Házasodna a gazda - tanyasi életforma és család?

"Nincs lehetetlen, csak tehetetlen."

Ok, akkor élj meg és menj nyaralni havonta szabadon maradó 0 Ft ból pl ;)

Nagyon úgy tűnik nekem, hogy csak a kifogást keresi/keresed.

Egyik ismerősöm is tanyán lakik van nekik már 2 gyerekük. A gyerekeket 1 vagy 2 hetente viszik csak be a városba a nagymamához..., értelmes, okos gyerekek. Nem igénylik a játszóteret, hisz nekik az egész tanya egy játszótér..., sok állattal nagy térrel stb...

Igen, majd ha ovisok lesznek be kell őket vinni az oviba, ez némi időt és áldozatot igényel, na de mi nem??

Ami valóban nehéz az a pár találás..., de ebben te is segíthetsz neki. Ha tudod, hogy van egy kis szabadideje szervezhetsz neki vakrandit is.

Én is gazdálkodásból élek. Igaz sokkal kisebb léptékben űzöm. 30-as nő vagyok és gyermeket is nevelek közben.

A gyerekkel semmi gond nincs, sokkal jobban érzi magát a nyulak, tyúkok, kecskék, birkák, cicák-kutyák között, mint bármelyik játszótéren vagy játszóházban (5 éves). Persze barátok, szomszéd gyerekek szoktak adódni...

A pártalálásban viszont én is szerencsétlen vagyok. Udvarló ugyan akadna dögivel, de egyik sem normális. Vagy tróger, aki rám akarna akaszkodni. Vagy városi, aki azt akarja, hogy én hagyjak ott mindent és alkalmazkodjak hozzá. Olyan hozzámvaló típus, aki törekvően éli az életét és összeadhatnánk amink van, nem igen akad.

32N

na, tessék, csak össze kell hozni a kedves 32 éves hölggyel :)

ez egyébként mind kifogás. ha a 28-30 körüli nők között nézegetne, akik hasonló neveltetést kaptak, netán a szüleik szintén mezőgazdasággal foglalkoztak, akkor megvan az alap egy jó kapcsolatra.

az intéző tényleg nem lenne rossz ötlet, de azt nagyon meg kell fizetni, hogy ne lopjon, sumákoljon, és megbecsülje magát. bár gondolom a bevételből akadna erre is elkülöníthető összeg.

a papám is hasonló ember volt, 30 évesen találta meg a mamimat, aki akkor 28 volt. a papi szépen előadta neki, hogy mire vágyik, mit szeretne megvalósítani az életben. a nagyi szegény lány volt, de dolgos. látta, ha összeházasodnak, akkor ketten sokra vihetik. és vitték is. csináltak egy üzletet, ami 40 éven keresztül futott, és már bánom, h nem vittem tovább, de sajnos fiatal voltam, mikor abbahagyták, és már nem volt időm kitanulni a szakmát a papától :(

szóval soha nincs késő, pláne egy férfinak, aki még 40 évesen is apává válhat, ha tesz érte. lehet, h nem egy fullos, műmellű, szolis csaj lesz a felesége, de hát valamit valamiért :P

intézönek jó lenne egy családtag is,aki többé kevésbé benne van a dolgokban,és jól szót ért a gazdával.

valami szegény,de szorgos és becsületes unokatesója nincs?

és van itt egy hölgy,az előző válaszoló,akivel összejöhetne :)))

először is, ne a huszonéves nők közt keressen, ha ő harmincas, nem értem, miért azt tartja magához illőnek, ég és föld a két korosztály.

interneten nagyobb eséllyel indulna, és mindenképpen falusi lányt keressen, ne olyat, aki városhoz van szokva, mert ez túl nagy váltás és lehet, hogy rámenne a kapcsolat.

Akkor neki olyan társ kellene,aki jól tűri az egyedüllétet is, nem zavarja, ha nem lóghat folyton a párján.Hogy ne kelljen ingázni, ezt úgy lehetne megoldani, hogy van egy városi lakásuk is, ahol a hölgy lakik a gyerekekkel és ha a gazdának van ideje, akkor hazahívja őket, vagy átruccan a városba, szóval együtt is élnének, meg külön is.Olyan nő tudná ezt megoldani, akit nem zavar, ha háztartásbeliként élhet, vagy csak részmunkaidőben dolgozik.Mivel, ha a nő is teljes munkaidőben dolgozna, akkor gyakorlatilag soha nem találkozhatnának.

Nos, én is kb ilyen lehetőséget keresek magamnak.

10 km semmi. Én huszon éves fiatal nő vagyok és falun nőttem fel, pont ilyen távolságra egy kisebb várostól. Mindig minden odakötött, bevásárlás, tanulmányok, minden. Megtanultam buszozni, de jogosítványom is elég korán lett éppen azért, mert sosem tudni mi történik és mikor kell autóba ülnöm. (Tudni illik vidéken ugye nem 5 percenként járnak a buszok)

Tavasszal diplomázok és nagyon szeretem azt, amit tanulok/tanultam. Nem tudom elképzelni magamat háztartásbeliként, ez is tény. Én szívesen ülnék otthon a gyerekekkel és csinálnám a mindennapi teendőket, de amint ők elkerülnek ovisba, iskolába, szeretnék én is elhelyezkedni. A mezőgazdasági munka valljuk be nem nőnek lett kitalálva (már bizonyos értelemben, ha nagyban gondolkodunk, a fizikum miatt), így maximum az adminisztrációban tudnék komolyabb munkaerőt jelenteni, amit azonban valószínű nélkülem is megtudna oldani a párom.

Ergo én abszolút benne lennék tanyasi életben, amennyire fenntudnánk tartani számomra egy autót, jöhetnék mehetnék amikor akarok (eddig is spórolásra lettem nevelve, nem járnám meg egynap 10-szer a várost) és amint a gyerekek oviba mennek, reggel vinném őket, mennék dolgozni, délután értük és együtt indulnánk haza. Csinálnám a házimunkát, mosnék, főznék, foglalkoznék a gyerekekkel. Az egyetlen elvárásom a páromtól az lenne, hogy ha este 8-ig is van elfoglaltsága, akkor is ha bejön és "leteszi" aznapra a melót, akkor velünk, a családjával foglalkozzon, szeressen és becsüljön meg minket, érdeklődjön a napunk és hogy létünk felől, lehessen rá számítani apaként és szerető férjként egyaránt és ne tespedjen be a tv elé számonkérve, hogy mi az hogy még mindig nincs kész a vacsora. Én ilyen formában eltudnám képzelni az életemet, bár az sajnos tény, hogy otthonüléssel és egész napos házimunkával már nem.