Nem védtem meg a lányom, és bűntudatom van?

A sztori röviden annyi, hogy mentünk haza kerékpárral, gyerköcöm, a gyerekülésben(3 éves múlt). Vidámak voltunk jól éreztük magunkat, az autóút jobb szélén kisebbségi személyek mentek tömegben, (szoktak házalni, hogy vackokat árulnak) na ott mennek az út szélén és kiabálnak egymással, hogy menjenek már, hátul a sort egy kb. 7 éves lány zárta, mocskosak koszosak voltak. Hallom , hogy az anya hátraszól, a gyereknek aki sipákolt, hogy fejezze be inkább a közlekedésre figyeljen, (hisztizett hogy fáradt ő nem sétál tovább)mert jön egy biciglis..én kb 2 mp. múlva értem oda, és az autóút bal szélére teljesen kihúzódva kerültem őket ki, hogy volt köztünk kb. 3 méter, pont beszéltük a lányommal, hogy szeretne e fagyizni.. erre hallom, hogy a sor végét záró rom.a gyerek elkezd óbégatni, hogy a rák enné meg a lányod beléd, ott abban a bicigliben.. én köpni nyelni nem tudtam, de ugye mi közben gurultunk a cangával tehát haladtunk, teljesen kiakadtam, visszanéztem rájuk, enyhén rosszalló fejjel, de nem szóltam semmit és elhaladtunk. Utolag bánom, hogy nem küldtem el a pic,.sába őket. De nem akartam ott az út szélén csúnyán beszélni, de otthon teljesen kiakadtam. HOgy jön ahhoz, hogy az én ártatlan kislányomnak ilyet kívánjon, jó a lánykám ebből nem észlelt semmit.. de a gondolat.. hogy ilyet kívánt neki.. Visszakelett volna szólni, hogy egye ki a rák neked te rosszindulatú?? nem tudom, ott azért nem is izéltem mert mondom itt a kúltura.. "anyuci is igy beszélt, akkor mit várok a gyerekétől??" mert hallottam , hogy egymással is igy beszéltek.. de most komolyan mit ártottunk mi nekik?? még csak rájuk sem néztünk, ja és bizony eléggé elgondolkodtatot, én soha nem voltam ilyen, hogy r.oma ellenes de ez eléggé megrázott.mit kelett volna, mi a helyes? tudom a lányom nem érti, nem is mondtam elötte, de este rágott a bűntudat.. hogy ez olyan mintha nem álltam volna ki érte.