Hogy mondjam meg a feleségemnek, hogy pocsékul főz?

Le lehet pontozni, de akkor is az a véleményem, hogy ha nem tetszik a kaja akkor főzz te magadnak.

Nyilván mondjad neki, hogy mi az ami konkrétan nem ízlik.

Vagy anyukádat kérd meg, hogy tanitson a feleségednek pár kedvenc kajádat

Tudom, hogy rosszul készít mindent, de kérd meg, hogy egy szakácskönyvvel a kezetekben tanítson már meg néhány étel elkészítésére, mert olyan is előfordulhat, hogy te vagy otthon csak, és nincs kaja.

Ekkor ha neked nagyobb érzéked van a főzéshez, akkor anélkül, hogy leszólnád a főzési tehetségét, és egy életre elvennéd a lelkesedését, megtaníthatnád főzni, miközben azt hiszi, hogy ő tanít téged. Mert pl. mikor olvassátok, hogy hogyan kell rántást készíteni, x mennyiségű ételbe mennyit, akkor mielőtt tripla mennyiséget bele rakhatna, te ott vagy, és szólhatsz, hogy mintha kevesebb lenne írva...

Szólhatsz neki főzés közben, hogy tűzze fel a haját, figyelmeztetheted, hogy a felütött tojásban ott figyel a héja is, mondhatod neki, hogy fokozatosan ízesítsétek az ételt, ne egyből egy gondolt mennyiségű sót rakjatok bele. Először keveset, majd ha kóstolás után még sótlannak érződik, még egy keveset...

Még poénos programot is ki lehet kerekíteni egy ilyen közös főzéstanulásból.:)

A végén pedig majd hozzá fog szokni, hogy nézzen bele abba a szerencsétlen felütött tojásba, hogy van-e benne héj...

09:39 Szerintem meg az az alap, hogy egy férfi keressen legalább fél millát havonta...

Nem egyszerűbb lenne, ha mindenki azt várná el a másiktól, amit maga is tud teljesíteni?

Én nem gondolom hogy alap dolog lenne, főleg ha olyan családból jön, ahol ezt nem tudta megtanulni, vagy nem ezt szokta meg.

Mi mindketten főzünk, a férjem imád süteményt sütni, én már nem annyira. Egy időben cukrász akart lenni...

Én az elején nagyon béna voltam, de beletanultam, viszont ehhez szükségem volt arra hogy a párom megmondja az őszinte véleményét.

Azóta kevesebb sót használok, és magamnak külön sózok. A levest nálam is késsel villával kell enni, mert én így szeretem, de mi ezt megbeszéltük, hogy ha az íze jó, akkor ő is megeszi így, nem főzök ezért külön, cserébe én is eszek/főzök olyat ami nem éppen a kedvencem. Az szerintem elvárható hogy felkösse jó szoros kontyba a haját ha a konyhába tevékenykedik, de ha nálatok nem így van, akkor legközelebb ha hajszálat találsz, kérd meg rá.

Ha te sem tudsz főzni, így segíteni, tanácsot adni sem neki, azt mondom hívd át valamelyik közeli nő rokonodat, próbáld őket összebarátkoztatni. Tuti 5perc után a főzés lesz a téma :) Vagy csapjatok egy bográcsos bulit...

Nyugodtan mond meg neki, persze kedvesen, hogy ezt te nem így szoktad meg. Ha neki ízlik, akkor szerintem, csak nagyon eltér az ízlésetek, de ezen lehet csiszolni. Attól még hogy te nem tudsz főzni, még megmondhatod hogy te ezt nem így szereted. Én se tudok kocsit szerelni, mégis elvárom a páromtól hogy így vagy úgy megoldja a problémát. Főleg hogy te írod hogy milyen lelkes... nem úgy tűnik hogy szolgasorba van kényszerítve...

25N

Ha nyers a hús megmutatod neki hogy ezt még kellet volna sütni.Ha hajszál tojáshéj van a kajában azt is megmutatod neki és szólsz hogy jobban figyeljen oda.Ez nem játék,ez nem szimplán "nem tudok főzni" effektus.Ezekre bizony oda kell figyelni.

Ne szivbajodkodj hanem mond meg neki ha valami rossz,ebből fog tanulni.

Még milyen pontos vagy :D "93,7%-a levegő" :D Ezen meghaltam :D

Állj elé és mondd meg neki, hogy Drágám nem akarlak megsérteni, de mit szólnál, ha együtt nézegetnénk, tanulmányozgatnánk a szakácskönyveket és az alapján összeállítanánk valamit együtt!Szeretlek meg minden, de a főzéseden van még mit alakítani.

Én biztos nem sértődnék meg, baromi jót röhögnék és benne lennék a dologban :D te is megtanulnál alapokat, amivel simán főzhetsz magadnak is :D

Sok sikert.

Mindenképp mond el neki őszintén hogy neked nem ízlik általában amit főz, csak ne használd a "moslék", "szar" kifejezéseket.

Biztos sok dolgot meg tudtok csinálni együtt (tésztát főzöl és kész szószt öntesz rá, palacsinta, stb..) Vegyél neki szakácskönyvet, olyat ami kezdőknek szól. Szerintem ne játszd el hogy mennyire ízlik az ebéd nap mint nap, mert akkor meg se próbál majd változtatni rajta.

Végig olvastam majdnem minden hozzászólást, de én is azt gondolom, hogy esetleg a közös főzés mégis csak jó ötlet. Legalább te is megtanulsz, ha eddig még nem tudsz főzni. Hidd el, nem nagy nehézség az alapokat megtanulni és ott a szakácskönyv! Én nő vagyok, még sem anyámtól tanultam főzni (mindig kiküldött a konyhából, mert hogy ne legyek láb alatt, aztán 15 éves voltam amikor elköltözött, úgyhogy apámat lestem mit hogy csinál, meg a könyvből).

Szerintem mindenen lehet változtatni. Bár falun nőttél fel, én is, hallottam eleget azt, hogy a nő dolga a főzés, vagyis mindenféle házimunka (mosás, takarítás, vasalás stb.) - teszem hozzá a volt barátom családja volt az aki folyton ezt hangoztatta, az enyém teljesen mást vall: munkamegosztás. Nektek is ezt kellene, mert hát már azért új időket élünk. Meg lehet szépen is mondani, ha valami nem tetszik, de semmiképp se tegyél olyan megjegyzést, hogy moslék, mert akkor azt fogja mondani: na jól van akkor, főzzél magadra egyél amit akarsz, én többet nem főzök rád ha szerinted moslék. Körülbelül ilyesmit mondana sejtésem szerint.

Kérdezd meg esetleg amikor főz, hogy kitől nézte a főzési praktikáit és hogy mióta tud főzni (ha eddig még nem nagyon volt ilyenről szó)!

(A téma bevezetésének jó ez a kérdés szerintem...)

Mondd el neki, hogy te hogy szereted az ételt és hogy máskor csinálhatná úgy!

Ha főz éppen, kóstold meg a kaját és ha hiányzik belőle valami, tegyél bele.

...Valahogy így lehetne jól kijönni az egészből, mert nem sértődne meg rád.

Különben mindenki másként főz. Ismerek olyant, aki szinte egyáltalán nem fűszerezi az ételt. Anyám meg például mindent elsóz (nem tudom hogy csinálja mindig, szerintem olyan szétszórt már lelkileg, hogy főzésén is látszik; csak pakolja a cuccokat bele, nem is nézi a mértéket sokszor csak teszi bele.) Tesóm pl. a hagyományos ételt is újító módon főzi meg. Nagyanyám főz a legjobban szerintem, neki aztán van gyakorlata benne már és egyedien ízesít (én sosem tudom úgy megcsinálni ahogyan ő pl. a bablevest se). Apám is saját receptjei szerint főz. Volt, hogy minden hülyeséget belepakolt a kajába mert szerinte az úgy jó lesz... Mert úgy gondolta, aztán vagy az lett vagy nem. Volt, hogy nagyon jó lett neki a káposzta leves, volt hogy csak liszt íze volt. :D Kicsit finnyogtunk rá, még ő is a liszt miatt de azért megettük. Én meg sütöttem régebben enyves kalácsot... Istenem, úgy sikerült. Azóta elég sokat fejlődtem. 21 éves vagyok most, jól főzök ahhoz képest, még nem volt panasz rá, csak néha (amikor kicsit rágós lett a hús, meg az első nokedlim), de elfogadtam a kritikát. Majd máskor jobban sikerül. :D