Család-párkapcsolat-ex barátnő. Mit lépjek ilyen helyzetben, ha kell egyáltalán?

Kicsit talán bonyolult, és lehet, hogy hosszúra is sikerül, de megköszönöm, ha elolvasod, és hozzá szólsz egy-két gondolattal.

A felállás a következő: A párommal fél éve vagyunk együtt, nagyon harmonikus kapcsolatban. Ő, az Édesanyám (a kapcsolatunk kezdete után néhány héttel helyezték át), és az ex barátnő egy helyen dolgoznak. A párom és a barátnő külön-külön szakban, az Édesanyám fixen, így váltakozva mindegyikőjükkel egy műszakba kerül.

Annak idején az egész terület egy nagy baráti társaság volt, ami egyrészt megbomlott, miután ők szakítottak, másrészt szétszéledt, és jöttek-mentek a lányok/asszonyok, ő és egy idősebb úr az egyedüli férfi a társaságban.

Csúnyán ért véget a kapcsolatuk, gyakorlatilag a barátnő egyik pillanatról a másikra 4 év után átköltözött az egyik közös baráthoz, mert titokban összejött vele.

Hónapokig egymáshoz sem szóltak a munkahelyen, miután a párom letisztázta magában a dolgot, és mert műszakváltáskor kommunikálni kell, kiegyeztek abban, hogy munkakapcsolat szinten beszélni fognak egymással.

Igen ám, de néhány hete panaszolta, hogy közös ismerősöktől hallotta, a leányzó azzal henceg, ha akarná, úgy is bármikor visszaszerezhetné, és ez a pletyka neki most mennyire megalázó.

Anyukám egyéb okokból most először került a lány szakjába, ahol annak barátosnői folyton rólam/rólunk érdeklődnek nála; hogy vagyunk, hogy nem vagyunk, milyen a kapcsolatunk, stb...

Mára eljutott odáig a dolog, hogy fennhangon beszélte mindenki előtt, jövő héten elmegy a Páromhoz, és befejeztet vele egy melót, aminek még a kapcsolatuk alatt kezdett hozzá. Legnagyobb problémája az volt, hogy a jelenlegi pasija épp váltott szakban lesz vele, nem tudja elvinni, buszon nem tudja elcincálni a cuccokat, úgyhogy ki fogja majd őt elvinni hozzá...

Nem vagyok féltékeny típus, mindig azt vallottam, a másik lelkiismerete bánja, ha nekem fájdalmat okoz, de bevallom őszintén, feláll a hátamon a szőr, ha (ilyen fennhéjazó kijelentések után, hogy bármikor visszaszerzi) elmenjen hozzájuk, és szépen tegye ott magát, a pasija nélkül, tök egyedül (adott esetben kettesben Vele).

Gondolom menni fog, mert a konkrét nap is ki van tűzve, bár én nem hallottam még hírét (külön szakban vagyunk éppen, nem találkoztunk vasárnap óta, csak sms, rövid telefon), ha így van említeni fogja, mert így, ilyen közeg által úgy is kitudódna, és egyébként sem szokása titkolózni (amennyire én tudom:D).

Mostanában egyébként is sok fejfájást okoz a leányzó, Anyukám többször is említette, hogy műszakváltáskor is teszi magát a srác előtt, direktbe most Anyus előtt nyomatják a Párom témát, amit nem igazán tudok mire vélni.

Valahol úgy érzem azért csinálják, hogy esetlegesen feszültséget szítsanak köztünk, aztán jót röhögjenek rajta, valahol meg rettegek attól, mi van, ha tényleg be akar kavarni, mert elég eszelős egy nő. Ismerem régebbről, azelőttről, hogy tudtam volna egyáltalán a Kedves létezéséről.

Nem tudom, kell-e aggódjak, mit akarhat ez a nőszeszély, és kell-e egyáltalán beszélnünk arról, hogy félek, elveszíthetem egy ilyen szitu miatt.

Látom, hogy ez Édesanyámnak megalázó (és mondja is), és rettenetesen nehéz a helyzettel bármit is kezdeni, mert engem is félt, és a kapcsolatomban sem akar turkálni, mert amúgy imádja a fiút (ahogyan az egész családom, és természetesen én is), de úgy érzem ez felett nem lehet csak úgy elsiklani, mert az sem jó, ha így magamban őrlődöm.

Tulajdonképpen csalódtam eleget már ahhoz, hogy azt mondjam, bármennyire is szeretem, hosszú távon egy ilyen kínkeserves dolog ne kelljen, akkor sem, ha belehalnék nélküle, de nyilván nem tilthatom el tőle, az a leggyerekesebb megoldások egyike lehet. De mit tehetnék? Mit lehet tenni ilyenkor, hogy senki ne bántódjon meg, és én is megnyugodhassak? Hosszútávon persze, nem csak az aktuális hozzá készül téma miatt.

24L