Akik apóssal/anyóssal élnek, hogy alakult a kapcsolatuk? Együtt maradtak?

Egyre több vita van a férjem és köztem, mert após állandóan közzénk akar állni. Parancsolgat a fiának, s nekem is. Már ott tartunk, hogy azt is megakarja nekem szabni, hogy a szüleim ne jöjjenek a 2 hónapos unokájukat látogatni. Állandóan fenyegetőzik, ha valakinek ezt s azt elmondom, s a szüleimmel erről merek beszélni, akkor hazaküld. Ha meg nem szeretnénk vele élni, vetessek a szüleimmel házat, s csak akkor mehetünk el a fiával.

A fiával kiskorában nem foglalkozott, feleségével s a felesége szüleivel éltek. Mindannyian ittak, így mivel páromat folyamatosan a óviban hagyták, a gyámhatóság a nagyszüleihez ítélte Őt, s onnan ismerem a férjemet.

Majd 13-14 éves volt mikor visszakerült a szüleihez. Összejöttünk a párommal, rávett hogy költözzek apósékhoz, közben anyós meghalt. Addig semmi gond nem volt. Mivel 2 ingatlan van a férjem nevén, így elkezdtük azt felújjítani, ahová kiköltöztünk volna, csak amint meghalt anyós, újra elkezdett inni após. S itt maradtunk míg helyre nem jön. Férjemnél azt vettem észre, hogy nagyon tart az apjától, semmit nem tud megbeszélni vele, s elég sokat zsarolta após a fiát, ha el merünk költözni, inni fog. Végül, mivel már nagyon szerettünk volna gyereket, így a férjem is szólt, hogy próbáljuk meg, hátha unoka hatására megváltozik, s belátja, hogy 1 kis szobában nem férünk el gyerekekkel. Hát nem így lett. Első szava, hogy biztos akarjuk-e a pocakomban lévő babát? S jól meggondoltuk-e, biztos meg akarom-e szülni?

Amikor felhoztuk neki, hogy azt az ingatlant, amit elkezdtünk felújjítani, eladnánk, mert elég messze van párom m.helyéhez, s 3-onknak kicsi lenne. Erre a válasza az volt, hogy kell nyugdíjas korára, s addig velünk akar élni. Ha nem tetszik tegyünk érte. Én úgy jöttem fel, lett volna munkám, de férjemnek volt annyi pénze, hogy simán meg tudtunk volna élni belőle. De após alkoholizmusa által anno is voltak közöttünk viták, s párom olyankor mérgében elköltötte, amit azóta állítása szerint megbánt. Ami meg megmaradt, azt após fokozatosan veszi el tőlünk. Egyre jobban nőveli a rezsit, s gyerekünk születése óta 10ezerrel nővelte.

Férjemmel már nagyon nem bírjuk elviselni. Ha nem szól bele az életünkbe, ami ritka, jól megvagyunk, de ha beleszól, egyre jobban nagy a feszültség köztünk is. Férjem fél attól, ha nem áll ki mellette, akkor elveszíti őt s rokonait, aki após mellett állnak ki, s már ők is támadnak engem. Már ott tartunk, hogy fia is annyira tart tőle, hogy már ő is mondja néha hogy menjek haza a gyerekkel, mert nem bírja. Ha nincs gond, mindig mondja, hogy ő is szeretne már elköltözni, mert ezt sokáig nem bírja, s múltkorában felhozta, ha megkapja az adójóváírást az, s az eddigi lekötöttünk megy lakáselőtakarékosságiba, s most meggondolta magát. Már mégsem akar nyitni, s már ő is felhozta h menjek inkább haza, váljunk el. Ez legútóbb abból indult ki, hogy szüleim múlthéten felhívtak, hogy hugaim, s egyikőjük párja jönnének hozzánk, s mivel több órás az út, az ország másik végén laknak, így mondtam nekik, hogy 20ezret ne dobjanak ki 3 óráért, s ha pont akkor szoptatok, pl. a hugom párja nem biztos, hogy tud babázni. Még aznap szóltam páromnak, hogy 7végén jönnek hozzánk, amire a válasza, h megkérdezi apóst, mert nem biztos h itt aludhatnak. Mivel miénk a kisebb szoba, így úgy tudjuk megoldani a vendég fogadást, ha 1 személy a földön alszik, több még ott sem férne el, mert nem tudnánk közlekedni, após szobájában 2 ágy van, s az 1-iken a hugom s párja elaludnának. S én meg beszóltam a páromnak, nehogy már ne tudjunk vendégeket fogadni, meg nem idegenek jönnek, hanem a családtagjaim. Nekem ne após mondja már meg úgy, hogy nem is akarok se én, se a párom vele élni, hogy kit fogadhatok, s kit nem. S hogy egyáltalán fogadhatok-e vendégeket. Ezen após felhuzta magát, míg párom dolgozott nekem állt, parancsolgatni akart, s rám fogta h mit képzelek magamról h parancsolgatni akarok azzal, hogy kijelentettem a családtagjaim jönnek, ha tetszik neki ha nem, s én részemről le van tudva. S nekem áll, hogy illő szólni, mondtam neki, hogy szólt a párom. Állítólag az elmondása szerint párom nem azt mondta, hgy itt fognak aludni, de nem mondta el, hogy mit mondott. Meg csak szólhatott, mert valahonnan tudhatta, hacsak nem megint hallgatózott szokásához híven, mikor szüleimmel beszélgettem telon. ja, s még azt is megparancsolta, hogy nem beszélhetek szüleimmel, s meg ne hallja h még egyszer róla beszélek telon. (elmondtam a szüleimnek a reagálását arra, hogy itt aludnak). S páromra rácsörögtem, mikor volt ideje visszahívott, s szóltam neki, leállíthatná az apját, mert nem szóltam hozzá, bent voltam a kicsimmel a szobában, amikor berontott s nekem támadt szóban. Férjem válasza csak annyi volt, lesz@rja, s ő nem avatkozik bele. Apja vele is beszélt, aztán bejötta férjem a szobában, miután beszélt vele após, h menjek haza. S váljunk el, gyereket sem kéri, vigyem magammal. De ezt mostanában gyakran mondja. Amikor csitulnak a dolgok, meg arról beszél milyen jó lenne elköltözni, s már ő se bírja az apjával. Apja szemébe ráadásul mást mond mit a háta mögött. Elhiszem, hogy apja is fontos számára, még ha sosem foglalkozott vele, csak mióta felnőtt. De kiállhatna mellettem is. Eleinte, s ha apja iszik, akkor mellettem áll ki, de ha apja jószan, sőt mostanában (amúgy már fél éve letette az italt, ahogy nőtt a pocakom), csak az apja mellé áll ki. Létezik, hogy ennyire tartana az apjától? Miért beszél így egyszer, másszor meg úgy?