Szerintetek akik házasságban élnek, jobban szeretik egymást? Többet ér a kapcsolatuk, mint akik csak együtt élnek?

"Nekem leginkább az a bajom az örök elköteleződéssel, hogy minden második házasság válással végződik. Szóval akkor mégsem olyan nagy a szerelem és tök mindegy, hogy van-e papír."

Kedves kérdező, szerinted az élettársi kapcsolatok mekkora része végződik válással (pontosabban ami ott ennek a megfelelője)? Ha minden ilyen kapcsolatot beleszámolunk, akkor nem lennék meglepve, ha magasabb lenne az arány.

Számomra a házasság egy ígéret: a másik fél megígéri, hogy nem fog elhagyni, bármi is történjék. Ez nekem azt jelenti, hogy ő igazán komolyan gondolja. Ennek számomra súlya van. Több, mint egy sima szóbeli ígéret: a szó ugyanis elszáll, alszol egyet rá és el is felejted. A papír nem tűnik el a fiókból "csak úgy".

Nyilván nem lesz egy létező kapcsolat jobb attól, ha a felek összeházasodnak. A házasságok nem ettől jobb kapcsolatok. A házasságok attól jobb kapcsolatok, hogy ezt az ígéretet csak akkor vállalja be valaki, ha komolyan gondolja. (Persze, vannak csalók, de az emberek többsége normális és becsületes, aki meg nem, arról ezt ki lehet deríteni 1-2 év együtt járás alatt például az előző barátnők/házastársakkal való elbeszélgetés által.)

Én megértem, ha neked ez nem fontos, és ez abszolút nem zavar, nem akarlak meggyőzni, hogy neked is csak az lehet jó, ami nekem. De ettől még nekem fontos. Én csak olyan embernek lennék hajlandó gyereket szülni, aki van annyira biztos a dolgában, hogy összeházasodott velem: meg merte ígérni.