Vesztetek már össze csúfosan anyósotokkal? Mi történt utána?

Nem csak tréfa!Kritika,megjegyzések,mindent jobban tudok szindróma.Soha egy dicséret nem hagyta még el a szájukat,csak a sértegetések!17 hónapig bírtam a "jó viszony"kedvéért.Ma kifakadtam.És nem csak én.

Az unoka születése óta változott meg minden.Mindenbe beleszóltak,ha kell ha nem.Engem kritizáltak,hogy épp mit iszik a lányom mit nem,milyen ruha van rajta és miért,Miért nem vágatok le a haját,mert a szemébe lóg,már biliztetni kéne,miért keltem fel délután,nem hagyom sokat aludni,nincs elég tejem,én tehetek róla másokkal példálóztak,hogy még a tesóval terhesen is szoptat és még sorolhatnám,regényt lehetne írni belőle!MINDENBE beleszólnak előttem szándékosan és én vagyok a rossz!Porig aláznak,a férjem csak hallgat,mert tiszteli az anyját,nem véd meg soha előtte.És állítólag nekem kéne magamba nézni.Hogy lehetne ezt szó nélkül elviselni???És most közölték,nem jönnek,mert ezt akartam hát most elértem,a férjem majd átviszi a gyereket,de abból nem esznek,mert ha látni akarják azt csak nálunk tehetik meg!Sajnos kénytelenek elviselni hozzá engem is!És nekem nincs miért bocsánatot kérnem ők meg nem fognak,mert ugyanezt gondolják.Azt kérdezték miért sértődtem meg ilyen apróságokon?És megszokhattam volna már ennyi idő alatt apósom stílusát?Egyébként az utolsó dolog ami végül kiverte a biztosítékot az az volt,hogy összefutottunk a játszótéren,és a mit iszik a gyerek kérdésre mondtam,hogy vizet.Erre apósom:"Vizet az állatok isznak."Kérdezem én:Milyen ember az ilyen?Az unokája egy állat talán akkor ezek szerint?Amit csinálok nyíltan lehülyeségezi a gyerek előtt.Egy tanulatlan,bunkó,modortalan,primitív,okostojás.És csak most ismertem meg az eltelt 17 hóna alatt.És tegnap ár se jött,mert nem látott a felháborodástól,hogy kimertem fakadni,csak anyósom próbált helyre tenni,hogy így szégyelljem magam meg úgy,mert hogy lehetek ilyen rosszindulatú!Mindennek csak a rossz oldalát nézem?Mit nézzek?Kaptam jót tőlük talán?Segítettek a költözésnél és pénzzel,hogy egyáltalán eltudjunk költözni.És?Ez mindenre feljogosít?Cserébe hallgassam a direkt szemétkedéseiket?És anyósommal is úgy beszél mint egy utolsóval,mindenféle idióta,meg hülye,nyomorék minden neki minden 2.mondatába.De anyósom közölte az az ő magánügyük,ne érdekeljen engem,hogy vele hogy beszél a férje.Mióta hozzámentem a fiához,velem is így kezdett beszélni.Mióta az unoka megszületett azóta pedig nagy egyetértésben készítenek neki szép lassan.És nekem jópofát kellene hozzá vágnom!Hát sohatöbbé!Én nem megyek rá idegileg!És nem sírok át több éjszakát!És ha most miattuk nem marad meg a kistesó,előttem leszerepeltek,mint emberek!Örökre!Azzal pedig,hogy a férjemnek panaszkodok itthon megállás nélkül a szüleire,nem érek el semmit csak rosszabb lesz minden.Ezzel érik el a célukat.Egyébként amikor ő is jelen van,mindig képesek moderálni magukat.Aztán a férjem vagy hisz nekem,vagy nem.Persze mindig legyint az egészre,hogy ne foglalkozzak vele!Én vagyok a rossz!És akkor is az vagyok ha nem szólok semmit,mert akkor meg az arcomról minden le lehet olvasni!Úgyhogy én ebből a helyzetből nem látok kiutat,mert egyszerűen nincs!:((((((((((

Nálunk nagyon ragaszkodó,szinte naponta beszél a fiával telefonon,és 2-3-4 naponta jön unokázni.2 utcával arrébb lakik.Bár több száz km választana el egymástól.És az unokáját úgysem tilthatom el tőle.