Egy nőnek szerintetek is mindig, mindenkor a férjének/párjának kell a legfontosabb embernek lennie az életében?

Tudod kedves #28/#31, ennek a dolognak azért van egy olyan szépséghibája is, hogy az efféle értékrend kizárólag az európai kulturkörben, kizárólag az elmúlt kb 100 évben életképes egyáltalán, máshol vagy előtte egyszerűen kihalt volna az emberiség, ha így működtek volna az emberek. De valóban, itt már az utódokról való gondoskodás nagymértékben társadalmiasult, már a Jókai által emlegetett "meghalató intézet"-ek is megszüntek, MA és ITT már nem áll a "szülőknek még lehet gyerekük, de a gyerekeknek nem lehetnek szüleik" farkastörvénye, tehát egyesek megengedhetik maguknak az ilyen mértékben gyermek-centrikus gondolkodás luxusát.

Csak hát ez minden, csak nem természetes, és persze addig nincs ezzel baj, amíg "vannak ilyen emberek is". Ha a többség kezd így gondolkodni, az viszont egyértelműen lehúzza a demográfiát, ilyen elvárásokra igen kevés pár fog gyereket vállalni...

Talan ez egyenenkent valtozik, de tulajdonkeppen gyakorlatban vallna el valoban a sorrend. Ha hirtelen, abban a pillanatban kellene dontened (reflexbol), akkor derulne ki igazan, hogy ki a fontosabb. Vegyunk egy egeszseges csaladot. Anya, apa es egy gyerek mondjuk. Te vagy mondjuk az anyuka. Balesetet szenvedtek es csak az egyikuket tudod megmenteni. Egyik megmentese se jar nagyobb erofeszitessel a masiknal, egyik sem bonyolultabb, vagy idoigenyesebb, egyiknel se kockaztatod jobban az eletedet. Melyikuket mentened meg? Az osi oszton szerintem a gyerek mellett dont. Miert is vallalnank gyereket, ha nem ezert?

En ugy gondolom, hogy normalis szulo a gyerek mellett dontene, ha el kellene dontenie, hogy parjat, vagy a gyermeket valassza. Vegso soron mindig a gyermek joleteert, bolodogulasaert csinalunk mindent. (jobb allas keresese, kertes haz-tudjon jatszani az udvaron, szebb kornyezet-, etelek es italok megvalasztasa-minel egeszsegesebb legyen-, stb stb...

Ez nem jelenti azt, hogy teljesen elhanyagoljuk parunkat. Normalis, egeszseges helyzetben ugyanannyi idot probalunk meg eltolteni gyerekunkkel, mint a parunkkal, es probalunk hasonloan kedvezni nekik. De mivel a gyerek mindig is kicsi marad-fiatalabb, mint mi-, ezert mindig eloszor az o szemszogebol, az o javara dontunk. Ez teljesen normalis, es ha valaki nem lenne kepes lemondani dolgokrol, az ne is vallaljon gyereket.

Persze mas szeretet fuzodik apukahoz-anyukahoz, megint mas a gyerekhez, de legeslegbelul nem tagadhatjuk meg, hogy az utod az elso (ha nem az lenne, szerintem mar minden kihalt volna ezen a bolygon)

Én csak azt nem értem,mi a fenének kell legfontosabb embert választani? Soha nem gondoltam,hogy a családomban bárki fontosabb a másiknál,hogy lehetne összehasonlítani a férjét/apját/anyját/gyerekét az embernek,mikor teljesen más a kapcsolatom velük,az egyiknek a gyereke vagyok,a másiknak az anyja,a harmadiknak a felesége ..

Én nem tudok választani,és nem is akarok egy család vagyunk és boldogok. nyilván ha választani kellene (ne adj isten) ,hogy melyikünk egyen,akkor a gyerekek lennének a fontosabbak , csak ilyen helyzetben tudom értelmét venni annak,hogy ki fontosabb kinél.

"Az osi oszton szerintem a gyerek mellett dont. Miert is vallalnank gyereket, ha nem ezert? En ugy gondolom, hogy normalis szulo a gyerek mellett dontene, ha el kellene dontenie, hogy parjat, vagy a gyermeket valassza. "

Óriási tévedés, azokban a helyzetekben, amikor van erről több tapasztalat - amikor szülésnél peches esetben felmerül a "mamát vagy babát" - a szülő teljesen egyértelműen, cc. 99%-ban a párját választja. És hát szerintem azok a nők is, akik amellett kardoskodnak, hogy "nekik a gyerek az első", zömmel igen furcsa képet vágnának, ha a szülőszobán a párjuk közölné, hogy "bocs, hiányozni fogsz nekünk, DE első a baba"...