha ő vihetne el titeket. A gyerek még örülne is, nemhogy azt érezné, hogy szórakoznak vele.
hihiihiii
detto ugyan ez volt :-)
akkor változott meg mikor a legközelebbi alkalommal segítettem neki összepakolni és kinyitni az ajtót és kitessékeltem h jó akkor menj
pápá és becsuktam az ajtót
csak állt a bambán az ajtó előtt vagy 10 percig (lestem a kukucskálón keresztül) majd elment vagyis elcammogott
persze másnap visszajött a pakkal együtt
nya akkor leültem vele és elmondtam mi is a helyzet
szépen végig hallgatta megbeszéltük letettünk néhány szabályt és
azóta sokkal normálisabb
ha bedurvul akkor már veszem is elő a bőröndöt és kiteszem az ágyra ált erre befejezi
szal kicsit úgy kellet vele bánni mint egy gyerekkel szerencsére tényleg csak a szája volt nagy igazából nem akart elhagyni minket
"ő csak segíteni akart"
Valahogy nekem is ez jött le abból, amit írtál. Ha nem is akartad, hogy ő vigye a gyerekeket, ezt másképp is elmondhattad volna neki, nem úgy, hogy miért nem mondtad hamarabb!
A kiakadása ismerős, én is ilyen voltam, pillanatok alatt felkaptam a vizet és olyat mondtam amit nem kellett volna. Én így vesztettem el valakit aki fontos volt nekem, akkor jöttem rá, hogy ezen változtatnom kell. De előtte nem igazán láttam át, hogy mennyire nem normális ahogy viselkedek. Sőt, még most is van, hogy meg vagyok győződve róla, hogy jogosan akadok ki, aztán 1-2 óra múlva látom meg, hogy megint a bolhából csináltam elefántot.
Lehet, hogy nem tetszett, de attól még asszisztáltál hozzá. Már az elején lépni kellett volna és változtatni ezen. Nem tetszett amit írtam, de attól még igaz, hogy hülyeség addig közös gyerekben gondolkodni amíg két ember között nincs minden rendben. Persze egyből neki álltál védeni őt és a kapcsolatotokat. Na látod, ez a gond. Nem védeni kell, hanem elgondolkodni azon, hogy minden rózsaszín-e vagy sem. Amint írtad, nem. Akkor meg nem védeni kell, hanem átgondolni, hol a gond, honnan indul, mihez lehetne vele kezdeni. Te ismered a párodat, te tudod, mit hogyan reagál le, mi fér bele neki. Valakinél tényleg hatásos és jó, amit most előttem írtak, hogy segítesz neki összecuccolni, és akkor észhez tér. De nem mindenki ilyen, valaki egy életre megsértődne és otthagyna, akkor is, ha szeret, mert az egoja nem engedné neki, hogy ezt lenyelje. Ha áltatod magad, hogy milyen szép és milyen jó az a kapcsolat, majd hozzáteszel egy hatalmas nagy DE-t, akkor ne várj csodát. Persze lásd meg a jó dolgokat és értékeld, de attól még nem lesz minden rendben. A közös gyerekhez meg az kevés, hogy szeretitek egymást.
Szóval könnyű azt mondani, hogy a párod milyen rosszul reagálja le a dolgokat stb., de te meg ebben segédkeztél, szóval ugyanúgy tehetsz róla te is. Nem csak neki kell változtatni, hanem neked is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!