Akik apóssal/anyóssal élnek, hogy alakult a kapcsolatuk? Együtt maradtak?
Egyre több vita van a férjem és köztem, mert após állandóan közzénk akar állni. Parancsolgat a fiának, s nekem is. Már ott tartunk, hogy azt is megakarja nekem szabni, hogy a szüleim ne jöjjenek a 2 hónapos unokájukat látogatni. Állandóan fenyegetőzik, ha valakinek ezt s azt elmondom, s a szüleimmel erről merek beszélni, akkor hazaküld. Ha meg nem szeretnénk vele élni, vetessek a szüleimmel házat, s csak akkor mehetünk el a fiával.
A fiával kiskorában nem foglalkozott, feleségével s a felesége szüleivel éltek. Mindannyian ittak, így mivel páromat folyamatosan a óviban hagyták, a gyámhatóság a nagyszüleihez ítélte Őt, s onnan ismerem a férjemet.
Majd 13-14 éves volt mikor visszakerült a szüleihez. Összejöttünk a párommal, rávett hogy költözzek apósékhoz, közben anyós meghalt. Addig semmi gond nem volt. Mivel 2 ingatlan van a férjem nevén, így elkezdtük azt felújjítani, ahová kiköltöztünk volna, csak amint meghalt anyós, újra elkezdett inni após. S itt maradtunk míg helyre nem jön. Férjemnél azt vettem észre, hogy nagyon tart az apjától, semmit nem tud megbeszélni vele, s elég sokat zsarolta após a fiát, ha el merünk költözni, inni fog. Végül, mivel már nagyon szerettünk volna gyereket, így a férjem is szólt, hogy próbáljuk meg, hátha unoka hatására megváltozik, s belátja, hogy 1 kis szobában nem férünk el gyerekekkel. Hát nem így lett. Első szava, hogy biztos akarjuk-e a pocakomban lévő babát? S jól meggondoltuk-e, biztos meg akarom-e szülni?
Amikor felhoztuk neki, hogy azt az ingatlant, amit elkezdtünk felújjítani, eladnánk, mert elég messze van párom m.helyéhez, s 3-onknak kicsi lenne. Erre a válasza az volt, hogy kell nyugdíjas korára, s addig velünk akar élni. Ha nem tetszik tegyünk érte. Én úgy jöttem fel, lett volna munkám, de férjemnek volt annyi pénze, hogy simán meg tudtunk volna élni belőle. De após alkoholizmusa által anno is voltak közöttünk viták, s párom olyankor mérgében elköltötte, amit azóta állítása szerint megbánt. Ami meg megmaradt, azt após fokozatosan veszi el tőlünk. Egyre jobban nőveli a rezsit, s gyerekünk születése óta 10ezerrel nővelte.
Férjemmel már nagyon nem bírjuk elviselni. Ha nem szól bele az életünkbe, ami ritka, jól megvagyunk, de ha beleszól, egyre jobban nagy a feszültség köztünk is. Férjem fél attól, ha nem áll ki mellette, akkor elveszíti őt s rokonait, aki após mellett állnak ki, s már ők is támadnak engem. Már ott tartunk, hogy fia is annyira tart tőle, hogy már ő is mondja néha hogy menjek haza a gyerekkel, mert nem bírja. Ha nincs gond, mindig mondja, hogy ő is szeretne már elköltözni, mert ezt sokáig nem bírja, s múltkorában felhozta, ha megkapja az adójóváírást az, s az eddigi lekötöttünk megy lakáselőtakarékosságiba, s most meggondolta magát. Már mégsem akar nyitni, s már ő is felhozta h menjek inkább haza, váljunk el. Ez legútóbb abból indult ki, hogy szüleim múlthéten felhívtak, hogy hugaim, s egyikőjük párja jönnének hozzánk, s mivel több órás az út, az ország másik végén laknak, így mondtam nekik, hogy 20ezret ne dobjanak ki 3 óráért, s ha pont akkor szoptatok, pl. a hugom párja nem biztos, hogy tud babázni. Még aznap szóltam páromnak, hogy 7végén jönnek hozzánk, amire a válasza, h megkérdezi apóst, mert nem biztos h itt aludhatnak. Mivel miénk a kisebb szoba, így úgy tudjuk megoldani a vendég fogadást, ha 1 személy a földön alszik, több még ott sem férne el, mert nem tudnánk közlekedni, após szobájában 2 ágy van, s az 1-iken a hugom s párja elaludnának. S én meg beszóltam a páromnak, nehogy már ne tudjunk vendégeket fogadni, meg nem idegenek jönnek, hanem a családtagjaim. Nekem ne após mondja már meg úgy, hogy nem is akarok se én, se a párom vele élni, hogy kit fogadhatok, s kit nem. S hogy egyáltalán fogadhatok-e vendégeket. Ezen após felhuzta magát, míg párom dolgozott nekem állt, parancsolgatni akart, s rám fogta h mit képzelek magamról h parancsolgatni akarok azzal, hogy kijelentettem a családtagjaim jönnek, ha tetszik neki ha nem, s én részemről le van tudva. S nekem áll, hogy illő szólni, mondtam neki, hogy szólt a párom. Állítólag az elmondása szerint párom nem azt mondta, hgy itt fognak aludni, de nem mondta el, hogy mit mondott. Meg csak szólhatott, mert valahonnan tudhatta, hacsak nem megint hallgatózott szokásához híven, mikor szüleimmel beszélgettem telon. ja, s még azt is megparancsolta, hogy nem beszélhetek szüleimmel, s meg ne hallja h még egyszer róla beszélek telon. (elmondtam a szüleimnek a reagálását arra, hogy itt aludnak). S páromra rácsörögtem, mikor volt ideje visszahívott, s szóltam neki, leállíthatná az apját, mert nem szóltam hozzá, bent voltam a kicsimmel a szobában, amikor berontott s nekem támadt szóban. Férjem válasza csak annyi volt, lesz@rja, s ő nem avatkozik bele. Apja vele is beszélt, aztán bejötta férjem a szobában, miután beszélt vele após, h menjek haza. S váljunk el, gyereket sem kéri, vigyem magammal. De ezt mostanában gyakran mondja. Amikor csitulnak a dolgok, meg arról beszél milyen jó lenne elköltözni, s már ő se bírja az apjával. Apja szemébe ráadásul mást mond mit a háta mögött. Elhiszem, hogy apja is fontos számára, még ha sosem foglalkozott vele, csak mióta felnőtt. De kiállhatna mellettem is. Eleinte, s ha apja iszik, akkor mellettem áll ki, de ha apja jószan, sőt mostanában (amúgy már fél éve letette az italt, ahogy nőtt a pocakom), csak az apja mellé áll ki. Létezik, hogy ennyire tartana az apjától? Miért beszél így egyszer, másszor meg úgy?
Úgy néz ki válunk. Férjem felhívott ma délben a m.helyéről, hogy válni akar, már intézi a kocsit h hazacuccoltat. Elsőnek úgy volt, lemond a gyerekről is fizet gy.tartást csak menjünk, most meg hogy nem akar fizetni, csak ha láthatja. Azt mondta törvényben benne van ha lemond róla nem köteles fizetni. De én meg úgy vagyok vele, amiket művelt, s ahogy kitolt velem, hogy ne lássa, de fizessen, mivel neki köszönhetem elsősorban hgy nincs munkám. Az egyik válaszolónak, igen ezeket megbeszéltük mielőtt összeköltöztünk, hogy nem szeretnék szülőkkel élni, letisztáztunk mindent. Mivel a páromat gyerekkora óta ismerem általánosban mikor a szülei ittak egy osztályba jártunk, a mamájánál lakott.
mikor összejöttünk, akkor nem akartam összeköltözni vele, fősuli után elsőnek albi, s munka, s aztán ha úgy alakulunk, összeköltözés. Mivel volt pénze, s nagyon akart volna összeköltözni. Addig addig hatjtota mígg végül belementem, azzal a feltétellel ha nem élünk szülőkkel. Meghalt anyós, így ide kellett költöznünk, míg após rendbe jön, max egy hónap, de mivel feladtam a munkámat, s eleinte mikor lett volna lebeszélt, hogy de költözünk, bízzak benne, s mindenki csak a jó oldalát ismerte, később derült ki milyen is, lényegében leginkább most, hogy nem képes kiállni a családja mellett, az apját védi. Így szépen lassan minél többet ivott az apja, annál több vita volt, s néha az igérgetések, hogy költözünk. Most pl. 2hete még a lakáselőtakarékosságit tervezte, 1 hete a babakötvényt, most meg válni akar. A gyerek azért született, azon kívül h mindketten akartuk, hogy párom, szemmel láthatóan tart az apjától. Úgy volt mindig, mikor volt lehetőség költözni, akkor apja zsarolta állitólag, legalábbis nekem azt mondta, hogy ha elköltözünk, inni fog. S végül ő mondta, mivel mindketten szeretnénk, hátha ha unoka lesz, az apja elenged minket, mert nem hiszi h elvárja h egy kis szobában nyomorogjunk, s hogy olyan élete legyen az unokájának mint a fiának.
Hát nem így alakult. Nem tudom, igaz-e h apja zsarolja, vagy csak kitalálta. De ma pl, nem tudom hogy tudta megállni az a válaszoló h nem szólt semmit az anyósáéknak, de én nem tudtam megállni. Hazajött após, s a fia átment, s kérdezte fáradt e vagy miért ideges, annyit mondott h megint a szokásos, s elege van, holnap megveszi az illetékbélyeget. Én meg fürödtem, kiszóltam a fürdőbből, hogy azt nem tette hozzá a fiad, miért van a vita, ki miatt vannak. S mindent elmondam neki mérgemben, vagyis kikiálltottam, majdnem rám is tört, de már nagyon kiakadtam, nem beszélve arról, hogy napközben is a válással ugy felhuzott a férjem, hogy az idegtől tejem se nagyon van. Csak szegény gyereket sajnálom. Így nem szeretném h lássa az apja, ha az ő apja miatt eldob minket magától, ahelyett h elköltöznénk. Amugy minden összeköltözés előtt le lett tisztázva, nem szeretnék se szüleimmel se az ővével élni, elmondtam sorolos vagyok. Elsőnek lakjunk külön, de ő csak hajtotta, nem lesz gond, bizzak benne, akármennyire kibírhatatlan vagyok, nem fog soha elhagyni, csak költözzünk össze.
Akinek a kapcsolata anyós végett tönkrement. Ott lett gyerek, s házasság volt?
Aki írta, hogy a kislánnyal az ismerőse hazaköltözött a szülőkhöz, ott hogy alakult? Apa látja a gyereket? Vagy fizet gyerektartást? Nem tudja valaki hogy lehetne elintézni, hogy soha ne találkozzak a párommal, ezek után, amit művelt, a fiát se lássa, de gy.tartást fizessen? Lett volna munkám, csak h.lye voltam megbíztam benne, ebben én is hibás vagyok, de amint leírtam fenteb is nem kellett volna fűt fát igérnie vagy kiállhatott volna kiállhatna mellettünk, ha már felhívott úgy h minden rendben lesz megbizhatok benne
válasza:
válasza:Annyira sajnálom, hogy így alakultak a dolgok köztetek, de én azt mondom, hogy ne bántson a dolog, mivel a férjed egy gyenge jellemű, gerinctelen senkiházi, és most ne haragudj meg, de emberileg egy nagy nullának tartom az ilyen férfit.
Aki egy alkoholistát többre tart a családjánál, most teljesen mindegy hogy apja vagy kije, az ugyanolyan alávaló mint ő.
Inkább menj el a gyerekkel, váljatok el, és többet ne is hallj róluk.
Majd a picur feledtetni fogja veled ezeket a rossz emlékeket, és te is rá fogsz jönni idővel, hogy nem volt más megoldás.
Add meg magadnak az esélyt, hogy találj egy jobb embert magad mellé, minthogy szenvedj egy olyan helyen, ahol csak kapcarongynak tekintenek.
Szemétláda férjed van az biztos, és gratulálhatsz apucinak is, hogy az unokája csonka családban nő fel.
Kitartást neked, és kívánom a legjobbakat, a gyerekkel.
Mediátornak üzenem. Hát ez a lehetőség régebben felhozódott, még amikor nem volt ennyire komoly a helyzet. Ez a vita már rég tart, azóta elvett, ígérgette megváltozik, s gyereket is azért akarta, hogy apja elengedi. DE ma reggel már állítólag megvette az illetékbélyeget, most dolgozik, így nem tudom biztosra. Átmentem apóshoz, s nagyon úgy jött le, hogy párom kavarhatott, mert neki is máshogy adta elő a történetet, s nekem is, mint ma kiderült. Persze apuci a fia mellett áll.
Az eljárást, a mediációt ismerem elméletben. Gyermekjólétnél gyakorlatoztam, s a fősulin is tanultunk róla. A párom nem ment bele ebbe, bár mellette kissé én is húzódoztam, mivel így szociális munkásként egy kicsit kellemetlen helyzetben érezném magam (segítőként segítséget kérni). Bár a szakmámban még nem sikerült elhelyezkednem. A gyerekláthatásról is tudok egy-két dolgod, csak azt nem, hogy meg lehetne e úgy oldani, ha mégis válni akar a férjem, akkor van e jogom úgy kérni a gyerektartást, ha nem találkozna a férjem a fiával, mert ha hazaküldene nem szeretném vele tartani a kapcsolatot.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!