Törődjek bele hogy kicsúszott az irányítás a kezemből a férjem elképzelése és a gyerekek miatt? Egy anya "jó léte" nem számít egyáltalán?
Leírnám bővebben, már nem biztos hogy jó kategóriában teszem fel a kérdést. Világéletemben saját magam szerveztem az életemet, ha valami nem fért bele az elképzeléseimbe, nem nyavajogtam, keményen dolgoztam kerestem a kiugrást és nem szenvedtem egy szituációban sem. A férjemmel vettünk egy házat pár éve. Nem jó helyet választottunk mint utóbb kiderült, mivel visszafelé fejlődik a település kb., bölcsit ovit megszüntették. 3 gyerekem van, a nagyobbakat 15kmre levő oviba hordjuk. A legkisebbel még itthon vagyok.Munkalehetőség nuku, szórakozásról ne beszéljünk, semmi nincs.
Bölcsi se lesz a kicsinek. Ha visszamegyek dolgozni akkor fizetős bölcsibe vihetném max.
A házon hitel is van és szocpol is. 3 kicsi gyerekünk van.
A férjem dolgozik (szereti a munkáját) építi a karrierjét, önkénteskedik is.Anyagilag szűkösen állunk, a lakáshitel sok, a rezsi szintén rengeteg (ennek se néztünk kellően utána hogy itt minden nagyon drága, a gáz a villany, a víz). Az autónkon hitel van. A férjem 20 kmre jár dolgozni, az is viszi el a benzint.
Minden hónapban fillérezünk. Hó végén azt se tudom, hogy lesz.
Segítségünk nincs. (nagyszülők nincsenek, illetve aki van az nem jöhet szóba)
Nekem a szakmámban nincs állás, nem is lesz a közeljövőben itt. Ez egy nagyobb város melletti kistelepülés. A városban sincs a szakmámba vágó állás. Eladó lehetnék. Ez nem baj, csak iszonyú keveset lehet vele keresni.
Most ha főállású anya lennék, és mellette 6 órát dolgoznék az utazással és a gyerekek összeszedésével 8-9 órát vesz igénybe, mivel jogsim és kocsim nincs.A bölcsi mint fentebb írtam fizetős.
Anyagilag pedig rosszabbul állnánk vele mint most (még gyeden vagyok) mivel 15 ezer az utazási bérlet.
Felvetettem a férjemnek hogy adjuk el a házat ő erre azt mondta (amiben igaza is van,) hogy pang az ingatlan piac és a szocpol se járt még le és így buknánk rajta.
Amiben szintén valamilyen szinten igaza van, de a szocpol lejárta még 6-7 év.Az ingatlanpiac fellendülése meg még ki tudja mennyi...lehet 15 év. Az nekem így most borzasztó soknak tűnik.
A szomszédságról nem is beszélve, ezt nem részletezném, de vannak konfliktusok, pletyka és állandó rosszindulat.
Tehát a lényeg hogy ha eladnánk a házat akkor albérletben élve a városban rengeteget spórolhatnánk, nem kéne se a kocsi mindennapos használatra se nekem utazási bérlet, a gyerekek is egy helyen és közel lennének.Nem szakadnék 5 fele mire összeszedek mindenkit. A 15 féle közért közül abba mennék ahol olcsóbb valami (korábban mindig úgy spóroltam, most ezt nem tudom megcsinálni egyszerűen örülök ha a helyi méregdrága boltban bevásárolok).
A rezsi FELE annak amit itt fizetünk. Én se készülnék ki idegileg.
De ő ezt nem látja be és valahol értem a szempontjait, de ő reggel elmegy és este7kor hazaér. Sokszor hétvégén sincs itt. Értem és tudom látom hogy értünk dolgozik (is) de én is jót akarok magunknak nem rosszat.
A megoldás tényleg ez hogy itthon ülök, fillérezek szorongok, aggódok, élére állítom a forintot, magamra sose jut semmi, mert ugye a gyerekek az elsők, 6-7-10 évig? Aztán 40-45 évesen mikor már a gyerekek nagyobbak lesznek akkor "kezdek bele" másba?
válasza: válasza:Sajnos megoldást nem tudok mondani, de nagyon-nagyon együtt érzek! Ez szörnyű lehet. :(
Én azt tudom tanácsolni, hogy ne engedd el ezt a témát! Nem úgy értem, hogy mondogasd unalomig, és vesszetek össze, de, mint ahogy te is megérted az ő szempontjait, kicsit a férjed is próbáljon meg a te fejeddel gondolkodni.
Gondolom, nem érzed így jól magad. Azt pedig nem várhatja el, hogy boldogtalan legyél!
válasza:Megértem a dilemmádat. Egyet tehetsz.
Tételesen leírod, hogy mi mennyibe kerül. Ha kell, fillérre pontosan, mindent. Aztán leírod, hogy mi mennyibe kerülne, ha elmennétek albiba. Még akkor is, ha buktok a házon.
Ha ez nem győzi meg, akkor semmi. És akkor még mindig gondolkozhatsz azon, hogy megéri-e egy olyan emberrel maradni, aki totál nem érti meg, hogy mi a gond. És tapasztalat, hogy a rossz anyagi helyzet előbb-utóbb megöli a kapcsolatot is. (ne legyen igazam)
válasza: válasza:Mit is lehet erre írni?
Általában két féle ember van: aki gyereket szeretne, és feláldozza a gyermekeiért fiatalságának 20évét, és aki nem vállal gyereket, de 60 évesen egyedül sírdogál, hogy valaki rányissa az ajtót...
Én azt mondanám, hogy gondolkodj el egy magánovi megnyitásán, akár ismerős, baráti szinten (4-5gyerekkel).
Sztm. még Ők is szívesebben vinnék a gyerekeket hozzád, mint egy hideg-rideg vadidegen 30-csoportos oviba...
Hát mondogathatom én, csak az agyára megyek mint egy házisárkány...:(((
Megpróbáltuk kiadni de a gondja ugyanez vele a bérlőknek is ami nekem, túl nagy túl sok a rezsi és túl messze van a mindennapos bejáráshoz...
Illetve ha nem fizetik pl. a közműveket, lelakják, tönkreteszik, akkor mit csinálunk nagyot bukunk rajta.
Nincsenek balhés rokonaink ismerőseink akikkel fenyegetőzve kitehetnénk a házból a problémás bérlőket pl.
válasza:Amit az első mondott az nekem szimpatikus megoldás, albérletbe menni.
Férjed meggyőzésére csak a saját ötletemet tudom mondani: Írd fel egy lapra ezeket gyűjtsd a blokkokat! Szerezzél TESCO-s penny-s stb újságot és mutasd meg az árkülönbséget! Ha ennyit dolgozik nem csodálom, h fingja sincsen a mai árakról, h egy nagyobb bevásárlóközpontban egy havi nagy bevásárlásnál mennyivel többet lehet bukni vagy nyerni a kisebb és drágább bolthoz képest és csak 1 hónapot nézzünk! Szerintem próbáld meg. 2 hónapig gyűjtsed a blokkokat meg a reklámújságokat! Vagy a neten is megmutathatod az akciókat! Sok sikert!
válasza: válasza:Hát vicces mert itt még a magánovi magánbölcsi dolog se működik mert alig van gyerek, aki van azt meg bölcsibe be nem adnák, pláne fizetősbe...a városban vannak fizetős bölcsik, ovik, oda már nem kell több, így is van amelyik pang.
Nekem is ez a véleményem. Hogy ez a kapcsolatunkra is rámegy. Mindig azzal jön hogy most ő mit csináljon, adja el a saját tulajdont?? Mije lesz akkor a gyerekeinknek, a nagy semmi? Vagy az albérlet?
Hiába magyarázom neki hogy a házat így is 3 felé kellene osztani hiszen 3an vannak.
Az a baj hogy a férjem egy forintot nem kapott a szüleitől útravalóul mindent neki kellett megszereznie a tanulmányain keresztül mindent. És így neki ez a fő cél lebeg a szeme előtt hogy VALAMI kézzel foghatót a gyerekeknek adni.
Értem én, de addigra én beleőrülök ebbe.
Tényleg annyira ciki hogy rájöttem x év alatt hogy ez a hely semmilyen szempontból nem élhető számomra???
Ha nem lennének a gyerekek, vagy nem lennék így ráutalva anyagilag akkor már javában azt szervezném hogyan költözök el.
De így nem tudok mit tenni, ő meg meggyőzhetetlen.
A lista írás miszerint mennyit buknánk-mennyit nyernénk azért se kivitelezhető mert nem tudom megjósolni VALÓJÁBAN mennyiért menne el a ház ez csak egy feltételezés hogy sokat buknánk, illetve ez a tényező hogy ÉN NEM KÉSZÜLÖK ki nem tudom hány forintot ér meg összességében nyilván nem váltható át.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!