Akiknek tiltották a kapcsolatot a szülők, és mégis együtt maradtak kinek lett igaza?

Szülőknek lett igaza.

20 évvel ezelőtt szerelmes lettem 16 évesen egy 19 éves srácba.A szüleim szerint még véletlenül sem szabadna együtt lenni a sráccal,mert egy ingyen élő,másokon élősködő ember aki sosem fog becsületes munkát szerezni magának.

Nem hittem nekik.18 évesen elköltöztem hozzá,mert a srácot választottam.21 évesen amikor én napi 10 órákat dolgoztam,hogy legyen miből megélni,addig a drágám a játék automatáknál el is verte negyedóra alatt.21 évesen megszégyenülve mentem haza,és azzal a tudattal hogy a szüleimnek igaza volt.Az együtt töltött idő alatt semmit nem tudtunk felmutatni.A szüleim visszafogadtak,és soha nem vágták a fejemhez hogy "ugye mi megmondtuk"

Eltelt 20 év.Nemrég újra találkoztam a sráccal (ma már inkább a pasassal) és rájöttem hogy igaz a mondás:"kutyából soha nem lesz szalonna" Ma is egy szerencsétlen nő tartja el.Lusta dolgozni menni,és ma is gépezik.Örülők hogy csak 3 évet vesztegettem el rá az életemből.

Anyósék nem voltak hálásak értem, de nagyon rossz volt a kommunikációjuk e téren.

Ha érthető szavakkal elmondják azt, amit egy szülő tud a jellemhibás gyerekéről, akkor hiszek nekik és tényleg elmegyek, sőt, rohanok.

Egyébiránt a fiamért meg hálás vagyok ennek a kapcsolatnak, meg én is sokat épültem belőle, úgyhogy nem bántam meg, de tényleg igazuk volt anyóséknak: nem voltunk és sosem lettünk egymáshoz valók.