Hogy viselkedtek az anyósotokkal, ha utáljátok (de igazán! ), de párotokat nem akarjátok két tűz közé kergetni!?

Kerülöm a találkozást, nem veszem fel a telefont, ha ő hív. A párom tiszteletben tartja, hogy utálom az anyját. Nem kényszerít a találkozásra.

És én nem veszek részt az anyós gyerekes játékában.

nagyon vigyázz, nálunk kiderült, h a férjem nem mert ellent mondani az anyjának, még néha beleegyezően bólintott is, ezért mert a kedves mama olyan patkányul viselkedni, kérd meg a férjedet, h beszélje meg az anyjával ezt a dolgot, mármint h Te vagy a felesége és legalább ok nélkül ne rúgjon beléd, mert ezzel neki, a fiának is árt........ha az anyósod szereti a fiát és az unokáját vissza fog venni

mi most válunk, anyós volt az utolsó csepp, a férjem meg mint egy kiskutya rohangál még mindig a szülei és közöttem, de két csapatba nem játszhat az ember.....

ne játssz semmilyen szerepet!

Nem az anyóst választottad, hanem a fiát. Egyáltalán nem kell alkalmazkodnod az anyóshoz, főleg ha még ő cseszeget.

Férjednek ezt meg kell(ene) értenie.

Én biztosan nem jópofiznék neki. Én is ember vagyok, nem esik jól, ha alaptalanul bántanak. Én igenis kiállnék magamért.

Miért kellene menni hozzá?A párodnak ismernie kell,hiszen az anyja.Csak nem várja el tőled,hogy jó képet vágj hozzá,és udvariasságból látogasd.Tartson vele a fia kapcsolatot(természetesen csak addig,amíg az nem megy a Ti kapcsolatotok rovására),Te meg maradj távol tőle.Így nem lesz ok konfliktusra.Beszéljétek ezt meg a pároddal,minden helyzetet lehet kezelni,csak megfelelően kell hozzá állni.

Ha a mamának az utálkozás kell,hát tegye,de csakis messziről,ne engedjétek be az életetekbe.

Szia. Hasonló kérdést tettem fel egyszer, kaptam hideget meleget, hogy miért nem nyitom ki a számat, és olvasok be neki.

Sajnos nem annyira egyszerű, mert én sem szeretnék a páromnak ártani, mivel tudom, hogy szereti az anyját. Így nem akarok az anyóssal veszekedni, meg odamondogatni, mert akkor én is olyan lennék mint az anyós.

Mostanra rájöttem, hogy igazuk lehet a hozzászólóknak, és ha még egyszer beszól, magam fogom lerendezni a dolgot, kénytelen leszek én helyretenni az anyósomat, ha a fia nem tud rá hatással lenni.

A párom tiszteli az anyját, ahogy egy gyerektől elvárható, és ugyan szól neki, hogy ne csesztessen engem, de mint a falra hányt borsó, semmit nem ér vele. Szóval mivel mi messze lakunk tőle, nem kell túl sokat őt elviselnem, így abban maradtam magammal, hogy én nem megyek hozzá, ha pedig ő jön vendégül látom, de ha beszól, akkor megkérdezem, hogy miért tette és, hogy mi volt a célja vele.

Átérzem a helyzetedet, rettentően meg tudja egy ellenséges ember a család életét keseríteni. Szerintem próbálj meg oda sem figyelni rá (persze nem könnyű), bele se menj a provokációiba, legyen vele kapcsolatban a fia. Viszont ahogy olvasom, nektek gyermeketek is van, így aztán tényleg nehéz, mert gondolom a gyereket sem akarod tőle tiltani. De ha nekem lesz gyerekem, tuti, hogy a szükségesnél többet nem fog vele érintkezni, és ez nem a mi hibánk. Neki kell majd rájönnie, hogy megéri e az állandó áskálódás, vagy fontosabb az unokája.

Pl. most eszembe jutott az, hogy megmondhatnád a párodnak, hogy addig amíg nem fejezi be az ellenségeskedést, addig nem viszed oda a gyerekedet, mert az ellenséges légkör egy gyereknek használ a legkevésbé. Választás elé kell állítani, vagy az unoka, de akkor vége a szemétkedésnek, vagy szemétkedhet tovább nyugodtan, de akkor nincs unoka.

Akkor aztán már csak saját magát okolhatja, ha az unokája rovására dönt.