Szerintem nem normális családi/baráti kapcsolat az, ahol soha semmilyen nézeteltérés nincs. Mi a véleményetek róla?

Én is sokszor gondolkodom, hogy van olyan "mint a nagykönyvben" kapcsolat? Szerintem nincs.

Tény, hogy évtizedek alatt összecsiszolódhat egy pár. Ezért látszik némelyik idős páron olyan harmónia. De biztos, hogy sok alkalmazkodás kell. Mi sem veszekszünk sokat a párommal, de megtanultam nyelni, tűrni - ha okosabb enged jellegű a dolog. De észreveszem, hogy ha nem is azonnal, de változtat a viselkedésén ő is, ha engem nagyon kihoz valami a sodromból.Megismerjük egymást, tudjuk mivel lehet kihúzni a gyufát,s mikor kell engedni, s mivel ez kölcsönös, a másik is enged hálából alkalom adtán.

Hát akkor mi nem vagyok normálisak:D

másfél éve vagyunk együtt, de soha nem veszekedtünk és szerintem nem is nagyon fogunk. Mármint olyan ordibálós, szidkozódós veszekedés biztos nem lesz. Van, hogy enm értünk egyet apróságokban, de megoldjuk vita nélkül. De az is igaz, hogy ő egy aranyemer, hatalmas türelemmel. Ha rajtam múlna biztos összekapnánk néha:)

Ilyen eset lehet normális, ha mindkét fél képes kompromisszumot kötni.

De ha valamelyik mégiscsak dominánsabb, akkor valóban meglapulás van.

Én 2 évig éltem a párommal vita nélkül, de gyűltek a gondok, mind az én fejemre szakadtak, mert a párom egyszerűen nem volt hajlandó foglalkozni velük.

Egy darabig bírtam, felvállaltam a domináns fél szerepét, de aztán elegem lett az egészből. Idegösszeroppanást kaptam, azóta is rosszak az idegeim. Bár nem kiabálunk, csendes viták vannak, amik kifejezetten jót tesznek a kapcsolatunknak is, olyankor egy kis időre kikerülök a domina szerepéből.