Egy nőnek szerintetek is mindig, mindenkor a férjének/párjának kell a legfontosabb embernek lennie az életében?

végigolvasva a hozzászólásokat itt rengetegen keverik a szezont a fazonnal...A legfontosabb,számomra azt jelenti ebben az esetben,hha választanom kellene pl.,hogy kit mentek ELŐSZÖR egy égő házból,természetes,h a gyerekemet szerintem,és nem a férjemet,ha VÁLASZTANOM kell,de ha a gyerekem biztonságban van,visszamegyek a férjemért is,mert ő is fontos és az életem része.Ez "semmi több",csak annyi,hogy a férjemmel közösen döntöttünk úgy,hogy MEGOSZTJUK egymással az életünket,míg azzal,hogy gyerekünk lett,FELELŐSSÉGET vállaltunk az életéért..

Emellett a hétköznapi életben meg mindenkinek megvan a maga ideje,amit kettesben töltünk a férjemmel,amit közösen a gyerekkel,és amit mindenki egyedül.

Férjem sosem panaszkodott,hogy elhanyagolva érezné magát,keveset foglalkozom vele..Tény,h vannak nők,akik miután megszületett a gyerek csak vele képesek foglalkozni,de az én olvasatomban ennek a kérdésnek nem ez az értelme..

Kedves utolsó, senki nem keveri a szezont a fazonnal, lásd a #39-es válaszomat. Az általad említett égő házból - ha semmi mást nem veszek figyelembe, és kizárólag ezt az elvi síkot nézem - a páromat fogom kimenteni először. Akivel igaz, hogy nem mondtuk el szertartásosan, hogy "holtomiglan, holtodiglan, jóban és rosszban" mert hát szertartás-undoritiszünk van, de ettől még így véljük.

(a gyakorlati helyzet nyilván más, ott számít az is, hogy melyik van közelebb az ajtóhoz - mert akkor nyilván őt - az is, hogy az egyik nem tud járni a másik igen - mert akkor nyilván az elsőt - szóval a gyakorlati helyzetben azért a gyakorlati szempontok döntenek első sorban. De elvben a páromat.)

En irtam, hogy mit tennel, ha balesetet szenvednetek es dontened kellene, hogy melyikuket mentened. A peldaban irtam, hogy tok egyforma lenne megmenteni a kettot. Tehat tenyleg az dont, hogy szamodra melyikuk az elso.

Kedves utolso, azert a gyerekednek ne mond el, hogy parodat mentened ki eloszor es utana ot.:S

Azok, akik azt irjak, hogy ne a gyerek legyen az elso, nagyon sarkositanak es nagyon a negativumokat hozzak fel, holott -ahogy az egyik valaszolo is irta-, az eletnek azert van napos oldala, normalis esetben tobb pozitivuma van egy egeszseges csaladnak, tobb jo dolog van benne, mint rossz dolog, maskulonben vagy egy eleten at tarto szenvedes lenne, vagy nem sokaig tartana.

Igen, regen utolso volt a gyerek, "tisztelte" is az idosebbeket, de szerintem inkabb tobb volt a felsz, mint a tisztelet.

Most elso a gyerek es nincs tisztelet...igen, sajnos atestunk a lo tuloldalara: adtam neki erintokepernyos telefont, mert hisztizett erte a 6 eves fiam....helytelennek tartom.

En azt mondom, ha valaki errol az oldalarol latja a kerdest, akkor meg kell probalnunk egyensulyt talalni. En pl most kezdem el neki tanitani, hogy anyu es apu is ember, neha nekik is kell szabadido, neha neki kell varni rank, nem mi varunk ra. 2 eves a kislanyom. Meg kell tanulnia peldaul, hogy anyu eloszor neki segit megenni a levest, de aztan anyu is megeszi a levest, es utana esszuk a masodikat. Turelmet kell tanulnia velunk es a vilaggal szemben.

Adhatunk mobilt-es egyebb elektromos kutyuket akar 10 eves kor alatt, de az olyan legyen technikailag, ami nekik megfelelo. Nem erintokepernyossel kell kezdeni, hanem egy "buta" telefonnal. Vehetunk TV-t a szobajaba, de szabalyozzuk, mennyit nezheti es mit. Szamitogepe is lehet, de szintugy beszabalyozva. Tanulja meg, hogy egyutt eszik a csalad es anyukaek nem az o maradekat eszi, mert mohosagbol tobbet szedett.

Ha rosszalkodik meg kell buntetni (sarokban allas, tv-szamitogep-mobil megvonas) Tanitsuk meg tisztelni a felnotteket.

hmm....érdekes,mármint a szülőszobás hasonlat..De itt nem veszel figyelembe valamit, az anyai ösztönt...ez nem ilyen kitalált dolog,hanem olyan hormonok szabadulnak fel egy nőben szülés után,h a gyermekét meg kell védenie(lásd állatvilág)...Ezt egy férfi nem fogja érezni,nem tudja milyen plusz más az,amikor éppencsak meg sem született a gyereketek és más az,ha már nevelitek x éve,mivel olyan viszont nem nagyon van,h apai ösztön.A férfi akárhogy is szépítjük nem kötődik úgy a gyermekéhez(sőt igazából nem is tudja mit kellene éreznie iránta) mikor az megszületik,mint egy nő.

Amúgy amit írtam,valóban elvi sík,nyilván én is mérlegelném,h hogy ésszerűbb az az égő házas dolog..

De lényegtelen,hogy te mit gondolsz,meg,hogy én mit gondolok,mindenki találjon magának hasonló értékrenddel rendelkező párt,és éljük úgy az életet,ahogy nekünk jó:)

Egyedülálló anyaként mondom hogy a legfontosabb a gyermekem!

Ha lenne párom akkor is ezt mondanám!

Dehogy nincs apai ösztön. Csak nem hormonális úton működik és nem a szülőszobán tör rájuk.

Sőt, anyám mondta, hogy neki kellett néhány nap/hét, mire előjöttek az anyai ösztönök. Addig kötelességtudatból látott el, de nem igazán voltak érzései, ösztönei.

Apám pedig elmondta, hogy neki is néhány hét alatt alakult ki, azt meg saját tapasztalatból mondom, hogy apám előbb feküdne be egy lassan haladó úthenger alá, minthogy nekem levágják egy ujjamat.

A szülői alkalmasság és ösztönök egyénenként változnak, nem nemfüggőek.