Előttetek mer sírni a pasitok/férjetek? Ti hogy álltok ehhez, hogy viselkedtek ilyenkor?

Együtt sírtunk a pozitív teszt fölött :)

Amúgy meg egy teljesen természetes dolog, ahogy mi nők, a férfiak is begőzölhetnek időnként, amit ki kell ereszteni!

(Volt egy pasim, aki napjában 2-3 bőgőrohamot levágott, többnyire nyilvános helyeken, na az durva volt...)

PASIK, NEM SZÉGYEN A SÍRÁS!

6 éve vagyunk együtt a férjemmel. Nem láttam sírni addig, míg ki nem derült, hogy apukája rákos. Én már a kórházban bömböltem, ő tartotta magát egészen a kocsiig. Beültünk, és elkezdett sírni. Annyira zavarban volt, hogy felvette a napszemüvegét, a kis buta. A szívem majdnem megszakadt érte. Megbeszéltük, hogy nem szégyen, és igen is ki kell, hogy adja magából. Onnantól kb 6 hét alatt meghalt apósom, és minden délután sírtunk hazafele a kórházból.

Sztem ez nagyon szükséges ahhoz , hogy fel lehessen dolgozni egy problémát. Soha nem láttam ezért kevesebbnek, vagy kevésbé férfinek. 2 héten belül szülöm az első babánkat, és titkon reménykedem, hogy megleshetem végre akkor is mikor örömében fog könnyezni. Ettől színes az élet, hogy mertjük megélni a történéseket, ha jók, ha borzalmasak.