Hogyan tartsak rendet ilyen család és nyomorgás mellett egyedül? 14/L

Kedves 2ik válaszoló!

Ne hidd hogy a gyámügy ann yira foglalkozik a gyerekekel. Örülnek hogy az anyjuknál vannak és nem az állam kell "felnevelje" őket.

Nagyon sok mindent leírtak már előttem, hogy milyen lépéseket tehetsz, én is csak ezeket tudnám javasolni neked. Egy dolog jutott még eszembe anyukád gyűjtögetésével kapcsolatban. Bár nem megoldás, de legalább nem dől rád a polcok komplett tartalma ha leveszel valamit. Szerezz dobozokat. Bármelyik boltban kérhetsz, szoktak adni. A csetreszeket szépen bedobozolod, akár feliratozhatod is, hogy miben mi van. Nem a legjobb megoldás, elismerem, de talán így anyukád is megnyugszik, hogy nem dobtál ki semmit, viszont így könnyebben lehetne tárolni a dolgokat. Nem tudom pincétek, padlásotok, tárolótok van -e? Vidd ki oda. Bocsánat ha olyat mondok amit már próbáltál. Nem lehet könnyű így élni. Fogadd meg az osztályfőnököd tanácsát és tűzz ki célokat magad elé. Sikerülni fog.

Remélem hallgatsz a többiekre és kérsz segítséget valahol, mert ezek tényleg nem a te feladataid amiket leírsz. És nem az a baj, hogy segítesz a családodon, de így soha nem hagyhatod majd őket magukra, mert nem lesznek képesek maguk elintézni amiket most te csinálsz. Gondolj bele, hogy szeretnél -e életed végéig ott élni, így, mert ha nem lépsz valamit nem lesz később sem esélyed. Ugyan ezek fognak visszatartani, amik most. Általában az ember nem mond ilyet egy 14 évesnek, de te vagy a legfelnőttebb a családban. Viszont nem a te dolgod ellátni őket. Kérlek gondold ezt át. Ha nem kérsz segítséget soha nem fogsz tudni elmenni onnan és soha nem fog megváltozni semmi.

Kedves Kérdező!

Először is szerencsémre fogalmam pontosabban tapasztalatom sem lehet arról amit átélsz. Szerencsémre és köszönettel ezúton is szüleimnek.

Nagyon tisztellek így 32 évesen is azért,hogy nap mint nap kitartasz és törekedsz. Szinte hihetetlen és gyermeki erővel küzdesz az ellen amiben nap-mint nap vagy és élsz. Kívánom Neked,hogy legyen kitartásod és hited addig megtartani ezt a szemléletedet amíg lehetőséged lesz változtatni az életkörülményeiden.

Egy gyakorlati javaslat amit Te magad is megtehetsz: Keresd meg a területileg illetékes Családsegítő Szolgálatot. Ők államilag fenntartott intézmény és képzett, nyitott és melegszívű emberekkel beszélhetsz őszintén problémáidról. El mondhatod nekik problémáidat, és közösen találhatok rájuk valamilyen megoldást. Fontos,hogy lássák: Te nem akarsz "elveszni" ! Nem kell megijedni ha esetleg felajánlanak egy nevelőszülőknél való ideiglenes vagy végleges elhelyezést. Ezt fontold meg! Ezzel nem fogod elhagyni a családodat de az állam így segíthet abban,hogy a tanulmányaid alatt(max.21-éves korodig) rendezett körülmények között, egészséges(-ebb) közegben telhessenek mindennapjaid! Ezzel nem hagyod el őket! Hiszen akkor látogatsz haza és akkor látod Őket amikor csak szeretnéd! Így viszont ebből a közegből kimozdulva lehetőséged lesz arra,hogy olyanná válj aki lenni szeretnél. Olyanná legyél aki sokkal többet segíthet testvérinek és édesanyádnak! Lehetőséget kaphatsz arra,hogy ne "daráljon be" ez a jelenlegi élethelyzet!...és még sok mindent kitalálhattok együtt!

Valamint az iskolában is kaphatsz segítséget! Javaslom ha ezt választod akkor fordulj bátran az "ofőd-höz"!

Anyukád: valószínűleg "gyűjtögetésének" az oka pont a szegénység...ami másnak szemét Ő abban is potenciális értéket lát. Ennek hosszan taglalható pszichés háttere van...Ő/Ők nem fogják már soha azzal a szemmel látni a világot mint Te/Ti! A te dolgod "csak" annyi,hogy szeresd! Se nem több se nem kevesebb!

Kitartást és sok-sok sikert(de mindenhez ám! :-) )!!!