Életképtelen vagyok, mert a szüleim mindig mindent
eldöntenek helyettem, ki akarok ebből törni, hogyan?
Most meg tőlünk várod, hogy döntsünk helyetted?
2012. júl. 12. 22:00
Hasznos számodra ez a válasz?
Mit kell leszólni? Nem ezért írta ki a kérdést! Ha nem tudsz jót írni ne írj semmit! A kérdésre pedig... A szüleid csak azt akarják ,hogy gyerek maradj próbálj beszélni velük és ha nem megy fokozatosan ismertesd velük a tényt ,hogy már nem vagy gyerek. Ha akarják ,ha nem.
2012. júl. 12. 22:03
Hasznos számodra ez a válasz?
3/14 A kérdező kommentje:
Mindenről, de szó szerint mindenről ők döntenek, ami az életemmel kapcsolatos.
El szerettem volna menni szezonmunkát vállalni, kapálni, hát nem, nem lehet, mit képzelek, nem nekem való az, majd meglátom, hogy leégek, majd kifulladok 10 perc után, és előbb-utóbb engem is meggyőznek, és elhiszem, hogy tényleg így lesz. És ez mindennel így van. Minden önbizalmam elvész így, már egy nagy, tehetetlen semmirekellőnek érzem magam. Egyetemet is ők választottak nekem, hiába próbáltam a sarkamra állni, egyszerűen nem tudtam, addig győzködtek, addig manipuláltak, míg be nem adtam a derekam. Most amiatt is szenvedek.
Hány éves vagy? És miért gondolod, hogy életképtelen vagy? Biztos vagyok benne, hogy ha rá leszel szorulva, képes leszel önállóan is dönteni. A szülei mellett elkényelmesedik az ember, de ez korántsem jelenti azt, hogy képtelen lenne egyedül megélni. Hihetetlen energia és kreativitás képes felszabadulni az emberben szükség esetén. Ha jól érzed magad otthon, emiatt ne aggódj! Ha meg úgy érzed, hogy elnyomják az igazi személyiségedet, akkor pedig próbáld meg nap mint nap meglepni őket valami újjal, amit addig nem is feltételeztek rólad. Idővel leesik nekik, hogy felnőttél. :)
2012. júl. 12. 22:05
Hasznos számodra ez a válasz?
5/14 A kérdező kommentje:
Az a baj a mi családunkkal, hogy ők túl konokok, én pedig túl gyenge jellem vagyok.
Ha egyetemista vagy, akkor huszonéves lehetsz, ergo felnőttél. Azért tartanak gyereknek, mert az engedélyüket kéred mindenhez. Én ennyi idősen nem kérdeztem volna meg, hogy mehetek-e szezonális munkára, egyszerűen eltűntem volna reggel, este meg elmeséltem volna, ha kérdezik, hogy kapálni voltam.
2012. júl. 12. 22:08
Hasznos számodra ez a válasz?
7/14 A kérdező kommentje:
Meg aztán ott van az is, hogy mindig mindenről tudni akarnak. Nem mehetek el úgy egy barátnőhöz, egy ismerőshöz sem, hogy ne kérdeznének ki, miután visszatértem, hogy mi történt, de miről beszélgettünk, de mivel kínált, de biztos, hogy rendes volt hozzám, s hiába próbálok szabadulni, addig csüngnek a nyakamon, míg részletesen mindenről be nem számolok. Én ezt nem szeretem, szeretnék saját életet, titkokat, nem szeretnék mindent az orrukra kötni, de addig gyötörnek...
Ám 19 lány vagyok.
Az teljesen természetes, hogy a szüleid érdeklődnek afelől, hogy mi történik veled, de a valóságból annyit mondasz el nekik, amennyit te akarsz. Titkolózni csak kisgyerekkorban szokás úgy, hogy "nem mondom meg, bebebeeee", felnőttként csak lazán átsiklik az ember a dolgok felett. Ha például megkérdezik, miről beszélgettél a barátnőddel, akkor annyit mondasz, hogy semmi jelentős nem maradt meg benned, csak csevegtetek.
2012. júl. 12. 22:19
Hasznos számodra ez a válasz?
Egyke vagy?Leírom az én helyzetemet.Én próbálok kiállni magamért,ezért folyton konfliktus van itthon,de még így is leszólt egy csomó ember,aki ismer,hogy befolyásolható vagyok.És tényleg nem tudok kiállni a véleményem mellett,néha úgy érzem,hogy nincs is saját véleményem,talán még igazi,kifejlett személyiségem sincs.Ez azóta is fáj.Azt mondják sokan,hogy ez önbizalomhiány.Lehet,nálad is ez van.Nem tudom,hogy törj ki,még nekem sem sikerült.Nem tudok felnőni.
2012. júl. 12. 22:20
Hasznos számodra ez a válasz?
10/14 A kérdező kommentje:
De ők olyan választ nem fogadnak el, hogy semmi érdekes nem történt!!! Ők mindenről tudni akarnak A-tól Z-ig!!!
Kapcsolódó kérdések:
válasza: