Elköltöznél -e a gyerekeiddel egy élhetetlen városból, ha a férjed oda köti a munkahely és ő ott marad?

Én is így vagyok hogy EZ AZ EGY életem van!!! Miért kéne beletörődjek??? Én tűrök évekig itt akkor utána pedig ő tűrjön értem. Szerintem ez így korrekt. Szeretem a férjemet, szerencsére ő is engem így a kölcsönösséget ő is érzi, győzködnöm kell ugyan de keresgél ő is máshol és ha akad valami lehetőség miattam meg fogja próbálni akkor is ha neki könnyebb lenne maradni a már megszokottban.

Én megértelek. Szerintem egy városban lakunk (Ózd)és egy cipőben járunk. Utálok itt lakni, már az utcára sem szívesen megyek ki, szinte bárhová nézek csak szegénység, meg ezek az emberek..... Párom részéről nem sok esélyt látok a költözésre, ugyanis imádja a szüleit és nem hiszem, hogy itt hagyná őket. De én szabtam magamnak egy határidőt: a kisfiam most egy éves, de már nem ide szeretném beíratni óvodába. Addig is gőzerővel tanulom a németet, ugyanis nagy vágyam egy osztrák határ melletti faluba költözni. Muszáj nézni a gyerekek érdekeit, ebben a városban nekik sincs jövőjük! Egyszerűen nem akarom, hogy ilyen emberek közé járjon iskolába. Dunántúli a családom egy része és igenis irigylem őket, azért ott teljesen más az élet. Szóval szerintem próbáld meggyőzni a férjedet, ha itt jó beosztásban van, biztos, hogy ott is találna állást. Csak halkan mondom, hogyha nem hajlandó rá, akkor lehet, hogy elgondolkoznék rajta, hogy egyedül is belevágok.

Nálunk ugyanez van, bár nem lepukkant város, nagyon szép, de nincs munkám itt. A férjemnek van egy fix munkahelye, meg a családja akiket nem hagyna itt. Nekem itt senkim nincs, nagyon magányos vagyok, de ő nem akar lépni. Pedig én külföldre szeretnék költözni.