Anyu állandóan szid hogy kezdjek valamit az életemmel, és nembírom már?
Az a baj hogy semmiben nem vagyok jó. Se matekból, se fizikából, ilyesmikből amikből most hiány van.
2-es-3-as tanuló voltam gimiben(a szüleim nem engedték hogy szakközépbe menjek), letettem az érettségit és most fogalmam sincs mihez kezdjek.
egyedül a kézügyességem és a fantáziám jó de úgy látom, az sehol sem kell.
anyu azt mondja olyan szakmát válasszak ahol biztosan lesz állás...viszont azokat vagy az eszem miatt nem tudnám elvégezni vagy a fizikumom miatt (50 kiló vagyok, hosszú vékony csontú).
nem tudom mit csináljak
válasza:Kedves Kérdező!
Írj már akkor kérlek CSAK 2 dolgot, szakot, ami neked tetszik??? Kiváncsiak vagyunk!
de vlsz elmegyek dolgozni ha kapok munkát és utána a keresetemből bőrművesnek megyek, mert sajnos csak Pesten van és elég drága. nem tudok már több évet szenvedni olyannal amihez gondolkodni kell. kétszer buktam meg a gimnáziumban, évekig üvöltözött velem anyám a "lustaságomért", nem fogta fel hogy nem bírom megtanulni a fizikát, képtelen vagyok. utolsó évben a tanár sajnálatból engedett át.
anyám meg ilyen "mérlegképes könyvelő" szakokkal hozakodik elő vagy hogy egészségügybe menjek mert mindig vannak öregek akiket ápolni kell.
ez szép és jó csak arról van szó hogy talán évtizedeket tölsek olyan munkával amit utálnék.
válasza: válasza:Édes Istenem... hát ez már nagyon sok!!! Ráadásul összevissza beszélsz! És mi az, hogy te nem akarsz olyan helyre menni , ahol nem kell gondolkodni? :D Kisfiam, ha a közértbe lemész is át kell gondolni mit veszel!
Na én ezt itt befejeztem, kínlódjon veled az anyukád! SZegényt sajnálom, nem vagy egyszerű!
válasza: válasza: válasza:Őszinte leszek, nekem is ezt mondta mindig anyám, hogy én kifogásokat keresek, hogy ne kelljen csinálnom semmit, teljesen leírt, mindenre alkalmatlannak tartott, minden ötletem hülyeség volt.
Valójában ő keresett mindig kifogásokat, hogy miért ne azt csináljam, amit én akarok, hanem inkább azt, amit ő kitalált nekem. Én meg kapálóztam, hogy de nem azt akarom, ő meg folyamatosan húzott le, hogy semmire sem vagyok képes, hülyeség, nem leszek semmi, nem vagyok jó semmire, csak kifogásokat keresek stb..
A végén feladtam, eljöttem otthonról, megszakítottam vele a kapcsolatot. Igaz, hogy egy rövid ideig kínlódtam egy kicsit, viszont nagyon szépen boldogulok most már. Sokszor jobban, de legalább ugyanolyan jól, mint az ő általa nyomott életpályákon, főleg, hogy nem is lett volna hozzájuk se igazi kedvem se tehetségem. Persze én még most is a haszontalan hülye vagyok, aki tönkretette az életét, és amúgy is, csak egy érettségim van és ez mekkora szégyen.
pedig nem tudok gondolkodni. az összes agyam elhasználtam arra hogy bemagoljak egy csomó felesleges dolgot hogy aztán 2 nap múlva már semmire sem emlékezzek.
még az a pár agysejtem is leépült a strapában ami még volt.
ezért, csakis ezért támaszkodhatok kizárólag a kézügyességemre.
lehet bunkózni, ezek száraz tények. nem beszéltem össze-vissza és nem kértem ilyen undormány módon ideköpött "segítséget". ha így "segítesz" másoknak is, elég sok ember utálhat magában. és többet ne írj bunkókám.
válasza:Nézd Kérdező, egy a lényeg, állj a sarkadra, és próbáld minél inkább függetleníteni magad attól az önképtől, amit kialakítottak benned az elmúlt években az irreális elvárásokkal és az állandó korholásokkal, negálásokkal...
Te egy értékes ember vagy, csak meg kell találni a magad helyét az életben, azt, amiben sikereket érsz el és jól érzed magad, ennyi. Nem az anyád által elképzelt életet kell élned, hanem a magad életét, nem anyád álmaiért vagy felelős, hanem önmagadért.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!