Hogyan tudnám rávenni a párom, hogy dolgozzon?

100 nappalis egyetemistából 98-at a szülei tartanak el. A kérdező tehát a mai társadalomban (de kb. az egész világ egyetemistáit ide vehetjük) teljesen normálisnak számít. Ezek után elkezdeni szenteskedni meg háborogni azon, hogy a kérdezőt a szülei támogatják, hogy meg tudja szerezni a diplomáját, teljesen irreális és idióta szemlélet, akkor is, ha a válaszolók között a jelek szerint tele vagyunk olyanokkal, akik végigdolgozták az egyetemista éveiket mint uránbányászok.

Az meg, hogy a kérdező csávója már diplomás, és semmi dolga, de két éve nem hajlandó elmenni dolgozni, lassan elsikkad itt a nagy öndicsérésben. Mi lenne, ha máshol túráztatnátok a nyilván csodálatos személyiség, lenyűgöző eredmények és páratlan szorgalom által támogatott egótokat?

A lényeg itt most az, hogy a fickó lusta és beképzelt, mint a föld, és nem fog megváltozni, mert az ilyen emberek szerfölött ritkán szoktak megváltozni. Ha másféle párt akarsz, kérdező, akkor tényleg jobban teszed, ha elkezdesz megbarátkozni a gondolattal, hogy azt csak valaki másban fogod megtalálni.

21. A kérdező írta, hogy neki x óra után y nyelvtanulás után nincs kedve elmenni pl. felszolgálni. Én sem értettem hogy ez egyébként hogy jön ide, ha a pasiról van szó. De az tény és való, hogy hülyeség az az ideál, hogy keményen tanulok, végzek az egyetemen és állásajánlattal várnak. Kissé szürreális az álom, vagy inkább így : mert nagyot álmodni.

Ez a pasi nem akar még közös életet, egyenlőre még dolgozni sem, és itt jön a képben az, hogy azért mert van egy diplomája, ő nem megy el másnak csak igazgatónak vagy felöltözik reggel, és elmegy öltönybe egy irodába?

Ha valaki csak eddig jut el, fogadja őszinte részvétemet.

7 év alatt lediplomázottr jogtanuló:

Ma jelentkeztem egy ismerősömnél munkára (munkaközvetító a srác). Anno ajánlott egy élményfürdőt nekem, ahol meg voltak elégedve a munkámmal, csak sajnos bezárt. Győrben, takarító állás, 10 órában netto 100k. 10 ember kell. Most jelentkeztem a nővéremmel (fél éve toboroz). Tudod hányan vaygunk eddig? Ketten! Mert eddig több száz ember mondta vissza, ugyanis meglaázó ennyiért ezt dolgozni (takarítani amúgy sem szeret senki).

Volt Győr mellett élő nő, aki kijelentette, hogy ez megalázó. Ennyit a szorgalmas nemzetről.

De a takarítás, mosogatás, kihordás, rakodás mindig pang, mert az emberek nem szeretik csinálni (még külföldön sem, magyar simán visszamondja a külföldi emgbízható takarítói állást).

Doktorozsnak igaza van: a felsőoktatásban tanulók nagyrészét a szülei tartják el (meg a diákhitel, mai közpénzből megy). De ha megtehetik, miért ne?

De én még csak nem is rosszallóan írtam, amit írtam. A véleményemet pötyögtem be, nem több. Ő tért ki arra, hogy ha lediplomázik, állásajánlattal várják= mert nagyot álmodni, mert azt hiszi, ez így működik. Én csak ezt írtam, no persze azt is, hogy én dolgoztam, mert én így láttam jobbnak: dolgoztam, és miért volt jó? Kevesebbet próbáltak beleszólni a dolgaimba. Megsúgom szépen halkan: voltam szobalány, takarító, napszámos fóliában. Az utolsó kettő sorrendje néha változott. Kellett a tandíjra. Ciki vagy sem, 7 év, igen. Más 10év alatt sem tudja befejezni, szülői támogatással, hogy dolgoznia sem kell! DE EZZEL semmi probléma! Írtam: örüljön, aki nem volt ilyen helyzetben.

Aztán írtam még hogy a srác nem fog változni, majd az lesz, hogy ha gyorsan talál Prünike egy jó állást, akkor ő fogja eltartani. Lehet erre alapoz, nem tudhatjuk, mert nem ismerjük.

#3-as vagyok:

Nem hiszem, hogy azzal előrébb juttatjuk szegény kérdezőt a problémájában, hogy sárt dobálunk.

A felsőoktatás merőben más ma és más volt mondjuk 6-8 éve.

Én állami támogatott képzésben tanulhattam, nem kellett tandíjat fizetnem, voltak ösztöndíjaim, csak a könyveket és a mindennapi életet kellett finanszíroznom. S ment ebből a pár ösztöndíjból meg egy kis szülői zsebpénzből. Persze a nyári időszakokban vállaltam nyári munkát, s az itt keresett összeg már fedezte az egyéb igényeket (mozi, színház, ruhák, könyvek stb.)

De egy pár éve megváltozott minden, s akinek nincs szülői támogatása (s itt nem csak az albérletre gondolok), akkor nem tud tanulni. (Lásd: kemény tandíjak)

Ne bántsátok a kérdezőt, mert jelen pillanatban - mivel az ő státusza TANULÓ - neki az a dolga, az a munkája, hogy TANUL.

Majd eljön annak is az ideje, hogy dolgozzon, s a leírásából úgy gondolom, hogy fog is.

Az, hogy kissé naivan áll a dolgokhoz ( "tárt karokkal várnak az állásinterjúztatók") csak azért van, mert még ott a lila köd, nem látja át a piaci viszonyokat.

Annak idején én is így gondoltam, hogy végzek, rögtön lesz tanári állásom, s mindenki boldog lesz és elégedett...

Aztán rá kellett jönnöm, hogy az élet nem egyszerű, nem mindig fekete és fehér, néha szürke is.

De minden okkal történik!

Szóval a fiatalemberrel minél hamarabb önts tiszta vizet a pohárba, mert nem érdemes elfecsérelned magad egy olyan ember számára, aki csak a gondolataiban törekszik előre, s tettekre nem váltja.

76%-os, félreértettél, nem kell szégyenkezdned. Elnézve az államilag támogatottakat, te még nagyon is szuper vagy (akkor is az lennél, ha államilag támogatottan tetted volna le). :)

Mindösszesen csak rávilágítottunk arra, hogy nem kell elvárni ezt másoktól. Ne standardizáljuk magunkat. A neves közmondást, a "mindenki magából indul ki" jeligét nem kell mindig komolyan venni. A kérdező most tanul. Ha a szüleinek nem gond, hogy ők támogatják, akkor mi ne csináljunk belőle problémát, hisz nincs hozzá közünk. A srác meg álomvilágban él, gazdag sose lesz.