Mit csináljak? Megőrülök a családomtól 15/L
15 éves vagyok és kikészítenek a szüleim.Bármit csinálok,az úgy nem jó nekik és csak veszekszenek velem.Van egy 4 hónapos húgom,aki folyton csak sír,ha nem látja anyát és már ebbe is beleőrülök,hogy egy éjszakát nem tudok gyereksírás nélkül végig aludni.Tegnap is azért kezdett el velem veszekedni anya,hogy tegyem be a húgom szekrényébe a ruháit,de mondtam neki,hogy az nem az én dolgom és elmentem itthonról.
Ők akartak gyereket,akkor ne én tartsam már rendben őt és a cuccait.Többet vagyok a barátomnál vagy a barátnőimnél,mint itthon,mert már nem bírom az állandó veszekedést.Meg pl. anya pár napja közölte velem,hogy olyan vagyok,mint egy ri***c,amiért hagyom,hogy a barátom ajándékokat vegyen és meghívjon mindenhová és mert megtudta,hogy lefeküdtem vele.Mikor mondtam neki,hogy talán azért hív meg mindig a barátom és vesz meg nekem elég sok mindent,mert ők semmire nem adnak pénzt és a barátomék elég jól állnak anyagilag,akkor elkezdte mondani,hogy ne beszéljek vissza,mert úgy pofon vág,hogy nem lesz kedvem visszaszólni.
Itthon rendbe teszem mindig a szobámat,elmosogatok magam után,szóval amihez nekem van közöm,azt megcsinálom.
Apa nincs olyan sokat itthon,szóval vele inkább hétvégén veszekszem,de az anyám idegbeteg.
Muszáj reagálnom,pedig nem akartam..Hogy lehetsz ilyen???Úristen..
Csak azt mosod el,amihez közöd van.Ki mos rád??Szoktál otthon enni?ha igen,akkor te veszed?
Nekem FÉLtesóim vannak-2-fiú.Mikor én voltam 1 éves,akkor ők voltak kamaszok..Szó nélkül vigyáztak rám,szerettek..Mikor nagyobb voltam, elvittek ide-oda.
Ők most 35-36 évesek,én 20/L.
Nem ítéllek el téged, bizonyos szemszögből a te helyzeted is érthető. Most vagy fiatal, úgy érzed nem köthetnek meg és nem kényszeríthetnek rád semmiféle dolgot a nagyon kötelező teendőkön kívül. Ha csak egy egy napot nézünk, akkor jogos. Nekem sem lenne kedvem tiniként a tomboló hormonjaimmal, a hullámzó kedvemmel és egyéb érzelmi szárnyalásokkal és bukásokkal együtt még elviselni egy bömbölő kiszolgáltatott kisgyereket. Ez a most. De gondolj bele, még mindig 15 éves fejjel: ti egy család vagytok, anyád apád eltart, ők a felnőttek elképzleni sem tudod még milyen az mikor az ember az utolsó szabad percét is a gyerekére áldozza (mindegy most milyennek éled meg a viszonyt tuti hogy szeretnek mert magukhoz képest megadnak neked ami tőlük telik) és ezt kapják cserébe? A szülők mindig arra mennek jobb esetben hogy összetartsák a családot mert tudják hogy ők hamarabb elmennek, és akkor csak a gyerek marad. Ha többen vannak, akkor segíthetik egymást később sz*r az élet, ennél jobb mostanában nem lesz és ezer nehézség bár még rád, és arra a picire is, sosem tudhatod hogy mikor leszel még rászorulva ahogy most ő terád. Ezt ne hagyd figyelmen kívül. A család az egyetlen mentsvára az életednek. Ha anyád nem is fejezi ki a legjobban próbálj meg érettebben viselkedni és otthonról elvonilás helyett segíts kicsit, tuti változni fognak ők is. A lényeg: ne ellenük dolgozz, mert akkor nem várhatod hogy oké legyen minden otthon. Próbálj egységben gondolkozni.
Tudom hogy nem te vállaltad a babát de kötelességed segíteni nem azért mert megkérnek hanem mert ez a helyes, de ha ne adj Isten most te esnél teherbe véletelnül szerinted ki segítene? vagy történne veled valami komoly elüt a kocsi és béna leszel örökre? csak szemléltetem, remélem boldog életed lesz csak egy percre gondolj bele. Aztán csüccsenj le az ülőgumóidra és olvasd végig újra a kérdésed. Meglesz a válasz.
Úristen...mekkora tajparaszt itt némely ember..
Ő még TINI. Ti meg felnőtt emberek vagytok. Hogy beszélhettek így egy gyerekkel? Majd kinövi.Nem kell letámadni.Ez egy tinijelenség,erről ő nem tehet.A hormonok dolgoznak benne..de ahogy egy két ember leoltja..na az a szánalmas
Hát emberek, nem vállalnám, hogy igazságot teszek... (látom, amúgy is megy a pontozgatás ezerrel)
Inkább csak az jut eszembe, hogy egyszer egy internetes fórumon hatalmas vitába keveredtem arról, hogy ilyen nagy korkülönbség esetén meg kell-e beszélni a nagyobb gyerekkel is az új kistestvér bevállalását... és nekem ott is az volt a véleményem, hogy igen, meg, hisz alapvetően érinti az életét, tanulmányait akár...
Most ebben a véleményemben csak megerősödtem, itt nem az a kérdés, hogy most ki a hibás, hanem az, hogy ezt a konfliktust nem szabadott volna hagyni kialakulni, és idáig jutni...
Mivel itt szinte 100%, hogy nem előre tervezett testvérről van szó, én biztos, hogy odahívom, amikor a "most akkor mi legyen" c. beszélgetés megy, hogy mondja el a saját érveit, paráit, gondolatait... mert azt gondolom, hogy elvárni bármit csak attól lehet, akit a döntésben is megkérdeztek, ha nem is döntési, de legalább fajsúlyos véleményezési joggal - a döntés előtt. Így etikus.
Kedves 25-ös!
Tehát a kérdező még tini, ha arról van szó, hogy segítsen otthon, de már felnőtt, ha arról van szó, hogy lefeküdjön valakivel. Ez azért eléggé kettős mérce, nem? Egyrészt játszom a felnőttet, másrészt meg semminemű felelősséget sem vállalok.
Persze. lehet, hogy kinövi, reménykedjünk benne, de szerinted adni kellene alá a lovat, hogy jaj, te szegény, mindenki milyen szemét veled? Hát nem.
Hagyjátok már szerencsétlen lányt!Nem csodálom,hogy elege van,mikor egy kiskölyök állandóan ordít mellette,és szerintem sem az ő dolga pesztrálni meg elpakolni a cuccait,nem neki csinálták a gyereket.
Az már más dolog,hogy elég furcsa,hogy engeded a barátodnak,hogy mindenfélét vegyen neked,nekem nem lenne hozzá képem,hogy elfogadjam,még ha jól is állnak anyagilag.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!