"Idegesít, hogy azt akarod szeresselek, meg figyeljek rád, ha nincs hozzá hangulatom! " Ezt mondták nekem, amikor bajban voltam, és szomorkodtam. Mi erről a véleményetek?

Szeretni folyamatosan szeretnek az emberek, de amikor követelik ennek a FOLYAMATOS kifejezését, az jogosan vágja ki a biztosítékot.

Mi volt a közvetlen előzménye az idézett mondatnak? Mit csináltál?

Én is pont a napokban voltam nagyobb rosszul és nem a szeretetlenségtől, hanem akkora fájdalomtól hogy elájultam... Mikor vége volt akkor vidáman mentem elmesélni a legjobb barátomnak, hogy érdekes élmény volt... Csak hozzáállás kérdése. A szeretetet nem te szabod meg. Attól, hogy nem úgy szeret valaki ahogy te ELVÁROD, még szerethet. Ezért nem érdemes semmit elvárni. Másnak is van élete, lehetnek gondjai, csak éppen nem akar vele terhelni, vagy te nem hallod meg magad miatt. A gondjaid leírása pedig erősen arra utal, hogy neked egy szakemberre van szükséged. A barádo nem orvos, és amúgy sem mások dolga, hogy meggyógyítsanak, ez a te felelősséged.

Ha pedig mindig ilyen a barátádo, és soha semmit nem ad vissza, vagy semmi jelét nem adja, hogy fontos vagy neki, akkor nem kellett volna eleve barátkozni vele.

Hát ez eléggé hisztériának és aljas játszmázásnak tűnik.

Hány éves vagy?

Idegesítő lehetett, amit csináltál.

Nagyon hisztinek tűnik, annak, hogy ki akartad provokálni, hogy "szeressen" meg szeretgessen.

Nem tudod kiprovokálni, ezt mindenki utálja, amikor érzelmileg zsarolják.

Ha nem volt jó hangulata, akkor ne hisztizz neki, vonulj el, és bőgj magadban.

Amúgy is látszik a különbség az igazi lelki fájdalom és a hiszti között.

Ha igazán szenved valaki, az általában együttérzést vált ki, ösztönösen.

Ha valaki rájátszik, az látszik, és az ellenszenves.

Pláne, ha követelőzik az illető.

Nem lehet a szeretetet kikövetelni, ez olyan, mintha parancsba adnád neki, hogy babusgasson, szeretgessen, amikor ő nem akarja.

Nem kell ezen megsértődni, rendezd le magadban, ez is a felnőttség része.

Kijavítom: remélem csak a rendes családtagok maradnak majd a

közelemben. (utolsó voltam)