Irigy vagyok arra akinek él az édesanyja. Más is így van vele?

Ez egy megvaltozhatatlan teny sajnos. Akarmilyen nehez is, probalj meg tullepni rajta, hisz ezn mar nem valtoztathatsz.

Anyukad sem szeretne igy latni.

Nekem is 10 éve halt meg Anyukám. Nagyon jó lenne, ha itt lenne velem, de nem irigykedem arra, akinek még él.

Bármennyire fáj is a dolog, tovább kell lépni. Lehet ápolni az emlékét, de nem szabad, hogy hosszú évekig mindenre rávetüljön a gyász. Ahogy előttem is írták, ő akkor lenne boldog, ha örülni látna téged.

nekem van egy ismerősöm akit elhagyott az anyukája egy másik férfi miatt. Otthagyta 2 gyerekét. Hát az apa olyan volt amilyen...A fiú 12 éves volt akkor a lány 9. A vagyon felét is követelte tőlük. Nem volt nekik se könnyű felnevelkedni, sőt...A fiú mára már felnőtt és több komoly kapcsolata ment már tönkre, mert egyszerűen a család vagy a kötődés megőrjítette. Egyszer komolyabban beszélgettünk és elmesélte, hogy ő irigy az egyik barátjára mert neki meghalt az anyukája. Azt a 12 éves fiút otthagyta az anyukája, lemondott róla pedig mellette lehetett volna, a barátja anyjának viszont meghalt és szinte biztos, hogy ha tehette volna a fiával maradt volna.

Különben megy, biztos nem vagy egyedül ezzel sajnos :(

Én 11 voltam, amikor anyukám meghalt rákban. Apukámmal élek, de vele meg naponta egy sziánál többet nem váltunk. Miután anyum meghalt, mi nem is beszéltünk róla. A halála napján sírtam csak nyíltan és beszéltünk róla pát szót a testvéremmel. Utána úgy éltük az életünket, mintha semmi nem történt volna. Éjszakánként sírtam és magamba fojtottam a bánatomat. Senki olyan felnőtt nem volt körülöttem, aki arra bátorított volna, hogy adjam ki magamból az érzéseimet. Mai fejjel nem értem, hogy anya halálát hogy kezelhette így a család, de akkor én voltam a legkisebb és nem mertem szólni semmi miatt. Alapból félénk lány voltam, anya halála után csak még inkább begubóztam.

Most 18 éves vagyok és úgy érzem mostanra tudom ezt a helyzetet rendesen kezelni. Persze a fájdalom néha olyan szinten felerősödik, hogy legszívesebben élni sem lenne kedvem, de valahogy muszáj erőt vennem magamon.

Rengetegszer vagyok én is féltékeny. Összeszorul a szívem nekem is, amikor valaki az anyukájáról mesél, hogy épp mit csinálnak együtt. Én is látom azt, hogy sokan nem becsülik meg igazán az édesanyjukat. Annyira természetesnek veszik, hogy ő ott van nekik, hogy az anyjuk bármit megcsinál, elintéz nekik. Én meg olyan egyedül vagyok. :( Szóval nem csak te vagy ezzel így.

Szia!

Az én anyukám 14 éve halt meg akkor voltam 6 éve. Igazán fel sem fogtam mi történik, semmi emlékem nincs róla :( Csak ha előveszem a fényképeket. Nekem is nagyon hiányzik és mikor a barátnőimet látom az anyukájukkal akkor olyan rossz. Gondolom magamban milyen jó nekik,hogy él mindent megbeszélhetnek, együtt lehetnek stb. 20/L