Békülnétek anyósotokkal vagy jó így ahogy van?
Párommal a kezdetekben szüleinél laktunk. Aztán teherbe estem, megszületett a kislányunk. Hamarosan elköltöztünk tölük albérletbe, mert nagyon elmérgesedett a viszony. Nemcsak velem, hanem a fiával is. Sokat bántott minket, szemtől szembe, és a hátunk mögött is. Hatalmas gyűlölet van bennem iránta. Mikor elköltöztünk, annyit engedtem, hogy jó legyünk beszélő viszonyba, de semmi több. Azt hittem ha külön leszünk, már nem árthat. Tévedtem, utána is szemétkedett. Páromnak ez nagyon rosszul esik, az is hogy ennyire utálom. Mostanában próbál "javulni" de valahogy nem tudom elnézni neki hogy hogy viselkedett velünk. Gyomorgörcsöt kapok ha megtudom megyünk hozzá. Szerencsére elég ritkán, talán havonta egyszer. Kislányunk sem hiányolja őt. Párom is azt mutatja hogy nem nagyon igényli az anyját, csupán fájlalja hogy rosszban vagyunk.
Szerintetek el lehet tusolni ezt az utálatot? Van értelme a haragtartásnak?
Ha tégad valóban annyira megbántott, akkor nem hiszem, hogy sikeresen meg fogsz tudni neki bocsátani. Soraidból úgy veszem ki, hogy nem is nagyon akarsz. Nincs is ezzel semmi gond ezek a te érzéseid, téged bántottak.
Viszont a férjem miatt azért keresnék valami megoldást a dolgokra. Neki mégis az édesanyja, akármilyen is. Lehet, hogy neki valahol legbelül hiányzik. Talán ha te nem is békülsz, ők azért békülhetnének.
Ez nehéz kérdés, és én magamból indulok ki. Nem nagyon szeretem a haragtartást, bár az én párom anyukája is elég furcsa és nagyon tud gyűlölködni. De, megpróbálom nem bántani a párom elött, hiszen az anyukája. Abból indulok ki, hogy addig jó, amig van hova menni (karácsony, születésnap stb..) Mondjuk lehet, azért is fogom fel lazábban, mert nekem nincs anyukám és szeretnék egy normális gyülölködéstől mentes családot.
Mondjuk azt nem mondtad, hogy miből indult ki ez az egész. Mivel szemétkedik stb. Az is sokat számít.
Olvasom,hogy gyomorgörcsöd van, ha mentek hozzá. Túlságosan félsz tőle, nem kell. Te vagy az erősebb meg a jobb is, hisz a férjed téged választott. Mindig emelt fővel menj hozzá és ha valami sértőt mond, rögtön fogjátok magatokat és menjetek haza. Az ajtóban pedig közöld vele, hogy most azért mentek el, mert ismét megsértett bennetetek és bár nem akartátok, de úgy látszik egyedül fog maradni majd öreg korára és a kutya sem fogja lepisálni az ajtaját..
nem kell jópofizni, meg hagyni magatokat.
Alapvetően ha valaki megbánt, sőt, ahogy te is írtad odafent, huzamosabb ideig szemétkedik és keresztbe tesz, akkor természetes, hogy az ember megutálja, nem szívleli.
De ebben az esetben kicsit más a helyzet, hiszen arról az emberről van szó, aki felnevelte neked a férjedet, olyan embert faragott belőle, akibe te beleszerettél, az otthonába fogadott téged és hagyta, hogy ott éljetek nála.
Tudom, hogy nehéz félretenni a gyűlöletet, de hidd el, megéri! Nagyon sok kellemes emléket szerezhet az egész családnak akár egy alkalom is, amikor mindenki boldog, fesztelen.
Egy családsegítő
Úgy megbocsátani biztos hogy nem fogok tudni (nem is akarok), hogy jó akkor felejtsünk el mindent. A tüske ott marad. Ezzel nincs mit tenni. A párom és az anyja közt is hasonló a szituáció, távolság tartás van, Őt is megbántotta sokszor. Nem nagyon kíváncsi rá, mai napig minden kis apróságon összekapnak.
Az igazság, hogy próbál Ő kedves lenni, csak engem már nem hat meg. Mióta ismerem, többször előfordult hogy rosszban voltunk, aztán én engedtem, Ő elkezdett kedves lenni, és kis idő múlva váratlanul érkezett a hátba szúrás. Mindig amikor kicsit kezdtem elengedni magam, és bízni benne, hogy „megváltozott”
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!