A családom miért mondja hogy "Egyedül fogsz maradni"? 23 éves vagyok.
Még ha tényleg egyedül is maradnál, a kertes házat akkor is el lehet adni és beköltözhetsz a városba!...
Ne hagyd, hogy beléd dumálják : csakazértis járj el szórakozni, járj emberek közé, ki tudja mikor bukkan fel egy olyan fiú, akivel megértitek majd egymást?!... :-))
szerintem nem attól kell tartanod hogy egyedül ott leszel a házban neked kell rendben tartani mert gondolom most is segítessz ebben ha van munkád eltudod tartani magad,
sokkal nagyobb gond hogy elszigeteled magad az emberektől, mit csinálsz ha már a mamáddal se tudsz beszélgetni, ezen kellene mihamarabb változtatni mert csak rosszabb lesz
Holnaptól törekedj arra hogy kevésbé legyél antiszoc, járj többet emberek közé mosolyogj ha szólnak hozzád kedvesen válaszolj.
hol laksz amúgy?
Budapesten lakom a 17. kerületben, kertvárosi környezet.
Én amúgy mindig visszahúzódó voltam, habár voltak mindig barátnőim, néha el is jártunk szórakozni stb. de ők átmentek ilyen lerészegedős stílusba (anno a gimiben, de pl most is) és mivel nekem apám alkoholista volt, én ezt az életmódot nem szeretem. És így szép lassan lemorzsolódtam, most meg már nem is beszélünk. Illetve van 1 barátnőm vele néha eljárunk moziba meg ilyesmi, de neki meg van pasija és így ritkán találkozunk.
Meg most nem akarok nyafogni de annyi sz*r dolog történt velem (anyám 5 évig tartó rákos szenvedése, apám betegsége) hogy ezek nagyon rám nyomták a dolgot, és volt már hogy valaki azt mondta hogy "Milyen szép színű a szemed, csak kár hogy olyan szomorkás" és hiába van jó kedvem, nem vagyok egy ilyen depressziós alak, meg szoktam viccelődni stb. de mégis van bennem mindig valami komolyság/szomorúság.
a másik kérdés: te egyedül szeretnél élni?
nézz magadba és válaszolj rá őszintén. és majd úgy alakítod az életedet!
23 évesen csak ne parázz!
Az is milyen dolog már, hogy azt kalkulálgatják, mi lesz veled majd!
Ne zárkózz el az emberektől, munkahely, művelődési ház, templom, klubok, annyi minden van!
Kedves Kérdező . 27n vagyok, én szívesen beszélgetek veled ha van kedved.átérzem a dolgot, és az nagyon szimpatikus hogy van egy értékrended.
iszonyat teher ez a versenyszellem el nem fogadás-a kortársaimon látom hogy szenvednek. Nem olyan egyszerű megszűrni a kapcsolatokat ,és tényleg azokkal lenni akivel az ember igazán jól érzi magát. mostanában én is ha tehetem magányomban vagyok,mert az ad nyugalmat. aztán ha újra összeszedem magam nyitok a mély érzésű felszínen túllátni akaró emberek felé.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!