Hogy mutassam be a Finn párom, majd mondjam el a szüleimnek hogy kiköltözünk? Nagyon szeretem a barátom és tudom hogy nincsenek hátsó szándékai.

Az, hogy meg igy is lehet "saros" a multja, ez egy dolog. Persze, ha annyi idöt töltöttel kint Finno-ban, nagyon jo szinten beszelsz es ertessz finnül, a környezetet is eleg jol ismered, jo ön-es emberismereted van, akkor Te ezt jobban tudhatod!

Szoval mindez egy dolog, es csak a hsz-om vegen irtam, mint lehetösegkent. A hsz elsö fele miatt is meggondolando, sztem!

Majd ird meg, hogy döntöttel, es hogyan alakultak a dolgok! Szep jövöt, es dönts jol!

00.13.

Én nem vagyok tőled sokkal idősebb (egészen pontosan 22) és imádom a szüleimet, nagyon jó a kapcsolatom velük, világ életemben minden őrült ötletemben támogattak (persze normál keretek között álmodtam mindig). Féltettek, de mellettem voltak és sosem fogtak vissza, hogy ne tegyem, ne menjek, stb. DE! "Ha eléjük állnék egy 40 éves pasival és közölném, hogy heló anyu-apu, ő itt a barátom, nem mellesleg finn, ergo ismerkedni sem tudtok vele, mert nem beszéltek közös nyelvet, de azért szeretetre méltó papa maci, jaaa és el ne felejtsem két hét múlva költözök hozzá, pedig csak féléve ismerjük egymást, de ez a mindent elsöprő szerelem, én tudom..." Akkor gyanítom nekem sem borulna édesanyám a nyakamba, hogy milyen okos és ügyes leány vagyok. Sőt, azt is gyanítom, hogy az első 3 napot végig zokogná, hogy hol rontotta el.

Ezeket be lehet adagolni szépen lassan. Anya, apa összejöttem egy pasival, szeretném ha megismernétek, de idősebb nálam. Rendben, lassan megemésztik...

Anya, apa boldogok vagyunk x ideje szeretnénk összeköltözni, erre a legalkalmasabb hely a munkája miatt Finnország lenne, nekem is több lehetőségem lenne ott. Rendben ha megértők, ezt is megemésztik. Így egyszerre a nyakukba zúdítva viszont elég valószínű, hogy nem fognak rajongani az ötletért.

Miért nem lehet, hogy először csak egy hónapra mész ki hozzá? Hazajössz, elgondolkozol az élet nagy dolgain, majd visszamész újabb 1-2 hónapra. Alig ismeritek egymást, miért kell rögtön odabútorozni egy relative idegen férfihoz? Ha ti és a szüleid is úgy látják, hogy ez így kiválóan működik, akkor ők is nyugodtabbak lesznek, ha végleg költözöl, te is biztos lehetsz abban, hogy megy az együttélés!

32-es vagyok. Utolsó válaszoló révén még eszembe jutott, hogy nem egy magyar házasság kezdődött úgy, hogy "ismerem, tudom, hogy sosem tenne olyat, ami nekem fáj". Aztán eltelt 5-10-15 év, és már részegen hazaérve nagykéssel kergette körbe az asszonyt házban a férfi. Sajnos ilyen közvetlen közeli családban is előfordult. Olyan is, hogy hajnali 4-kor ment egy rokon rendőrséggel karöltve látleletet vetetni, majd tiltó határozatot kérni, úgy összeverte a feleségét az éjszaka közepén az ember.

Szerinted, amely házasságok így végződnek, azok azért vannak, mert ezen nők elfogadták, amikor kimondták az igent, hogy a párjuk ilyen? Nem...

Viszont amíg van ismerősöd, akihez mehetsz, ha baj van, ha tudod a rendőrök telefonszámát, ha eltudod nekik egyáltalán mondani érthető nyelven, hogy mi történt, stb stb. Akkor egy kicsivel nagyobb biztonságban érezheted magadat! Biztosan nem költöznék ilyen hamar, de ezt már leírtam. Gondolom olyan sokat nem is találkoztatok eddig.

Ha gyerek lesz és szétmentek, valószínűleg a büdös életben nem költözhetsz haza gyerekestől, mert ő nem fogja engedni. Nem hamarkodnám én ezt ennyire el! Fiatal vagy, hova rohansz?

Következő kérdésed itt valami ilyesmi lesz:

A párom 20 hetes terhesen elhagyott, most mit tegyek?

Jellemző lenne...

Oké. Tehát. Nagyim 19 volt, mikor nemhogy összeházasodott, de várandós volt a 40 éves nagypapimtól. Nagyon szerették is egymást papám élete végéig, Mamikám még él hál isten. Tehát a korkülönbség ne tartson vissza.

Finnország király hely, éltem kint. Menj nyugodtan. Arra vigyázz, hogy hazafele repjegyre legyen pénz. Bármi történik, AKÁRMIKOR felállhatsz és hazajöhetsz. Nem igazán kockáztatsz semmit. Nem rosszabb ez, mint Győrből Debrecenbe költözni, aki károg, hogy "idegen ország meg kultúra meg stb." az nem tudja, hogy ott klasszisokkal műveltebb és normálisabb a társadalom. A földhöz csapkodnám magam ha fele olyan lenne itt is... mindegy.

Én nyíltan megmondanám Anyukámnak mert ő elég nyitott. Azt is lazán vette, mikor anno közöltem vele egyik napról a másikra, hogy felmondtam és Amerikába költözök a szerelmemhez, akit ismertem 5 hónapja. :D A Te esetedben azt javaslom, hogy add elő, hogy kimész szerencsét próbálni, mert beszéled a nyelvet és az itthoni helyzet miatt inkább ott kezdenél valamit. Amikor kint vagy x ideje, akkor megmondod, hogy találkoztál a Mikko-val és nagyon szeretitek egymást, összeköltöztök. Anyád helyében még boldog is lennék, hogy van aki kint segítse a lányomat a helyi ügyekben, vigyáz rá. Jó, nyilván ragaszkodnék hozzá, hogy tudjam hol laktok, kérek a fószerről fotót, minden létező személyes adatot. Ez így humánusabbnak tűnik, és elkerülhető a balhé. Nem is nagy hazugság csak féligazság.

Nem vagyok Tőled sokkal idősebb (24, majdnem 25), de abban egyetértek az egyik előző válaszolóval, hogy ha ilyen radikális változásra kész vagy, akkor ne csináld már össze magad anyu-aputól... most akkor van vér a pucádban ehhez az egészhez vagy nincs?

Drukkolok!!! :)