Nem értem a húgom, miért jó neki így?

Van egy húgom, 19 éves, 20 lesz, most érettségizett, felvették egyetemre, de még bőven van ideje a tanévkezdésíg. Munkát nem keres, nem is keresett, sosem dolgozott még (diákmmunkát sem), otthon van mindig, netezik, vagy bulizik valahol, anyukánktól kér pénzt mindig. Így nem igazán fog előbbre lépni szerintem... Anyu sokat panaszkodik rá, de nem mondják neki, hogy dolgozzon, ráhagyják. Én elég fiatalon kezdtem el dolgozni, nem annyira érdekel a suli, de 18 évesen érettségi után pl már még tudtam venni az első kocsim (1 éven belül a másodikat), most 21 vagyok, egész jó állásom van, saját lakásban lakok, és kisbabát várunk a párommal. Hugomnak még a jövő évtől lenne 5 év egyetem, legalább 25 lenne, mire elkezdene dolgozni, mert amíg nem helyezi be, nem akar. Ezzel az egyetemmel meg nem fog valami sokat keresni, ha talál állást a "szakmával". Nem kritizálásképpen írom, csak a szüleink nem keresnek sokat, a gólyatábort, tankönyveket is alig bírták kifizetni, meg még havi 20000 ft zsebpénz is kell a hugomnak. Amikor zsebpénzt kaptam anno, akkor max havi 5000 ft volt, azt is beosztottam, vagy bérletet vettem, de pár éve nem kértem pénzt már a szüleimtől. Én ezt az életformát, amit a húgom csinál, elősködésnek nevezem, nem nehéz tanulásnak. Arra sem képes, hogy főzzön valamit, ha anyu megkéri bármire, nem csinálja meg.