Irigy vagyok a párom életére. Mit csináljak?

Sziasztok!

Olyan rosszul érzem magam emiatt, de nagyon irigy vagyok a páromra.

Tudni kell a családomról, hogy mostanában nem vagyunk a klasszikus értelemben vett "nagy boldog család". A szüleim két hónapja folyamatosan ölik egymást, hol az egyik költözik el, hol a másik. Nyílik a bőrönd, nyílik a kocsi csomagtartója, mert az egyik besokall és nem is látom napokig. Pár nap múlva persze hazajön, látszólag béke van, de utána megint arra kelek, hogy ordibálnak egymással és törik az étkészlet. Elválni nem akarnak, mert adnak még egy esélyt a kapcsolatuknak, csak nem tudom meddig fogom még bírni, hogy egy időzített bombán ülök és sose tudom mire jövök haza. Apukám azt mondta, hogy csak miattam maradnak még együtt, ami nekem hatalmas teher. (Volt olyan, hogy amikor hazaértem anyukám kék-zöld karral fogadott zokogva. Lassan már el sem merek menni itthonról.)

Mindemellett két helyen is dolgozok, egyik helyen ingyen, mert kell a gyakorlat, de meg nem fizetnek. A másik hely persze droidmunka, alacsony fizuért. És, hogy ne legyen továbbra sem egyszerű, most írom a szakdolgozatomat, és a konzulensem se segít, minden egyedül oldok meg.

Összegezve végtelenül szerencsétlennek érzem magam, hogy nem jó semmi.

A párom ezzel szemben a szöges ellentétem. Boldog családja van, az a tipikus nagy boldog család, ami a mesekönyvekben is le is van írva. A szülei imádják egymást, sose veszekednek. Nem is tudja milyen az amikor igazi nagy családi vita van, és nem tudja az ember, hogy hová meneküljön. Nem is kívánom neki, hogy megtudja. Remek állása is van, jól fizet, szereti is csinálni.

Összességében neki minden sikerül, nekem meg semmi. Próbálok mindezek ellen tenni, de a családját nem cserélheti el az ember, a munkának örülök, ha van, a szakdolgozatom meg egyszer csak kész lesz. De ettől még irigy vagyok rá. Nagyon rosszul érzem magam emiatt. Hogy tudnék ezen felülemelkedni?

Köszönöm!