Szüleim miatt elveszítem a párom mit tegyek?

sajnos a 2 család között rómeó és júlia helyzet van (imádom páromat meg a családját de viszont ők utálják a szüleim ahogy ők is páromékat viszont engem imádnak a szülei), párom 21 éves (egyik válaszolónak mondom) akivel nagyon szeretjük egymást de ha azzal jövök neki hogy "hagyd majd kifizetem neked a -pl:- kártya feltöltésed" akkor kiakad: látod megint azzal jössz hogy van pénzed megteheted! nem hagyja h bármit is fizessek inkább szenved vagy kinlódik a pénz szerzéssel de nem hajlandó kérni tőlem.

többen is felhoztátok azt hogy mennyit költenek rám... hát közlöm hogy én világ életemben túrkálós ruhákat szerettem hordani, nem vagyok igényes ruhák terén divathoz sok mindent nem konyítok de nem is izgat és nekem ilyen csillivilli flitteres miniszoknya meg toppok halmaza egy magassarkúval nem kell... az én stílusom egy bőgatya v halász 1 egyszerű póló vagy topp eddzőcipő (40 fokban papucs v mezitláb) azt hellósya. szóval a ruháim évente kb 2000Ftt tesznek ki és valóban van 3 szekrénnyi ruhám de kb olyan 10-15 db-t hordok belőlük. vannak elegánstól elkezdve minden amiket örököltem és az elegánsak közül 1ik sem volt rajtam ahogy valódi arany nyakékem sem pl. (el is akarom adni ezeket a ruhákat meg holmikat) tekintve hogy napi kajám 2-3 szenya vagy haverokkal bedörrentünk 1-1 hambit néha így a havi kajám sem több mint a ruháim ára. kiruccanáshoz viszont sosem viszek pénzt mert minek? szóval zsebpénzt sem kapok nem is kérek. ha valamit igénylek akkor azt külön szóvá teszem itthon és elbírálásra kerül hogy megéri e megvenni vagy sem. maximum heti 2 doboz cigit veszek. ami még rendszeres dolog.

gyermekkorom nem volt a szüleim sosem voltak otthon szinte mert dolgoztak mindíg.. anyámmal iszonyatosan rossz a viszonyom ahogy apu és anyu közt sem jó. nekem ez a "családi xy" az kimaradt, és mikor páromék elmennek családi kiruccanásra és utánna elkezdi elmesélni én csak nézek mint borjú az új kapura, ebből ő leszűri hogy nekem aztán mondhatja én nem tudok ehhez mit fűzni mert nincs tapasztalatom. utánna elkezd ordítozni hogy begyöpösödött faszok a szüleim mert alapvető dolgokat vontak meg tőlem...

3x akkora a házunk mint az övéké és nem érti mi tetszik nekem abban a kis pici házikóban ami nekik van... őszintén én sem értem nekünk van egy dupla udvarunk 2 garázs klíma emeletes mindennel felvan szerelve (kivéve medence :'( ) de nem szeretem annyira....

valaki mondta hogy össze vagyok zavarodva nos ebben van valami.. sosem éltem úgy hogy ne lett volna pénzem pl 1 új telóra ha ezt megunom... (többnyire megdolgoztam a pénzért hogy telót vehessek)és ez jó érzés.. de elképzelni az ő helyzetét merőben megrémít de kíváncsi lennék rá milyen.. olyan egyszerű "paraszti életre" vágyom de mégsem akarom eldobni azt ami most van. nem is éppen az anyagi helyzet az elsődleges gond mert ebben eddig is meg tudtunk egyezni + én alapból jobban vonnzódom a "józan paraszti" világhoz mint ehhez.. sokkal inkább azt nem tudom hogy érjem el hogy anyáék ne tegyék tönkre a kapcsolatomat.

imádom párom ő is engem de ezt már mondtam, viszont a szüleim mindenbe beleszólnak: legközelebb ne így csináld mert nem illik! párommal többnyire hátradőlünk a kanapémon én a fejem a melkhasára teszem és így pihizünk de miután elmegy mindíg kommentálják a szüleim hogy gusztustalan amit művelek meg udvariatlan. viszont párom meg olyan hogy fosik az illemre meg arra h mi az udvarias velem szemben. oks kinyitja előttem az ajtót de ezért többnyire megharapom mert utálom ha ilyen velem a haverok közül bárki is. nem szeretem ha udvariaskodnak velem meg azzal jönnek hogy "de hát lány vagy". és ezt sem szeretik bennem a szüleim. legyek büszke arra hogy a nevüket viselhetem és hogy 1 ilyen gyönyörű 17 éves nővé értem hordjam fent a fejem és kerüljem az "utca gyerekeket", csak nekik rossz hír hogy páromék is un. utca gyerekek.

na de lényeg a lényeg hogy az a gondom hogy párom nem szereti ha kihasználom a jómóduságom előnyeit vele szemben , utálja hogy a szüleim ilyen "fennhangon" élnek hogy jobbnak tekintettik magukat mert jobban élünk az átlagnál... és azt is hogy ő a szüleim szemében csak 1 jöttment utca gyerek. és ezek miatt nagyon sűrűn idegeskedik mérgelődik + még az anyagi gondjuk. és félek hogy ezek miatt elveszítem őt.. néha azzal jön hogy: talán elkéne hagynod mert sose leszek olyan amilyenek ti, nem tudok neked mindent megvenni egy olyan lakást nyújtani mint a tiéd és nem vagyok olyan művelt amilyennek elvárnak a szüleid. állandóan veszekszünk mert ő felkapja az agyvizet ordítozik meg dühöng én meg megpróbálok kiállni magamért meg a családomért (még úgyis hogy nem vagyok velük boldog) aztán a végére egymással ordítozunk és utánna mosolyszünet van.. de minden nap összeveszem a szüleimmel arról hogy párom mennyire gáz meg "bunkó paraszt" és olyankor páromat védem meg de anyumék már unják hogy vele vagyok.. szóval nem tudom. de végtére is nem akarjuk egymást elveszíteni. most az van tervben hogy hamarosan 18 leszek hozzájuk költözöm és a vagyonunk rám eső részével szállok be az ottani anyagiakba. szerencsére én nem vagyok költséges. a szülei is jobban szeretnék ha nem itthon kinlódnék hanem végre kijutnék abból amiben nem akarok lenni