Anyu állandóan szid hogy kezdjek valamit az életemmel, és nembírom már?
Az a baj hogy semmiben nem vagyok jó. Se matekból, se fizikából, ilyesmikből amikből most hiány van.
2-es-3-as tanuló voltam gimiben(a szüleim nem engedték hogy szakközépbe menjek), letettem az érettségit és most fogalmam sincs mihez kezdjek.
egyedül a kézügyességem és a fantáziám jó de úgy látom, az sehol sem kell.
anyu azt mondja olyan szakmát válasszak ahol biztosan lesz állás...viszont azokat vagy az eszem miatt nem tudnám elvégezni vagy a fizikumom miatt (50 kiló vagyok, hosszú vékony csontú).
nem tudom mit csináljak
válasza:Kedves 16. Válaszoló!
Nem konzervatívék, csak a szülők nem egyformák, hogy az ő anyukájának miért a gimi volt a szimpatikusabb?? Kit érdekel?! A lényeg az, hogy szeretné, ha a fiából lenne valami,valaki! Erre előhozakodtok a törvényekkel? IRONIKUS!
Nem a szakközép ellen vagyok, hanem a tanulás bármely formája mellett, mivel a fiatal úr ilyen nehézkesen áll az élethez, valószínűleg én is buzdítanám és noszogatnám a sulikkal!
Rengeteg olyan ember van, akiknek a szájából sokat elhangzik a mondat: bárcsak többet csesztettek volna a tanulással a szüleim, most könnyebb lehetne az életem!
Az anyukája tanár, tehát gyerekekkel foglalkozik, nyilván nem egy buta nő és nem rosszat akar a gyerekének vagy uralkodni rajta!
Ne adjuk már a gyerek alá a lovat azzal, hogy forduljon a szülei ellen? Nem korlátozzák milyen szakmát tanul, kérik, hogy döntsön!!!!
Üdvözlettel: "Konzervatívék"
az rendben van hogy döntsek, de az van nagyon behatárolva hogy mik közül. nagyon elleneznek mindent amiben úgy érzem jó lennék vagy legalábbis nem kínlódva végezném el mert azt mondják, majd nem lesz állásom.
csak attól félek hogy elmegyek egy olyanra ami nekik tetszik és nem tudom elvégezni akkor meg ugyanitt leszek a semmiben
válasza: válasza: válasza:Kedves #21-es válaszoló, ez nem ironikus, hanem bejött szokás szerint a "pokolba vezető út jószándékkal van kövezve" c. bölcsesség, és a kedves szülő egészen konkrétan a jószándékával tönkretette a gyereke jövőjét a dolgok állása szerint azzal, hogy nem a képességeinek megfelelő iskolába eröltette, és így megutáltatta vele a tanulást, telerakta "kicsi vagyok, buta vagyok" kisebbségi komplexussal.
És de, pont azért fontos jönni a törvényekkel, hogy a gyerekek végre tisztában legyenek a jogaikkal, és kevesebben kerüljenek olyan helyzetbe mint a Kérdező, aki részéről igen nagy erőfeszítést fog igényelni a következő években, hogy megszabaduljon mindattól a negatívumtól, amit a szerető szülei akciója benne okozott.
Ez van sajnos, ha tetszik, ha nem.
válasza:Én sejtem, mi járhat a kérdező szüleinek a fejében. Az, ami minden mai 50 év körülinek: akkor lesz jó életed, ha elvégzel egy egyetemet, mindegy milyet, mert akkor lesz állásod. Ellenben ha szakmát tanulsz, nem viszed semmire. Ez így is volt az ő idejükben, de azóta változott a világ!
Akkoriban egyrészt a szakmunkásképző nem adott érettségit. Manapság a szakközépiskolákból ugyanúgy lehet egyetemre menni, sőt, ha ugyanabba az irányba tanul tovább, még előnnyel is kezd az egyetemen! (Tapasztaltam, mennyire le voltam maradva gimnáziumi előélettel a BME-n, mikor a szakközepes évfolyamtársak mind tudták az ábrázoló geometriát, műszaki rajzot, statikai alapokat stb.)
Másrészt az ő idejükben nem voltak kisvállalkozások, csak állami gyárak. Ezért a kétkezi munkát végző embernek egyetlen útja volt: gyárban végzendő monoton munka az előrelépés lehetősége nélkül. Mára ez is változott, az emberek vállalkozhatnak, reklámozhatják magukat, az internet segítségével követhetik a külföldi trendeket, ezért piacképes és korszerű termékeket tudnak létrehozni, ráadásul személyre szabottan, emberközeli kiszolgálással.
Ha ezt meg tudnák érteni a mai kamaszok szülei, sokkal több életképes fiatal indulhatna el az életbe, nem kellene csalódniuk, hogy a diplomájuk semmit nem ér, és állhatnak neki 25 évesen új irányt keresni az életüknek. Ezzel a burokban neveléssel ugyanis pont ezt lehet csak elérni!
(20-as válaszoló)
válasza:Tizenhármaska vagyok. Kár, hogy azok, akik nem kézimunkát végeznek, fölényesen viselkednek, legyen akár egy huszadrangú, munkáját nyűglődve végző informatikus-számítógépes rabszolga, vagy unott adminisztrátor.. Pedig nem ez a lényeg, és a boldogság nem itt kezdődik. Hanem, hogy amit csinál, ahhoz értsen és szeretettel, odafigyelve végezze.. akkor boldogulni fog, és jól érzi magát ő is, a környezete is.
Itt van, a már híressé vált Józsi, a cipészről egy kedves kisfilm:
Találni egy jó mestert, tőle tanulni, olyat, amihez kedved van - ez a feladat. Nem azon rágódni, hogy mi nem ment, hanem azt keresni, mire van tehetséged és abban elmélyedni.
válasza:nem kifogást keresek hanem olyanra akarok menni ami nekem tetszik.
csak nem tudom hogy adjam elő ha ezért kb. megnyuvaszt hogy nem arra megyek ami szerinte piacképes és bitangnehéz
válasza:Természetesen az anyuka utáltatta meg vele a tanulást, mert gimibe küldte!
Igaza van az utolsónak, a fiú csak kifogásokat keres, mert nincs kedve semmihez! Ti meg isszátok a szavait és törvénykeztek!
Nem egyetemre küldték, mert az nyilván már nem neki való! DE könyörgöm, egy gimire ki nem képes???? Ő is elvégezte, akkor miről beszél????
És ő maga írta le, azt választ amit akar! Ez a " ahol biztosan lesz állása" , biztos vagyok benne, hogy egy felnőtt ember nem mondja, mert tisztába van vele, hogy a mai világba csak a halál biztos!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!