Szerintetek akik házasságban élnek, jobban szeretik egymást? Többet ér a kapcsolatuk, mint akik csak együtt élnek?

5.

Mi papÍr nélkül vagyunk 10 éve. Nem senkim, hanem a szerelmem és a gyerekem apja. Szerintem az egyszerű lelépést jobban gátolná a gyerekünk, mint egy darab fecni.Szerintem jogilag tesz egy kapcsolathoz, meg persze azoknak az embereknek, akiknek ez egy nagy nap.Nekünk nem fontos, mi egymásnak vagyunk fontosak.

"...viszont hozzátenném, hogy a házassáégból nehezebb távozni. Valakit mindig romokban hagy, erkölcsileg, anyagilag, vagy másképp."

Ez pont fordítva van: a házasság egy tisztázott jogi helyzet. Van napra pontosan eleje és vége a kapcsolatnak, az e kettő közötti időszak vagyoni viszonyait pedig törvények szabályozzák. Hacsak az egyik fél nem valami bődületes nagy balek (pl. ráíratja a másikra a lakása haszonélvezetét), akkor mindkét fél szempontjából jogosan osztható fel a vagyon.

Ezzel szemben az együttélés nehezebb ügy. A közösen leélt évek alatt ugyanúgy keletkezik közös vagyon, csak épp szakítás esetén nagyon körülményes az osztozkodás. Papír híján sokszor tagadja az egyik fél még az együttélés tényét is, vagy épp az érdekei miatt korábbra/későbbre teszi az együttélés kezdetét stb. Sokkal csúnyább "válásokat" eredményez a tisztázatlan jogi helyzet, mert korlátok híján még több eszközzel igyekeznek kisemmizni a másikat, mint válás esetén.

A szeretet persze nem ezen múlik. :) A szakítás épp ezért mindkét esetben ugyanúgy érzelmi sokk.

Attól függ, hogy valóban szeretik-e egymást, vagy esetleg az egyik csak társfüggő, vagy érdekember...

1/ Ha szeretik egymást, és soha nem akarnak szakítani:

Akkor tulajdonképpen mindegy, így is, úgy is szeretik egymást.

2/ Ha valójában nem szeretik egymást, vagy csak egyik szereti a másikat:

Akkor se fogják jobban szeretni egymást, viszont... Amelyik fél nem szereti a másikat, a házasságkötés után könnyen megváltozhat, elhagyhatja magát, mert úgy érzi nem kell már a színjáték a másik megtartásához. Már ott van neki és kész, elérte célját, nem küzd tovább. A szerelmes másik fél, meg észreveszi a negatív változást, és ha szóvá teszi, még végén ő lesz a bűnbak, hiszen tudta, hogy kihez megy hozzá... Na ezekből lesznek a válások, vagy családi viszályok.

Pl: Naív és nehezen megszerezhető kislány és a skalpgyűjtő pasi... A pasi képes feleségül venni, csak hogy igazán övé legyen, aztán utána jól elhanyagolja, megcsalja, válni nem válik, neki jó úgy, de az is lehet, hogy válik.

Vagy: Pénzre hajtó nő: Elcsavarja a gazdag pasi fejét, szerelmet hazudik neki, aztán házasságkötés után letojja. Vagy nem tojja le, de nem szereti, egyszerűen jó neki, hogy eltartja. De előbb-utóbb undokká válik.

Vagy: A lakodalommániás csaj: Arra megy, hogy mielőbb elvegyék és meglegyen a habosbabos, meg gyereke legyen mielőbb, hogy mutogassa az utcabelieknek, meg hasonló külsőségek. Ő is színészkedik, aztán a házasságban nem teszi, mert célját elérte. Ezek lesznek a legjobb házisárkányok...

Én azt mondom, hogy rossz hatása egy szerető párnál nem lesz a házasságnak. Inkább egy ellenőrzőpont náluk. Ha mindkettő csak úgy megy bele házasságba, ha valóban szereti a másikat, akkor ez csak jót tesz náluk, meg megbizonyosodhatnak egymásban. Az érdekesetek nem ilyenek...

Azért a házasság nem csupán csak EGY PAPÍR, hanem egy SZERZŐDÉS két ember között...

A házassággal mindenki előtt hivatalosan vállalják a kapcsolatukat és felelősséget vállalnak egymásért, a közös gyerekeikért...

Egy élettársi kapcsolatból könnyebben ki lehet lépni, sőt sokan "univerzálisan" kihasználják a helyzetet : ha kell, akkor élettársuk van (akitől elvárják, hogy kimosson, megfőzzön, kitakarítson, pénzt hozzon haza), ha úgy kellemes, akkor meg egyedülálló (ha haverokkal kell menni bulizni vagy csinos kolléganővel lehet menni fagyizni)...

Egyet azonban borítékolni lehet : ha egy pasihoz odaköltözöl esküvő nélkül is, akkor utána bolond lesz valaha is elvenni feleségül!... (Miért venne el, ha mindent megkap, amit egy feleségtől megkaphat?)

Utána jön a Nagy Szöveg : "Én papír nélkül is ugyanúgy szeretlek!"... :-P

Számomra többet ér.

Nem szeretem ettől jobban a páromat, és tisztában vagyok vele, hogy a papír nem garancia semmire, de számomra a házasság azt jelenti, hogy valaki egy adott pillanatban (életszakaszban) hajlandó volt végleg elkötelezni magát mellettem. És nekem ez a szándék nagyon sokat jelent.

De én nyíltan vállaltam már a kapcsolatunk elején, hogy házasságban szeretnék élni, és vállaltam azt is, hogy ha ő úgy gondolja, hogy nem szeretne, vagy nem velem szeretne, akkor nincs harag, csak ne raboljuk egymás idejét. Nyilván nem olyan formában történt ez, hogy x hónap után el kell venned. De azt gondolom, hogy az ember nyugodtan elmondhatja annak az embernek, akivel együtt él, hogy mit szeretne a kapcsolattól.

Nekem nem mindegy, hogy valakinek a "csaja", barátnője vagy a felesége vagyok. De ez nem jelenti azt, hogy bárkihez hozzámentem volna. :)

Én úgy gondolom, hogy akik azt hangoztatják, hogy "a papír nem számít", azoknak valójában nagyon is számít, azért nem írják alá.

Akinek tényleg nem számít, mert biztos benne, hogy holtodiglan-holtomiglan, az aláírja.

többet ér a házasság fejben, mert más egy kapcsolatot felrúgni és más egy házasságot

mivel gazdasági életközösség is egyben, következményekkel jár, ha egyik fél lelép, mert a házasság véd is valamennyire

több joggal jár, ha valahol megemlítem, hogy a férjem ügyében járok el, automatikusan többet engednek, mintha a barátom lenne

valójában, az érzelmekre nincs hatással a papír, szerintem azok idővel változnak, nem a papírral. Maga a a kapcsolat a hűség és érzelmek szintjén nem ér többet.

Éppen hajnalban válaszoltam egy ugyanilyen felvetésre ezt:

... szó volt itt az elköteleződésről meg a felelősségvállalásról, ami biztos nagyon jól hangzik, csak hát valós tartalmat nem találni mögötte. Sokkal hosszabbak a házasságok mint az élettársi kapcsolatok? Nem, tökazonos a hosszuk (átlagosan 15-16 év, ha csak azokat nézzük, ahol van legalább közös gyerek is), ami nem csoda, hisz ugyanarról a társadalomról beszélünk. Tehát pont ugyanakkora gyakorisággal tart ki a másik és a közös gyerek(ek) mellett az, akinek van papírja, mint akinek nincs, az elkötelezettség tehát azonos.

Na, akkor mégis mi a különbség???

Merjük elhinni, hogy az, amit látunk, a nyilvánvaló tény, és nem valami kifürkészendő rejtélyes mögöttes tartalom. Az, hogy az érintettek nem járulnak az állam és az egyház színe elé, mert nem óhajtják, hogy a kapcsolatuk fölött bármiféle égi vagy földi hatalom diszponáljon, nem tartanak igényt ezek áldására, jóváhagyására, nem osztanak lapot nekik. Ennyi. A dolog nem a két ember egymáshoz való viszonyáról szól, egymással pont ugyanúgy élnek, ha van papír, ha nincs. A különbség az illetőknek a külső hatalmakhoz, államhoz, egyházhoz való viszonyában van, az egyik párnak fontos az ilyen szabályrendszerekbe való betagozódás (vagy annak a látszata, "esküvő a család kedvéért"), a másiknak meg nem. Ez az ember és hatalom viszonyának a kérdése, nem a két ember egymáshoz való viszonyáé.

Ennyi. És szerintem eléggé nyilvánvaló is:)

A nemek közötti valamekkora különbség is evidens, tekintve, hogy a férfiak alapban és genetikailag lázadóbbak, amg a nők hajlamosabbak a konformizmusra.