Szerintetek apa megőrült? Szerintem egyáltalán nem normális!

De gáz. Sajnállak.

De nézd a jó oldalát, legalább felébredtél. :D

Osztom a többség véleményét,miszerint apudnak segítségre lenne szüksége... Nem tudok pontosat mondani,de leírom a saját,hasonló történetemet az apámmal. Lehet,hogy hosszú,bocsánat érte.

Szóval még anno 12 évesen feltűnt,hogy apám elkezdett igen furcsán viselkedni. Morgott mindenért,bűnbakokat keresett,ordibált stb. Ha megkérdeztem mi a baja,annyi volt a válasz,hogy fogfájás. Nem értettem az összefüggést,de ráhagytam a dolgot. Később már nem fogfájás volt az indok. Ha problémája volt,annak csakis én lehettem az oka. Tökmindegy mi volt a gond,az ok mindig én voltam. 12 éves fejjel nagyon nem értettem a dolgot,és eléggé összezavart,meg persze fájt is,mert addig nagyon pás voltam.. Szavakkal terrorizált,és egyre jobban kezdtem "kiábrándulni" belőle.

Aztán később,mikor már elég érett lettem hozzá,(15 éves lehettem talán)anya elmesélte,hogy apámnak születésemtől kezdve alkoholproblémái vannak. Hol leszokott,hol visszaesett. Volt hogy évekig nem ivott,de valamiért mindig újrakezdte. Itt kezdett gyökeresen megváltozni a véleményem apámról. Egyre jobban utáltam. Láttam hogy anyámat is bántja (Lelkileg. Testileg sosem.) Nem dolgozott,mert a munkához való hozzáállása miatt mindenhonnan kirúgták. Tele voltunk adóssággal. Volt,hogy alig tudtunk enni. A boltban hitelre vettünk mindent,mondanom sem kell,hogy ott is volt adósság bőven. Fél évre kikapcsolták az áramunkat,és ő eközben csak ivott és ivott.

Volt kórházban is emiatt,többször is. Teljesen leépült,mind szellemileg,mind testileg. És gyűlöltem. Utáltam,hogy leszarja a családját magasról,utáltam,hogy nélkülözünk miatta,utáltam,hogy anyám az idegösszeroppanás szélén van ugyancsak miatta. Igyekeztem tartani benne a lelket,de én sem bírtam mindent. Volt hogy könyörögtem anyámnak,hogy váljon el tőle,mert ennél csak jobb jöhet,de ő még mindig remélte hogy egyszer rendbe jönnek a dolgok.

Ez ment majdnem 18 éves koromig. Aztán egy lábfekély miatt apám újra kórházba került. Már kezdtünk hozzászokni a folyamatos kórházlátogatáshoz.

Végül egy pénteki napon a suliban fogadott a hír,hogy apám meghalt. Nem a fekély volt a bűnös. A szervezete adta fel...

Beöltöttem a 18-at,érettségiztem,és apámat is eltemettem,mindezt 1 hét lefolyása alatt.

Most mégis úgy érzem,hogy sokkal nyugodtabb a család mióta apám nem él. Persze hatalmas bűntudatom van a dolgok miatt amiket anno a fejéhez vágtam,de ezen már nem tudok változtatni...

Hoppá o.O Ez tényleg hosszú lett... Bocsi,hogy kicsit eltértem a témától,de ezt most jól esett leírni,és talán valaki még tanulhat belőle :)

Kérdező,ezzel persze nem azt akarom mondani,hogy apád alkoholista,de jó lenne minél hamarabb rávenni,hogy segítséget kérjen,mielőtt késő lesz.

Minden jót :)

Ez így bántalmazás.

A leöntés régen a könnyű testi sértéssel volt egy kategóriában, ma nem tudom, de aligha lett enyhébb a megítélése.

A pofon 2005 január 1 óta - mindenfajta testi fenyítési formákkal együtt - tilos, még akkor is, ha nem rendszeres, a testi fenyítés önmagában is tiltva van, ebben Magyarország a svéd mintát vette át, a legtöbb uniós országgal egyetemben.

Szerintem itt az a fő kérdés, hogy egy szülő miért enged meg magának olyan bántalmazási vagy fenyítési formákat, amiket a törvény tilt, vagy egyenesen bűncselekmények.

Szerintem mindenképp be kell vonni a kérdésbe a másik szülőt, sőt esetleg más felnőttet is. Ha a bántalmazásoknak így sem lehet véget vetni, jogi útra is lehet terelni a dolgot (válás, és a konkrét bántalmazások ügyében magánvádas feljelentés).

Lehet, hogy ő apukád gondolja, hogy ezek a dolgok ,,még beleférnek''. Hiszen a kérdésből is kiderül, hogy meg sem bánta, mit tett, bocsánatot sem kért.

Ezek még a múlt század közepe táján még valóban ,,belefértek'' egy apa viselkedésébe sajnos, akkor létezett még a házi fenyítő jog meg szokásjoghoz igazodó bírói gyakorlat ilyen elmebetegség jogi csavarok, de azóta eltelt fél évszázad, ma már ezek így bűncselekménynek számítanának, főleg, ha időnként pofonok is vannak.

A baj az, hogy ha valahol már megjelenik az erőszak a családban, az hosszú távon nagyon romboló hatású tud lenni a lélekre. Mindenképp lépjetek szerintem, először - ha van - a ,,családi tanács'', vagy a rokonok, tanárok segítségével, utána a családsegítő, gyámhatóság bevonásával, végső esetben pedig válás, illetve valódi magánvádas feljentések is szóba jöhetnek. A bántalmazás nem tartható állapot.