Laknátok anyósotokkal, ha tud-nátok hogy anyagi gondotok soha többé nem lenne míg ott laktok, viszont saját konyhátok sem lenne ahol úgy rendezkednétek ahol akarnátok?

Én nem laknék együtt anyóssal, de a saját anyukámmal sem, bármennyire is szeretem.

Inkább a szűkölködés és a beosztás, de csak ketten éljünk.

Osztom az első véleményét,én sem laknék szívesen együtt egyik szülővel sem(szerencsére nem is lakunk,nem is tervezzük).

De nem vagyunk egyformák,el tudom képzelni,hogy van ahol jól kijön egymással a 2 generáció.

Biztosan van előnye is a dolognak nem csak anyagi,de ahhoz nagyon toleránsnak kell lennie mind annyiuknak,hogy lehessen így együtt élni.Persze ez főleg a szülőkön múlik,hogy a segítségükért cserébe mit várnak.Mert ha azt,hogy ezért irányíthassák a fiatalok életét,mindenbe bele avatkozhassanak,akkor én nagyon messzire menekülnék tőlük.

Én nem költöznék anyósékhoz...

Ez egy teljesen kiszolgáltatott helyzet, bármi a jövőben nem tetszik anyósnak (vagy apósnak) úgy kell táncolni, ahogy ők fütyülnek???... 8-o

Azért azt a 300ezret nem ajándékba kapják, hanem a fiúk munkabéreként adnak ennyit (ameddig kedvük van!).

1-2 évig muszájból kibírnám, de ezalatt azon lennék, hogy önálló lakást tudjunk szerezni magunknak és saját lábunkra tudjunk állni.

Én laktam együtt anyósomékkal 2 évig, míg építkeztünk, az ellenségemnek sem kívánom, képtelen voltam a kedvükre tenni, semmi nem volt jó nekik, bármit csináltam/nem csináltam! (Pedig nem ők tartottak el, pénzt sem kaptunk tőlük, pusztán ott laktunk, ezt is az ő ötletükre.)

Borzalmas úgy lakni valahol, ahol kiszolgáltatott helyzetben vagy, nekem abba is belekötöttek, mikor megyek a fürdőszobába, mikor mosok, mikor teregetek...

Mikor anyósomnak az volt a problémája, hogy az "ő zsinórjára" teregettem, erre kihúztam a kertben egy másik zsinórt, akkor meg azt találta ki, hogy ő tereget oda, azért szedte le a ruháinkat...

A szekrényünket naponta áttúrta és átrendezte!

Egyfolytában ment a csata, minden nap be akarta bizonyítani, hogy "ő az úr a házban, nekem itt kuss van"... :[

Hiába építettünk egy különálló emeleti lakást, akkor is mindenbe beleszólt, nem volt 1 perc nyugtom sem!!!

Végül 20 év után eljöttünk (otthagytuk üresen a saját erőből épített saját 100nm-es lakásunkat üresen), hogy nyugtunk lehessen! A férjemet is teljesen feőrölte a folyamatos perpatvar, hiszen ő szereti a szüleit is, engem is, ő csak őrlődött közöttünk. :[

NEM! NEM!!!

Én senkivel nem költöznék össze, még a saját anyámmal sem!

Köszönöm, nem kérnék az "ajándék" pénzekből sem, mert semmi nincs ingyen, előbb-utóbb mindenért benyújtják a számlát...

Amit a magam erejéből teremtek meg, azért nem kell másnak hálásnak lennem, magamnak köszönhetem, mellesleg értékesebb is a szememben, mert tudom, hogy azért valóban megdolgoztam! :D

Muszájból ideiglenesen megoldható, de hosszabb távon csak úgy, ha van külön háztartás. Nem utálat vagy ilyesmi, hanem anyósnak is jobb, ha maga ügyködhet a saját portáján, ahogy szokta, és mi is, attól még lehet szeretni egymást.

Egyik rokonomék többgenerációs házban élnek 3 szinten 3 önálló háztartás, így működik, önállóak is, de ha segítség kell, ott vannak egymásnak közel. Még a lányok szülei építették, míg az apjuk élt, de úgy, hogy meg is marad az önállóság is. Viszont a közüzemi díjakon így tudnak spórolni.