Anyu állandóan szid hogy kezdjek valamit az életemmel, és nembírom már?

Ha nem akarsz tanulni, akkor miért nem mész el dolgozni?

Hátha egy két év munka után, megjön az eszed és elmész tanulni,vagy legalább arra rájössz hogy mit szeretnél.

Az első OKJ-s képzés ingyenes. Ha kézügyességed van: HATALMAS rejtett aranytartalékod van!!! Fogyóban az energia- az elkövetkező időkben a kézimunka rohamosan felértékelődik!!! (csak látszólag nem kell senkinek a kézügyességed és a fantáziád- de ismétlem nagy kincseid vannak!!)Akkor a következő: utána nézni, milyen képzés van, ami érdekel. CSAK AMI ÉRDEKEL!

HA regisztrált munkanélküli vagy- a munkanélküli hivatal támogatja a 9 hónapos képzést. Ösztöndíj van alatta. Ez jó, de ha nincs olyan ami érdekel, akkor inkább keress olyat, ami érdekel - mert az első(de csak az első) INGYENES, és fontos, hogy motivált legyél, és szeresd, amit tanulsz. Van olyan kézügyességet és képzelőerőt igénylő munka, ami tetszene?

Burkoló, fodrász, festő, fogtechnikus, ötvös hirtelen több nem jut eszembe. Jobb lenne valami konkrét szakmát nézni neked.

Egyébként igaz, hogy nem lehet tudni, hogy mit akar a gyerek élete végéig 14 évesen, de tényleg elég vicces, hogy ha nem megfelelőek a képességei, akkor is benyomják gimibe, holott egy szakközépből is ugyanúgy tovább lehet mennni, meg a szakmunkások előtt is ott az érettségi ---> továbbtanulás már manapság.

Nekem is volt olyan jó képességű osztálytársam anno, akit a tanárok akartak mindenképp a gimi felé tolni, de én emlékszem rá, hogy 14 évesen úgy kiállt magáért, és közölte, hogy ő és a szülei így látják jónak és hagyják békén. Én is szakközépbe mentem, és egy felső és egy középfokú nyelvvizsgával, emelt érettségikkel zártam és gyakorlatilag nem volt hely ahova ne vettek volna fel egyetemre, szóval ugyanúgy nyitva van a gyerek előtt minden, viszont a giminek megvan az a hátránya, hogyha valami miatt nem akar/tud tovább menni, akkor végén még csak valami himi-humi szakmacsoportja sincs, hogy kereskedelem, vagy közgáz vagy valami, csak biológia meg magyar és akkor ott áll, hogy semmit se tud csinálni.

Kérdező, akármennyire is pontozgatnak itten konzervatívék, tökéletesen igazad van, mert egyfelől a szülői felelősség ott kezdődik, hogy nem megyünk át maximalistába (a világ egyik legrosszabb tulajdonsága), hanem reálisan mérjük fel a gyerek képességeit, és olyasmire motiváljuk, ahol a siker lehetősége is nyitott, nem megutáltatjuk vele a tanulást az állandó kudarcokkal.

Másfelől a pályaválasztás nem egyedül a szülő döntése, ezzel a "nem engednek szakközépbe" problémáddal 14 évesen simán elmehettél volna a gyámügyre:

Az életpálya kijelölése

23. § (1)84 A szülői felügyeletet együttesen gyakorló szülők, valamint a szülő és a gyermek között az életpálya kijelölésével, az iskola megválasztásával, a gyermek taníttatásával kapcsolatban felmerült vitában a gyámhivatal a szülő vagy a gyermek kérelmére dönt. A korlátozottan cselekvőképes gyermek a kérelmet önállóan is előterjesztheti. Kérelem hiányában a gyámhivatal a közoktatási intézmény jelzésére hivatalból jár el.

(2) A gyámhivatalnak az eljárás során elsősorban a szülők és a gyermek közötti megegyezésre kell törekednie.

(3) Az eljárás során gondosan vizsgálni és mérlegelni kell a gyermek képességeit, eddigi tanulmányait és annak eredményeit, továbbá egészségi állapotát.

(4)85 A (3) bekezdésben foglaltak vizsgálata során ki kell kérni a nevelési tanácsadó vagy a gyermek nevelési-oktatási intézményének véleményét, továbbá - szükség esetén - a gyermek-pszichiátriai gondozó vagy egyéb egészségügyi intézet szakvéleményét.

[link]

Tudod, az a vicc, hogy akik bedőlnek a konzervatív mantrának, és feltétlenül engedelmeskednek a "csak jót akaró" szülőknek, azok járHATnak így, mint te, akik meg megvívják a maguk kis csörtéjét - mint pl. anno én, bár ott a kérdés csak a "melyik gimi" volt - azok meg jobban, mert vagy igazuk lesz később, vagy max a saját döntésüket okolhatják, de nem más miatt jutnak lehetetlen helyzetbe.

Persze a csörte megvívása az esetek 99,9%-ban szerencsére nem a hatósághoz vezet, elég otthon NEM-et mondani a szülői szándékra, és kiállni a saját szándék mellett - csak elég határozottan, és eltökélten. A legtöbb szülővel azért lehet beszélni...

Ja, és Kérdező, hidd el magadról légyszi, hogy NEM VAGY BUTA - csak drágalátos környezeted megutáltatta veled a tanulást és elvette az önbizalmad azzal, hogy irreális mércét tett eléd. Ez olyan, mint ha valakit berugdalnának alapfokú nyelvtudással egy felső fokú tanfolyamra, az is megutálná, és otthagyná, ahelyett, hogy fejlődni kezdene.

Minden a megfelelő szint felmérésénél kezdődik...

Tanuld azt, amit szeretnél, ami érdekel, aztán az hogy miből fogsz megélni, majd hozza az élet!

Háromféle szakmám van,amiket azért tanultam, mert akkor az érdekelt, az egyiket kisgyerek korom óta akartam tanulni. Most egy teljesen már, negyedik szakmában dolgozom, amit soha nem gondoltam volna, de tetszik, élvezem a munkám, és most gyűjtök, hogy ebből is el tudjak menni egy tanfolyamra,mert szeretek tanulni.

A jó szakembert megfizetik, nem hiszem el, hogy egy jó bőrműves ne tudna megélni! Nem multikban és klasszikus karrierekben kell gondolkozni, legyen saját életpálya-terved, amit véghezviszel. Ha például kitanulod a bőrművességet, cipőkészítést, máris ott a lehetőséged, hogy méretre készíts egyedi cipőket, öveket, táskákat. Nagy kereslet van a minőségi termékekre, sokkal-sokkal hasznosabb tudás ez, mint a diplomák egy jelentős része! Ráadásul a magad hasznára fejleszted a tudásodat, Te választod meg a szakmádon belül a munkád profilját, és a magad ura lehetsz, ha jól csinálod. Próbáld ezt elmagyarázni anyukádnak! Ne úgy nézzen a kétkezi munkára, mint egy szükséges rosszra, hiszen ehhez is ugyanakkora tehetség kell, mint a matematikához. :)

Annyit kell csak szem előtt tartanod, hogy a tudás, amit megszerzel piacképes legyen. Itt buknak el a bölcsészek többek között, és ezért jó ötlet nagyon a bőrművesség: az emberek alkalmi/strapabíró/kényelmes cipőt mindig akarnak vásárolni. :)