Családotok (apa-anya-gyerekek) lakik együtt szellemi fogyatékos rokonnal? Nem teszi ez tönkre a családi életet, idillt? Hogy bírjátok?

Nálunk nem, de a barátnőméknél igen.

Sokszor voltam náluk és semmi probléma nem volt. Ő is szeret mindenkit és mi is őt. Nagyon jó lelkű ember.

Kétlem, hogy szétzilálná a családotokat...

Jó tanácsot nem lehet adni, én nem vállalnám be, de ezt a döntést a feleségednek kellene meghozni magától!

Neki kellene, hogy az anyai ösztöne felülkerekedjen e testvéri szeretetén. Mert ebben az esetben (még akkor is, ha esetleg a Forrest Gump egy kicsit túlzás) a kettő nem fér meg egymás mellett!

Más meglátogatni néha, vagy gyakran, és más együtt lakni vele!

Néha meg kell keményíteni a szívünket, egy ilyen ember állandó jelenléte meg tudja nyomorítani az egész családotok életét, ezért te felelősségteljesen ragaszkodj hozzá, hogy intézetben kerüljön elhelyezésre, azzal is áldozatot hoztok, hogyha anyagilag támogatjátok.

Mondd meg feleségednek azt, hogy azt is nehéz elviselned, hogy néha ünnepnapokon vagy hétvégén fogyatékos testvére nálatok töltsön pár napot, de ezt még hajlandó vagy elviselni, de ezzel is nagy áldozatot hozol.

Ez attól függ, hogy milyen problémája van az illetőnek. Ahogy mondták ha csak kicsit visszamaradott agyilag, egy kisgyerek szintjén van, down kóros vagy hasonló, az teljesen más mint az, ha esetleges fenyegeti a saját és az egész család épségét. Gondolok itt arra, hogy vannak elborult pillanatai, amikor képes rágyújtani a családra a házat az éjszaka közepén.

Természetes, hogy mindkét esetben ember az illető, de sajnos van olyan helyzet, amikor valaki non stop felügyeletet, akár hosszadalmas vitákat igényel, hogy lebeszélje az ember arról, hogy kitépje a kisgyerekem szájából a cumit, ne bántsa, vagy mit tudom én. Igen is tudomásul kell venni, hogy vannak ilyenek és erre bizony rámehet egy család élete!