Normális ha állandóan veszekedünk?

Kiskorunkban folyton veszekedtünk a tesómmal. Még a fejét is betörtem az asztal sarkába. Nagy korunkban is veszekedtünk, verbálisan még kegyetlenebbül. Aztán elköltözött a tesóm és minden megváltozott. Kb.15 éve jóban vagyunk, napi-kétnapi szinten beszélünk telefonon, egymásnak sírjuk el a bajainkat. Együtt kávézunk és szidjuk a férjeinket.

Minden változik. 29/L

Négy gondolat:

Biztos feltünt, hogy ha utólag visszagondolsz egy-egy komolyabb veszekedésre, magad is rácsodálkozol, milyen apró, vacak ügy miatt robbant ki. Döntő többségben nincs komoly jelentősége, csak az érzelmek olyankor felfokozottak.

Veszekedés leginkább abból áll, hogy te is mondod a magadét, ő is. Senki nem akarja megérteni a másik álláspontját, illetve a magáéból nem enged. gyakorlatilag kimondható, hogy mindkét fél a maga igazságáért küzd.

Mondhatjuk ezt önigazságnak, vagy ismertebb nevén röviden önzésnek.

Veszekedő ember túlságosan önző , úgy érzi, kizárólag csak neki lehet igaza, de ez természetesen nem igaz.

Megoldás: Lásd be, nem te vagy az igazság letéteményese. Legalább ugyanannyi igazság van a másik álláspontjában, mint a tiédben, ha meghallgatnád, és elgondolkodnál rajta, felismernéd.

Akkor hagyjátok majd abba, ha megértitek, milyen vacak ügyek miatt marjátok egymást, mennyire nincs ezeknek jelentőségük, és még ennél is fontosabb: a békesség magasabb rendű, mint hogy kinek van igaza. Legtöbb esetben úgyis mindegy. Értelmetlen az egész.