Most miért ilyen anya? Igaza van? Vagy ti megengednétek a lányotoknak ezt?

Az egy dolog, hogy nem engedett ott aludni, az viszont, hogy nem hajlandó megindokolni a döntését, kevésbé szerencsés.

Meg az sem mindegy, hogy személy szerint téged nem talál valamiért megbízhatónak, vagy túl mereven köti magát bizonyos korhatárokhoz.

Ha lenne egy 17 éves lányom, attól függően engedném el, hogy ő maga milyen, következetes, érett, megbízható-e. Akárhogy is döntenék, normális magyarázattal szolgálnék neki. Már csak azért is, hogy tudja, mihez tartsa magát, ha szeretne elérni, hogy felnőttszámba vegyem. Enélkül nem korrekt a dolog, csak büntetném vele, ráadásul azt se tudná, hogy miért.

Az is lehet, hogy ez nála valami berögződés.

Az én anyám is ilyen volt mint az anyudé (kivéve hogy még 20 évesen is r*banc voltam mert lett egy barátom :D), és bizony észreveszem sokszor magamon hogy elő-előjönnek gyereknevelési kérdéseknél ezek a módszerek.

A párommal beszélgettünk mikortól engednénk a lányunknak hogy barátja legyen, és elsőre az ugrott be hogy 18éves koráig ne.

Aztán belegondoltam hogy mégis miért is ne.

Rájöttem hogy még befolyásolnak a tanult minták.

Nehéz megszabadulni tőlük :)

Próbálj meg értelmesen elbeszélgetni erről anyukáddal.

Ne azzal gyere hogy miért nem enged el, hanem mondd el hogy mit gondolsz a dologról.

Szüleim egyébként szerintem nagyon jól csinálták: sokszor engedték, hogy átjöjjenek a barátaink, bulit is szervezhettünk, néha akár úgy is, hogy ők is otthon voltak, és ez is jó volt, mert kedvesek voltak, fiatalosak, senki soha nem bánta/érezte cikinek, hogy részt vettek az efféle összejövetelekben. Így legalább megismerhették a barátainkat, haverjainkat, nem féltettek tőlük feleslegesen.

Azóta már felnőttünk, de most is mondogatják, hogy szervezzünk már valami kerti partit náluk, ahová meghívhatjuk a barátainkat.